A NATO fõtitkára megítélése szerint a szervezet tavaszi közgyûlésének lebonyolítására keresve sem lehetett volna megfelelõbb helyszínt találni, mint Budapestet. Megvalósult NATO-tagságunk és leendõ EU-tagságunk ösztönzõ példát jelentenek térségünk euro-atlanti integrációra törekvõ államai számára. A konferencia idõzítése is pontos volt, hiszen nemrégiben Firenzében rendezték a NATO külügyminisztereinek tanácskozását, ahol a Szövetség jövõjének számos alapvetõ kérdésével foglalkoztak.

A firenzei megbeszélések középpontjában természetszerûleg a Délkelet-Európa jövõje állt. A Szövetség boszniai beavatkozása általánosságban pozitívnak értékelhetõ, mivel alapvetõen megváltoztatta a tartomány biztonsági helyzetét. A miniszterek szerint ugyanakkor a tartományban valóságos kihívások várnak még a Nemzetközi Közösség részérõl megoldásra. A szükséges befektetések legfõbb gátja a korrupció és a szervezett bûnözés eluralkodása. A közös, többnemzetiségû intézmények létrehozása és a háborús bûnösök felelõsségre-vonása nem tûr halasztást. A megoldás a három etnikai csoport valóságos együttmûködésében rejlik, hogy igazi európai állammá legyenek, ez a legfõbb feltétel.

Bosznia példája is bizonyítja, hogy Koszovó számára is létezik megoldás, azonban ehhez idõre és komoly erõfeszítésekre van szükség. A biztonsági helyzetet mindkét közösség részére javítani kell. Több nemzetközi rendõrt, ügyészt és bírát, valamint több támogatást kell a tartományba juttatni. A problémák ellenére a helyzet összehasonlíthatatlanabbul jobb, mint volt. Az ENSZ-irányítás (UNMIK) részére is egyre több erõforrás áll rendelkezésre.

Egész Délkelet-Európa számára a Nemzetközi Közösség elkötelezett politikai, gazdasági és katonai jelenlétére van szükség. Ezen erõfeszítések élén az Európai Uniót és annak Stabilitási Paktumát találjuk. A Szövetség erõfeszítéseinek lényege az, hogy a regionális együttmûködés bátorításával és támogatásával önmagában is életképes béke jöjjön létre. Firenze után a NATO Délkelet-európai Kezdeményezése is új lendületet kap. A délkelet-európai biztonsági ügyek konzultatív fóruma a térség minden állama számára a NATO-val való konzultáció és együttmûködés fóruma. A Szövetség partnerségi programjai és gyakorlatai pedig egyre inkább a régiókra összpontosulnak. A Szövetség kész hozzájárulni a Stabilitási Paktum keretében kialakításra kerülõ délkelet-európai regionális civil-katonai válságkezelési képesség kialakításához.

Ezen új kezdeményezések sikerével a térség megszûnik az instabilitás és konfliktusok forrása lenni, és a stabilitás, a felvirágzás és a béke földjévé válik. Az Euro-atlanti Partnerségi Tanácsban és a Partnerség a Békéért Program keretében a NATO és a partnerországok széles körû együttmûködésére nyílik lehetõség, a konzultációtól a katonai téren való együttmunkálkodásig. A partnerállamok SFOR-hoz és KFOR-hoz nyújtott segítsége is bizonyítja eme együttmûködés értékét. Firenzében mindkét partnerségi szervezet illetve program megerõsítésérõl határoztak, és készek a partnerek politikai elképzeléseire is fokozottabban odafigyelni. Firenzében Horvátországot is felvették a PfP-tagállamok sorába.

A Szövetség bõvítési politikájának hátterében az áll, hogy a NATO-tagság stabilitást nyújt az új demokráciáknak, és az euro-atlanti nemzetek családjához kapcsolja ezeket a nemzeteket. A tagság perspektívája ugyanakkor reformok végrehajtására ösztönzi az országokat. A NATO Tagsági Akcióterve tanácsokat, segítséget és gyakorlati támogatást nyújt az aspiráló nemzeteknek. A fõtitkár üdvözölte a 9 tagságra váró állam vilniusi nyilatkozatát. A tagság tekintetében döntés a 2002-ben esedékes csúcstalálkozó elõtt nem lesz.

Firenzében 1998 óta elõször megvalósult a NATO-Oroszország Állandó Közös Tanács miniszteri szintû találkozója is. Ez a partnerség közös érdek, és az euro-atlanti térség érdekében álló is. A Tanács az õszinte véleménycsere szintere. Ennek az együttmûködésnek nincs alternatívája, a kapcsolatok alapja pedig az Alapító Okirat. A felek ellentétesen közelítik meg például az ENSZ BT 1244-es számú koszovói határozatának végrehajtását vagy éppen a csecsenföldi orosz elképzeléseket. A jövõben NATO Információs Központ nyílik Moszkvában.

A NATO-Ukrajna Bizottság is ülésezett Firenzében. A Szövetség megerõsítette: támogatja Ukrajna euro-atlanti integrációját, védelmi reformját; megköszönték továbbá hozzájárulását az SFOR-hoz és a regionális biztonsághoz.

A Szövetség egyéb partnerségi programjai közül fontos még a Mediterrán Párbeszéd is, amelyhez elfogadták Algéria csatlakozását.

A NATO stabilizáló szerepe döntõen katonai hatékonyságának változatlan fenntartásától függ, csak így lehet képes sikeres válságkezelésre, és csak így jelenthet hiteles elrettentõ erõt. Az elõbb említett feladatokhoz szükséges képességeket a Védelmi Képességek Kezdeményezés alapján teremtik meg, a szükséges erõforrásokat pedig a Szövetség egyes tagállamainak kell rendelkezésre bocsátania. A Kezdeményezés azért is fontos, mivel erõsíti az európai védelmi képességeket, így az európaiak is erõteljesebben tudnak hozzájárulni a NATO-akciókhoz, és képesekké válnak az EU-vezette mûveletek végrehajtására.

Firenzében az ESDI kapcsán is nagyon pozitív fejleményeket rögzítettek. A következõ néhány hónap fõ feladatai az alábbiak: a Szövetség készen áll a közös munkát elõkészítõ párbeszéd megkezdésére arról, hogy hogyan biztosítható az EU számára a hozzájutás a NATO tervezési képességeihez és általában annak eszközeihez; az információk cseréjéhez biztonsági eljárások kialakítása szükséges; végezetül, intenzívebbé válik a párbeszéd Robertson és Solana között. Ugyancsak van elõrelépés a 6 nem EU NATO-tag és Kanada érdekeinek megjelenítése területén, hiszen amikor az EU NATO-eszközöket kíván használni, egyetértésükre van szükség. Mindenek fölött pedig az EU fejleszteni kívánja katonai képességeit, errõl az év során konferenciát is tartanak.

A külügyminiszterek nagyra értékelik a tagállamok közvéleményeinek az új NATO-programokról való tájékoztatását, amelyben elévülhetetlen érdemeket szerzett a NATO Parlamenti Közgyûlés és annak leköszönõ elnöke Javier Ruperez. A Közgyûlés a Szövetséghez hasonlóan nyitottabban, rugalmasabban és hatékonyabban szolgálja az európai államok közötti együttmûködést.

(NATO-közlemény, 2000. május 30.)