Az eddigi tapasztalatok világosan rámutatnak arra, hogy az Európai Unió számára szükség van egy hatékonyabb kül- és biztonságpolitika kifejlesztésére. Alapvetõen fontos, hogy az Unió a nemzetközi szintéren meghatározóbb módon legyen jelen, és nagy erõfeszítések történnek, hogy mindezt megvalósítsák.

A Balkán jó példa erre. Az Európai Unió vezetése és tagállamai együttesen keményen dolgoznak azért, hogy nagyobb támogatásban részesíthessék a demokratikus ellenzéket Szerbiában, és támogassák a változásokat.. A politikus örömének adott hangot, hogy Szerbia elkötelezte magát a változások mellett, az Unió pedig mindent megtesz, hogy ezt elõsegítse. A kihívások azonban a külpolitika területén kívül is válaszokat követelnek. Javítani kell a teljesítményt a biztonság és a válságkezelés területén. Gyors és hatékony döntések szükségesek nemzetközi ügyekben, és rugalmas haderõre van szükség, amely a döntéseket alátámasztja.

Egy hatékonyabb kül- és biztonságpolitika kezdeményezéséhez szükséges a politikai akarat arra, hogy a rendelkezésre álló eszközöket a lehetõ legjobban, koordináltan és koherensen lehessen felhasználni. Az Unió mint a világon a legnagyobb segélynyújtó, már jelentõs mértékben járult hozzá a segélyprogramokhoz, a humanitárius és helyreállítási tevékenységekhez. Diplomáciai hálózatuk kétszerese az USA-énak. Igénybe veszik diplomatáikat, gazdasági és pénzügyi erõiket, hogy befolyásolják az ellenfeleket és az agresszorokat. Mind ez ideig azonban nem rendelkeztek a megfelelõ katonai eszközökkel.

Most azonban ebben változás mutatkozik. Céljuk katonai erõik integrálása egy globális válságkezelõ stratégián belül. Ez azonban nem az Európai Unió militarizálását jelenti, és nem is fenyegetés a NATO számára. Céljuk sokkal egyszerûbb: képessé tenni az EU-t a válságok jobb kezelésére, amikor azok humanitárius vagy teljes katonai beavatkozást igényelnek. Elsõdlegesen többet szeretnének tenni a válságok megelõzése érdekében, és gyorsan fellépni mielõtt azok kikerülnének az ellenõrzés alól. Együttmûködve, katonai erõik egyesítésével képesek lesznek kihasználni haderõik egyedülálló szervezeti sajátosságait, például ilyen volt a múlt évben a menekülttáborok építése a Balkánon. Az EU - szemben minden más nemzetközi szervezettel - egyedülállóan képes elõteremteni a válságkezeléshez szükséges eszközök legszélesebb körét.

Ez az új képesség hozzájárul majd ahhoz, hogy az EU megvalósítsa fõ céljait, enyhítse a szegénységet, kiálljon a demokrácia, a törvényesség mellett, és megvédje az emberi jogokat. A szervezet elõsegíti a nemzetközi stabilitást mellett, és megóvja a békét és a biztonságot. Céljuk egy stabilabb és biztonságosabb világ, amely szilárd piac és széles körû kereskedelem megteremtését teszi lehetõvé.

A hatékonyabb európai külpolitika és válságkezelés nem jelenti a fontos kétoldalú egyezmények megszüntetését. Az EU csak akkor használná fel katonai erejét, ha a NATO- szövetségesek és az USA nem avatkoznak be az eseményekbe, mint ahogy az 1991-95 között történt a Balkánon. Nem építenek új védelmi szövetséget, és megegyezés van arra nézve, hogy Európa területi biztonsága mindnyájuk számára fontos, amelyet a NATO továbbra is garantál. Európai haderõt sem céljuk létesíteni, az európai válságkezelõ akciókról az EU- tagállamok döntenek majd.

Az EU-t gyakran támadják azzal, hogy túl sok energiát fordít a belsõ intézményi reformokra, ami a lakosság valós érdekeit veszélyezteti. Az állampolgárok érdeke is, hogy az az európai értékrend teret hódítson. Európa történetében kimutatható a háború katasztrofális hatása, valamint a megbékélés és a béke jótékony hatása. 50 évvel ezelõtt Európa hátat fordított a háborúnak, világszerte békét és stabilitást kíván elérni, melynek érdekében minden lehetõt megtesznek.

(Financial Times, 2000. Szeptember 29.)

A transzatlanti kapcsolat jelenti igazi alapját az euro-atlanti biztonságnak. Európa és Észak-Amerika együttesen képezik alapját a globális biztonságnak, továbbá legfõbb ösztönzõi a világgazdaságnak és a technológiai megújulásnak. Együttesen a világ legerõsebb közösségét alkotják, melynek tagállamai felvilágosult, sikeres demokráciák, nyitott nemzetek, pragmatikus problémamegoldó kultúrával. Ahhoz, hogy e kapcsolat egészséges maradjon, korrektnek kell lennie. Ez azt jelenti, hogy egy biztonságos és virágzó Európának nagyobb részt kell vállalnia az euro-atlanti béke és biztonság fenntartásának terhébõl. Ezért van az, hogy a NATO és az EU együttmûködik az európai képességek fejlesztése érdekében.

A jövõben Európa képessé válik arra, hogy nagyobb mértékben járuljon hozzá NATO-mûveletekhez, illetve, hogy válságkezelõ mûveleteket irányítson, amikor a NATO nem kíván ezekben résztvevõ lenni. Ez esetben az észak-amerikai szövetségesek terhei csökkenni fognak, és tovább erõsödik az euro-atlanti biztonság. A kapcsolatok is kiegyensúlyozottak maradnak, és hosszú távon ez még csak fokozódik a legfontosabb kérdésekben: a béke és biztonság kérdésében.

A kiegyensúlyozott transzatlanti kapcsolat alapja a NATO egész mûködésének, melynek célja a biztonság kiépítése az egész euro-atlanti térségben.