A fõtitkár az egy évvel ezelõtti döntést helyesnek és szükségszerûnek nevezte, amely egyben a Szövetség egységét is demonstrálta. A beavatkozás lényege az etnikai tisztogatás megállítása volt. A be nem avatkozás eredménye az lett volna, hogy koszovói albánok tízezrei kerültek volna menekülttáborokba a visszatérés legcsekélyebb reménye nélkül. Ez az egyébként is instabil régiót politikai és gazdasági káoszba taszította volna, valamint a Nyugat által képviselt értékek hitelét is súlyosan veszélyeztette volna.

A teljes siker még várat magára, de ez nem egyenlõ a kudarccal. Úgy tûnik manapság sokan hajlamosak megfeledkezni a tényekrõl. A tények pedig azt igazolják, hogy a légi akció eredményes volt, és három fontos célkitûzést megvalósított. Megállította a katonai erõk által elkövetett erõszakos cselekményeket, és kivonulásra késztette a szerb erõket. Megteremtette a feltételeit a nemzetközi békefenntartó erõk telepítésének. Végezetül pedig az összes elûzött albán visszatérhetett otthonába. A Szövetség célja nem a Jugoszlávia elleni háború volt, sem pedig a Milosevic-rendszer bukásának elõidézése.

A NATO célja Koszovóban, a nemzetközi joggal összhangban, a nemzetközi jog fenntartása volt, amelynek minden egyes pontját megsértette Milosevic. A Szövetség ugyancsak képes volt arra is, hogy megvalósítsa humanitárius célkitûzéseit. A szerb civil lakosság lehetõség szerinti megkímélése is feladatot jelentett, ezt sajnos nem minden esetben sikerült megvalósítani. A humanitárius katasztrófát azonban sikerült megakadályozni.

A NATO-nak kilenc hónapos jelenlétével még nem sikerült megszüntetnie az erõszakot, megfékeznie a haragot és az etnikumok együttélését biztosítania. Az ENSZ és a KFOR mûködése a megelõzõ évtizedek állapotaihoz képest jelentõs fejlõdést eredményezett a tartomány életében. A kialakult helyzet és a nehézségek ellenére sem lehet azt mondani, hogy minden rossz irányban fejlõdik. 1.3 millió menekült példátlanul gyors ütemben hazatért, demilitarizálták az albán haderõt, polgári veszélyhelyzeti szervezetet és helyi, többnemzetiségû rendõri szervezetet alakítottak ki, elkezdõdött az infrastruktúra és a civil társadalom újjáépítése is ( a gyerekek tíz év óta elõször anyanyelvükön tanulnak). A fõtitkár megköszönte mindazok erõfeszítéseit, akik ezekért az eredményekért fáradoztak.

A munkát azonban nem szabad befejezetlenül hagyni, ez egy "Lehetséges Misszió", amelyhez türelem, kitartás és erõforrások szükségesek. A nemzetközi közösség felelõssége az, hogy a stabil biztonsági környezet megteremtéséig a KFOR a helyszínen maradjon, hogy megfelelõ számú civil rendõr, bíró és ügyész legyen, hogy a szerb és más etnikumok védelmet kapjanak, és hogy a szükséges pénzügyi erõforrások rendelkezésre álljanak.

A cél egy többnemzetiségû demokrácia felépítése, de eme cél érdekében a koszovói albánoknak is kötelezettségeik vannak. A szövetségesek nem fognak tolerálni semmifajta etnikai extrémizmust, sem semmilyen olyan törekvést, amely a tartomány megosztását célozza. A koszovói albánok egyedülálló lehetõséget kaptak arra, hogy békében és szabadságban éljenek, hogy szenvedélyeiket mérsékelve egy toleráns és többnemzetiségû társadalmat építsenek. Ezt az esélyt meg kell ragadniuk.

(NATO-közlemény, 2000. március 21.)