Franklin Kramer, az Egyesült Államok adminisztrációjának nemzetközi biztonsági ügyekkel foglalkozó védelmi miniszterhelyettese 2000. március 9-én tájékoztatta a Szenátus Külügyi Bizottságának egyik albizottságát a kormányzat DCI-jal és ahhoz kapcsolódóan az európai védelemmel kapcsolatos állásfoglalásáról.

A NATO-ban a legfontosabb testület, amely a tavaly áprilisban Washingtonban elfogadott Kezdeményezés végrehajtásáért felel az ugyancsak ott megalakított Magas Szintû Irányító Csoport (HLSG), amely ez ideig már öt megbeszélést tartott. Az igencsak sürgõs és a Szövetségben prioritást kapott teendõk végrehajtása megkövetelte a legfontosabb NATO-bizottságok átszervezését. A HLSG másik feladata DCI-jal kapcsolatos releváns politikai kérdések megvitatása, beleértve ezekbe a szükséges erõforrások rendelkezésre állását és az amerikai-európai kapcsolatok problematikáját is.

A DCI sikerének feltétele a ehhez szükséges erõforrások biztosítása. A Szövetségnek ahhoz, hogy a 21. század kihívásaira válaszolni képes haderõvel rendelkezzék végre kell hajtania a szükséges beruházásokat. Jóllehet a védelmi költségvetések nemzeti felügyelet alatt állnak, azonban a nemzetközi kihívásoknak és az azok kezeléséhez szükséges képességek megteremtése igényének is meg kell felelniük.

A védelmi költségvetések hiányosságai aláássák a Szövetség képességeit. Bizonyos jelei már megfigyelhetõk a védelmi kiadások növekedésének. Azok a nemzetek, amelyek képesek rá vásárolják meg a legújabb és legmodernebb technikát, mások, amelyek felülvizsgálják erõiket radikálisan szervezzék át létezõ erõiket. Nem csupán az elégséges védelmi kiadások biztosítása, hanem a meglévõ erõforrások megfelelõ (hatékony és koordinált) felhasználása is parancsoló szükségszerûség.

Az ESDI sikere is azt a célt szolgálja, hogy a Szövetség rendelkezzék az új kihívások kezeléséhez szükséges eszközökkel és lehetõségekkel. Mindkét program sikerének feltétele, hogy egyesek többet, valamint mindannyian jobban költsenek, és végre szüntesse be mindenki a csökkentéseket. Erõteljes, telepíthetõ, rugalmas, fenntartható és hatékony katonai erõkre van szükség az európai biztonság megvédelmezéséhez is. Az Egyesült Államok változatlanul teljesíti azt, amit tõle elvárnak, Európának viszont fokozottabban kell a katonai képességeire koncentrálnia, mert tagadhatatlan, hogy ezen a téren van mit bepótolnia.

A védelmi iparpolitika kérdéseiben is Európának kell döntenie, azonban a "Buy European!" - politika követésének eredménye az erõforrások korlátozottsága miatt csak a hatékonyság és az együttmûködési képesség csökkenése lehet. A jobb megközelítés e téren is a transzatlanti, és az USA tudja, hogy lépéseket kell tennie e megközelítés vonzóvá tétele érdekében.

Bárhogy is legyen, a reformok végrehajtása nagyon nehéz, és a képességek fejlesztéséhez több erõforrásra van szükség, vagy legalább a védelmi költségvetések további csökkentését be kell szüntetni, valamint politikai akarat is szükséges a megszokott eljárások megváltoztatásához.

(USIS, 2000. MÁRCIUS 9.)