No. 27. (00/10/13)

1. George Robertson NATO-fõtitkár üdvözlõ beszéde NATO védelmi minisztereinek birminghami informális találkozóján
Birmingham, 2000. október 10.

Az megelõzõ hét eseményei valódi történelmi fordulópontot jelentenek egy európai régió számára, amelyben az elmúlt évtizedben tragédiák sora keltett félelmet. Mindazok számára, akik bíznak Jugoszlávia pozitív jövõjében a legfontosabb kihívás az, hogy a reformreményeket valóra váltsák.

Mindannyian tudjuk, hogy Délkelet-Európában és a volt Jugoszláviában hatalmas lehetõségek rejlenek. A nemzetközi közösségnek mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy segítsen a jugoszláv népnek kijelölni a további fejlõdés helyes irányát ahhoz, hogy az euro-atlanti térség teljes jogú tagja lehessen.

A NATO és a nemzetközi közösség folytatja misszióját Koszovóban és Boszniában. Túl korai lenne még véleményt nyilvánítani abban a kérdésben, hogy a jugoszláviai változások hogyan fognak hatni a régióban, azonban a KFOR és az SFOR csapatai továbbra is fenntartják a biztonságot és a stabilitást mindaddig, amíg az szükséges.

Az elmúlt év légihadmûveletei teljes sikerrel jártak, ugyanakkor azonban napvilágra kerültek a katonai erõk hiányosságai, amelyeket pótolni igyekeznek. Az elmúlt években a védelmi költségvetések folyamatosan csökkentek, azonban a szövetségesek egyetértenek abban, hogy ez a folyamat megfordítható. Állandó törekvést kell mutatni a haderõk megreformálására, illetve képessé kell tenni azokat a 21. század kihívásainak megoldására.

A NATO folytatja az új körülményekhez való alkalmazkodását. Mindez magában foglalja új kapcsolatok kiépítését az EU-val, a két szervezet együttmûködik, és az EU szintén kifejleszt békefenntartó tevékenység végrehajtására alkalmas haderõket, melyek bevethetõek lesznek a NATO közremûködése nélkül is.

Az elmúlt idõszak válsága a Balkánon szintén bebizonyította a kapcsolatok fontosságát egyéb NATO-partnerekkel az EAPC-bõl és a PfP-bõl. Ezek a kapcsolatok lényegében az összes nemzetet felölelik az euro-atlanti zónában, és a cél az, hogy Európa valamennyi nemzete csatlakozzék.

(NATO-közlemény, 2000. október 10.)

2. Arrcade Fusion 2000, a Szövetséges Fegyveres Erõk Európai Fõparancsnoksága Gyorsreagálású Hadtestének gyakorlata
Németország, 2000. október 13-26.

Németországban, Mönchengladbachban a Szövetséges Fegyveres Erõk Európai Fõparancsnokságának Gyorsreagálású Hadteste e héten 5.500 fõ részvételével az elõkészületek befejezésénél tart az október 13- tól 26-ig tartandó hadgyakorlatra, amely a NATO legfontosabb válságkezelésre alkalmas alakulatának felkészültségét van hivatva bemutatni. Az ARRCADE FUSION 2000-nek nevezett gyakorlaton hadosztály és dandár szintû fõhadiszállások vesznek részt a 19 NATO tagállam közül 11-bõl, és ezekhez járul még a hadtest saját többnemzetiségû személyzete is. A gyakorlatra Németországban, Wildflecken és Fulda környékén kerül sor, ugyanakkor egységek érkeznek olasz, spanyol és török támaszpontokról is.

A gyakorlat a hadtest fõhadiszállásait a szárazföldi parancsnokság elemeiként próbálja ki egy nagy intenzitású konfliktus során, melyben 5 NATO hadosztály, különbözõ harci támogató alakulatok, valamint technikai biztosító alakulatok vesznek részt. Azzal, hogy a parancsnokságot computerek segítik, a hadmûveletek szimulálhatók anélkül, hogy teljes hadosztályokat és dandárokat kellene valóságosan bevetni, ehelyett elsõsorban a döntéshozatali folyamatot próbálják ki.

Ez a 14 napos hadgyakorlat az év egyik legfontosabb eseménye. A gyakorlat befejezése annak az intenzív felkészülésnek, amely a balkáni akciót követte. Egy évvel ezelõtt ez a fõhadiszállás Koszovóban hajtotta végre legutóbbi mûveletét, majd átadta a mûveletek irányítását a NATO-LANDCENT parancsnokságának. A gyorsreagálású hadtest tevékenysége szemlélteti, hogy hogyan lehet összeegyeztetni egy hadmûvelet gyakorlati tapasztalatait és a folyamatos tréninget.

Az ARRC 19 NATO-tagország közül 17 személyzetével mûködik. A gyakorlaton részt vesz egy magyar egység is.

(NATO sajtóközlemény, 2000. október 10.)