Lord Robertson elsõdleges feladatának tartja a NATO-orosz kapcsolatok erõsítését, a Szövetséges tagállamok egységének megõrzését a transzatlanti biztonsági ügyekben, illetve hoszútávú béke és stabilitás kiépítését a Balkánon. A Szövetség életében a megelõzõ négy év folyamán jelentõs fejlõdésnek lehettünk tanúi, ennek bizonyítékai: a sikeres koszovói légiakció, a NATO történetében mind ez idáig legnagyobb bõvítés, a NATO-orosz alapokmány, illetve a NATO-ukrán egyezmény aláírása, az új stratégiai koncepció elfogadása, és a katonai parancsnoki struktúra modernizálása.

A koszovói kérdéssel kapcsolatban az összkép nagyon pozitív, alig két évvel ezelõtt még a legtöbb ember életéért és értékeiért rettegett. A válság csúcspontján a lakosság nyolcvan százaléka hagyta el otthonát, hogy elkerülje a kegyetlen etnikai tisztogatást. Napjainkban a nagy többség békében él, és újjáéledt reménnyel tekint a jövõ felé. Elõször, egy évtized óta, létezik egy közigazgatási rendszer, melyben minden etnikai csoport szerepet kap, nem csak egy. Alig néhány héten belül tökéletesen szabad választásokat fognak tartani Koszovóban, emberemlékezet óta az elsõt. A menekültek már visszatértek, és ujjáépítik otthonaikat, persze sok elvégzendõ teendõ van még, amelyet végrehajtani nem lesz könnyû. Lesz még erõszak, egyre többen hangoztatják majd a megkülönböztetés vádját, akadályozzák a rendezést, és tartják távol magukat a politikától. A közös nemzetközi erõfeszítés célja Koszovó továbbépítése, és az ott élõk számára a béke, a szabadság, és a demokrácia biztosítása.

Bosznia-Hercegovinában a november 11-i választások valódi fordulatot hozhatnak. A korábbi helyhatósági választásokon sokkal több mérsékelt politikust választottak meg, mint eddig valaha, és ez a tendencia folytatódik. A menekültek rekord számban térnek vissza, és a törvényhatóságok a nemzetközi szervezetekkel együtt fogadják a hazatérõket. A védelmi költségvetés és a védelmi erõk létszáma, nagyon helyesen, csökken, és Bosznia-Hercegovina többnemzetiségû csapatot küld a Sidney-i Olimpiára. Mindez, a NATO-partnerek együttes részvételével volt csak lehetséges.

Ezenkívül jelentõs haladás figyelhetõ meg a NATO-orosz kapcsolatok fejlesztésében is. Tizennyolc hónappal ezelõtt Oroszország felfüggesztette kapcsolatait a NATO-val, amikor a koszovói légicsapás bekövetkezett. Azonban a fõtitkár februári látogatása után - amikor Moszkvában találkozott Putin elnökkel - ismét felvették a kapcsolatot. Oroszországgal kapcsolatban programmal és munkatervvel rendelkezik a Szövetség. Koszovóban a közremûködés csapataink között tökéletes. Az elmúlt néhány hónapban a tragikus tengeralattjáró balesettel kapcsolatban a NATO-orosz kapcsolatok továbbfejlõdésének lehettünk tanúi. A fõtitkár, mihelyt meghallotta az eseményt, felajánlotta a NATO segítségét. A kapcsolatok normalizálódtak, és a kölcsönös érdekek figyelembe vételével folytatódik a párbeszéd. A fõtitkár véleménye szerint a kapcsolatok fejlõdése elõsegíti majd a NATO további bõvítését.

Akkor kerül majd sor az újabb bõvítési körre, mikor a tagságra törekvõ államok készen állnak, és képesek hozzájárulni egész Európa biztonságához és stabilitásához. A kibõvített NATO nem jelent fenyegetést egyik állam számára sem. A NATO-bõvítés elsõ köre pozitív és hasznosítható tapasztalatokat hozott. A NATO állam- és kormányfõi 2002-ben tekintik át újra a bõvítési folyamatot, és teszik meg a következõ lépéseket.

A NATO és EU közt tovább fokozódik az együttmûködés. Az ezzel kapcsolatos félelmek alaptalannak bizonyultak, rendszeresek a találkozók, melyek során közös döntések születnek a titkos információk megosztásával kapcsolatban. A NATO kész tapasztalatait átadni az EU számára egy európai békefenntartó haderõ létrehozása érdekében. Szeptember második felében esedékes a NATO-tanács és az EU Politikai és Biztonsági Bizottsága elsõ közös tanácskozása. Még mindig megoldásra vár annak kérdése, hogy a nem EU-tag NATO-szövetségeseket hogyan vonják be az EU-védelembe. A végeredmény nem lehet más, mint egy NATO-barát európai védelem kialakítása.

Ugyancsak komoly kihívást jelent a NATO védelmi képességeinek fejlesztése. A Szövetségnek fenn kell tartania katonai képességét, és annak rendelkezésre kell állnia minden pillanatban, amikor szükséges. Lord Robertson méltatta az ENSZ azon erõfeszítéseit is, hogy a szervezet képessé váljon hatékonyabb békefenntartó és béketeremtõ mûveletek végrehajtására, megítélése szerint a NATO modellt jelenthet e tevékenységben.

A NATO hitelessége mindenekelõtt katonai hatékonyságán nyugszik, ehhez azonban hatékony, gyorsan mozgó, ütõképes, hosszan kitartó katonai erõkre van szükség: légierõre, flottára, lézerirányítású lõszerekre.

Mindezen képességeken a Szövetség minden tagállamának osztoznia kell, azonban mindez pénzbe kerül. Majd minden NATO-tag az elért szinten tartja vagy növeli védelmi költségvetését. Fenn kell tartanunk a pressziót ezek növelése érdekében.

A fentiek alapján, a fõtitkár megítélése szerint a NATO valódi fejlõdésrõl tesz tanúbizonyságot, és képes célkitûzéseit hiánytalanul teljesíteni.

(NATO- közlemény, 2000. szeptember 7.)