A NATO a történelem leghatékonyabb katonai szövetsége volt, és az is maradt. Nincs más szervezet, amely tagállamai számára többet tett volna a béke megõrzéséért, a szabadság és a demokrácia biztosításáért. A Szövetség a közelmúltban az euro-atlanti térségben rendkívüli biztonsági feladatokat oldott meg, ez azonban nem jelenti azt, hogy nincs több tennivaló számára.

A hidegháború után, az új világ biztonsági rendjének kiépülésekor, a NATO és a Partnerség a Békéért tagországai számára megnõtt a biztonsági kihívások száma és bonyolultsága. A Szövetségnek fejlõdnie kell, és át kell szervezõdnie ahhoz, hogy megküzdhessen ezen kihívásokkal, egy pusztán az eseményekre reagáló szervezetbõl a kihívások elébe menõ, és a biztonságot aktívan építõ intézménnyé kell válnia.

Melyek a biztonsággal kapcsolatos kihívások Európában? A vasfüggöny által pontosan kijelölt határok helyére a bizonytalanság zónája lépett. Áthúzódik ez a Szaharától délre fekvõ afrikai térségtõl a Balkánon át a Közel-Kelet felé, majd tovább a Kaukázusig és Közép-Ázsiáig. Ezeken a helyszíneken szemlélõi vagyunk a szeparatizmusnak, az extrémizmusnak, az etnikai konfliktusoknak, határsértéseknek és a tömeges migrációnak. Az államokon kívüli szereplõk megjelenése növelte a terrorizmus és a szervezett bûnözés kockázatát. A mindennaposan jelenlevõ természeti katasztrófák fenyegetése mellett napjainkban még a nukleáris erõmûvek által jelentett veszélyekkel is szembe kell néznünk. A NATO- szövetségesek és a Partnerség a Békéért tagországok felismerése szerint a NATO egyike azon szervezeteknek, melyek a leginkább képesek szembenézni a jelzett problémákkal.

A NATO-nak fejlesztenie kell védelmi képességeit. A NATO-feladatok végrehajtásához - a válságkezeléstõl a békefenntartáson, a partnerségi együttmûködésen át a kollektív védelmig - fokozni kell az erõfeszítéseket, illetve hatékonyan kell együttmûködni. Koszovó jó emlékeztetõ arra, hogy míg a NATO-válságkezelés és az erõ alkalmazása végül is hatékony volt, az mégsem volt tökéletes.

A hatékonyság több módon is megvalósítható. Elsõként, hogy csapataink interoperábilisak legyenek, másodszor hogy a Partnerség a Békéért tagok haderõi is, amelyek leginkább érintettek a válságkezelésben, magasabb szintû interoperabilitást valósítsanak meg a NATO-val. A szövetségesek védelmi képességei között lévõ kiegyensúlyozatlanság kétségtelenül mutatja, hogy néhány tagország többet fektet be új technológiákba. A technológiából származó elõnyöknek fokozniuk kellene a tagállamok összetartozását.

A Védelmi Képességek Kezdeményezésének célja az egyenlõtlenségek orvoslása, ennek érdekében 58 speciális területet jelöltek meg, melyek fejlesztést igényelnek. Peldául a koszovói légicsapásokkor megmutatkozott annak szükségessége, hogy további területeken is fokozzák a katonai képességeket, úgymint az ellenséges légvédelem megsemmisítése (SEAD), kommunikációs rendszereinek zavarása terén, valamint tökéletesíteni kell az idõjárási viszonyoktól független képességeket, és fokozni szükséges a kommunikáció biztonságát. Nagyobb szükség van pontosan célba juttatható eszközökre, korai és megbízható hírszerzésre, a veszteségek minimalizálására, valamint az ellenségnek okozott veszteségek pontos felmérésére.

A modernkori hadmûveletek hatékonyabbá tételéhez szükség van továbbá a haderõk újjászervezésére, és modern felszereléssel való ellátására. Sok esetben nem használjuk fel teljes mértékben erõforrásainkat az új kihívásokkal való szembenézés érdekében. Jelenleg kétmillió felfegyverzett katonánk van és erõfeszítésbe kerül, hogy 40 ezer fõs békefenntartó egységet vonultassunk fel a Balkánon. Mozgékony, gyorsan alkalmazkodó, ütõképes erõkre van szükség, amelyek a szükséges ideig a helyszínen maradnak. Mindez azt jelenti, hogy a NATO katonai erõinek mobilnak, rugalmasnak és hatékonynak kell lenniük, amelyek az adott helyszínen fenntarthatók és túlélõképességük nagy.

Felülvizsgálják a haderõk szervezetét is, amely az 1990-es évek eleje óta - amikor az ARRC Fõhadiszállás és multinacionális hadtest kialakult - nem változott. A napjainkban zajló válságok egyik tanulsága, hogy szükség van további fõhadiszállások és erõkre, melyek oly magas készültségi fokon állnak, hogy alkalmasak a gyors telepítésre a Szövetség határain túl is. A NATO-nak tudnia kell kezelni az egyszerre egyidõben zajló válságokat, megõrizve a kollektív védelem képességét is, ami erõsíti a szövetségesi összetartozást. Az elnök nézetei szerint a NATO-nak három szárazföldi fõhadiszállásra lenne szüksége és magas készültségû haderõkre, mindez kiegészülne hasonló tengerészeti és légierõ fõhadiszállásokkal. A mûveletek fenntartása érdekében szükség lenne további hat szárazföldi fõhadiszállásra és erõkre, melyek alacsonyabb készültségi fokkal bírnának.

Ezzel párhuzamosan az Európai Unió szintén lépéseket tesz annak érdekében, hogy megalapozza védelmi képességeit a felbukkanó kihívások megoldására. Megállapodtak abban, hogy fõ céljuk egy 60,000 fõs gyorsreagálású egység felállítása. Üdvözlendõ, hogy az európai szövetségesek figyelmet fordítanak arra, hogy erõsítsék saját védelmi képességeiket és csökkentsék az Európa és Amerika közti távolságot. Egy erõsebb Európa, a transzatlanti kapcsolat megõrzésével, képes lesz megfelelõen reagálni az elõre nem látott eseményekre anélkül, hogy indokolatlanul kizárólag Amerikára támaszkodna. A végsõ eredmény egy erõsebb és rugalmasabb NATO lesz.

(Jane's Defence Weekly, 2000. augusztus 23.)