Grúzia nemzetközi megítélése egyre pozitívabb, a frissen függetlenné váló ország komoly és sikeres átmenetet hajtott végre a modern európai államiság felé. A reformok idõnként fájdalmasak, de van értelmük. Grúzia gazdasága a növekvõ befektetések hatására folyamatosan fejlõdik. A választások problémamentesen zajlanak, az állampolgárok jelentõs számban mennek el szavazni, és a sajtószabadság is megvalósult. Ezen sikerek nagy része Shevarnadze elnöknek köszönhetõ.

Grúzia sikere kulcsa lehet az európai biztonságnak, hiszen a biztonság csak akkor valósítható meg, ha Európában és az azt körülvevõ területeken stabilitás, és a gondok együttes megoldására való határozott szándék mutatkozik. Tehát az együttmûködés és a párbeszéd az államok és az intézmények között az európai biztonság tartópillérévé vált. A biztonságot egy nemzet sem tudja egymagában tökéletesen biztosítani. Csupán a regionális és nemzetközi együttmûködés nyújt lehetõséget hosszú távú biztonság és stabilitás létrehozására.

Grúzia helyesen értékelte a helyzetet, és megközelítése irányadó lehet. 1992 óta az EBESZ-nek, valamint 1999 óta az Európa Tanácsnak is tagja, és aláírta a Partnerségi és Együttmûködéi Egyezményt az Európai Unióval.

A NATO szintén hisz a biztonsági együttmûködés fontosságában, amit a Balkánon zajló békefenntartó tevékenységei is alátámasztanak. Boszniában és Koszovóban jelenleg két békefenntartó akció zajlik, amelyek majdnem 70.000 fõs haderõt igényelnek. Fõként a NATO- tagállamok, de más nemzetek tagjai is képviseltetik magukat. Érkeztek csapatok Európából, Észak-Amerikából, Afrikából, Latin-Amerikából, Ázsiából és persze Grúziából is, melyek egyazon irányítás alatt mûködnek. A nemzetközi koalíciós együttmûködés hatására a Balkánon a fenntartható béke állapota alakult ki. Egykor ellenséges országok ma partneri kapcsolatban állnak. Elsõ alkalommal a modernkori történelemben az európai országok õszinte érdeklõdést mutatnak az együttmûködésre és a problémák együttes megoldására.

A Szövetség maga is alapvetõ változáson ment keresztül, az egyetlen ellenséges támadással szembeni kollektív védelem szervezetébõl, az euro-atlanti térség biztonsági együttmûködésének motorjává és politikai változások katalizátorává vált. A biztonság új megközelítésének alapja az államokkal és intézményekkel való együttmûködés.

A Partnerség a Békéért Program - ami hat éve került elfogadásra - ad keretet az együttmûködés számára. Valójában ez egy kétoldalú katonai együttmûködés a Szövetség és egy-egy nem NATO-ország között. A Szövetség szándéka az volt, hogy megossza tapasztalatait és szakértelmét a nem NATO-tagországokkal.

A Szovjetunió feloszlása után az utódállamokban - sokban elsõként - nemzeti biztonságpolitika formálódott és védelmi minisztérium alakult. Ezen országok számára hasznosíthatóak a NATO-tagállamok tapasztalatai. Így át lehet segíteni õket a kritikus átmeneti idõszakon, hiszen a sikeres átmenet mindannyiunk közös érdeke. Nem túlzás azt állítani, hogy a Szövetség a 19 NATO-tag és a 26 partner között a leghatékonyabb program, amelyet a katonai együttmûködés területén valaha is létrehoztak. A program fõként praktikus kérdéseket érint, például hogy hogyan szervezzék és irányítsák katonai erõiket. Mindez erõink példa nélküli technikai és koncepcionális interoperabilitását eredményezte.

A Partnerség a Békéért program egy új biztonsági kultúra alapjait fekteti le, amelynek lényege a gyakorlati biztonsági együttmûködés. A partnerek már magabiztosak és munkaprogramjukat a Szövetséggel együttmûködve dolgozzák ki. Grúzia 1994-ben csatlakozott a Partnerség a Békéért programhoz. A közös tevékenységek középpontjában a polgári veszélyhelyzeti tervezés, a civil-katonai kapcsolat, a védelmi politika és stratégia, illetve a védelmi reform állnak. Politikai szinten a NATO partnerországokkal való együttmûködése az EAPC-ben és PfP-ben ölt testet. A Grúzia által 2001-re vállalt EAPC-programok is hasonlóan imponálóak. A konferenciák jól szemléltetik az EAPC lehetõségeit abban, hogy hozzájáruljon a párbeszédhez, és elõsegítse a stabilitást.

A NATO persze nem vállalhat vezetõ szerepet a régió békefolyamatában, ez a régió országaira vár. Inkább az EBESZ, az ENSZ és más szervezetek játszanak kiemelkedõ szerepet a térség problémáinak megoldásában. De a NATO kész támogatni az erõfeszítéseket, mert a térség rászolgált a stabilitásra és a gazdasági fellendülésre, amely ezzel együtt jár.

Mindazonáltal a térség problémáit nem lehet megoldani a térség nagyhatalmai, fõként Oroszország közremûködése nélkül. Biztató jelnek számít, hogy az orosz katonai eszközök kivonása folyamatban van Grúziából, ami bizonyítéka annak, hogy a problémák tárgyalásos úton is megoldhatók.

A hidegháborús elõítéletek még mindig élnek, de feloldhatók. Hosszú távon azonban Oroszország nélkül nem lehet tartós biztonságot teremteni Európában és a Kaukázusban. Oroszország is tudatában van annak, hogy a NATO-val való együttmûködésének feltétele az ország sikeres politikai, gazdasági átmenetének megvalósítása. Csapataink együttmûködnek a Balkánon, ez is bizonyítja, hogy lehetséges a másik fél érdekeinek kölcsönös figyelembe vétele.

Az együttmûködés a Szövetség legfontosabb jellemzõjévé vált, a fenti államok mellett Ukrajna és a mediterrán térség államai is említhetõk. Ezen együttmûködés lényege az, hogy minél inkább biztonságban érzik magukat szomszédaink, annál nagyobb biztonságban érezhetjük magunkat mi is.

(NATO-közlemény, 2000. szeptember 26.)