Marc Grossman, az Egyesült Államok adminisztrációjának európai ügyekkel foglalkozó helyettes államtitkára 2000. március 9-én tájékoztatta a Szenátus Külügyi Bizottságának európai ügyekkel foglalkozó albizottságát a kormányzat európai védelemmel kapcsolatos állásfoglalásáról. A szenátusi határozatok kulcsszerepet játszanak abban, hogy hogyan alakul a kormányzati vélemény a transzatlanti biztonságról.

Az amerikai kormányzat az ESDI helyes irányban történõ kifejlesztésében és sikerében is érdekelt. Kellõ figyelem mellett az ESDI megfelelhet mind az USA mind pedig a Szövetség érdekeinek, és az amerikai-európai kapcsolatokat igazi partnerséggé alakíthatja azáltal is, hogy csökkenti az USA védelmi terheit.

Az ESDI-nak a katonai képességek fokozására kell összpontosítania, és összhangban kell lennie a NATO-n belüli amerikai és európai biztonsági kötelezettség-vállalással. El kell kerülni a létezõ NATO-képességek megkettõzését, az európai és NATO-döntéshozatal szétválasztását, és a nem EU-tag NATO-tagokkal szembeni megkülönböztetést.

A washingtoni NATO-csúcstalálkozón a Szövetségesek megerõsítették a transzatlanti kapcsolatok oszthatatlanságának elvét, és annak szükségességét, hogy amikor csak lehetséges a NATO-n keresztül (európai és amerikai katonai együttmûködéssel) valósítják meg biztonsági célkitûzéseiket. Elismerték azt is, hogy kialakulhatnak olyan helyzetek, amikor katonai beavatkozásra ugyan szükség van, azonban a Szövetség egésze nem kíván beavatkozni. Erre az a megoldás született, hogy az EU-vezette mûveletekhez eseti alapon NATO-eszközöket biztosítanak.

A decemberi helsinki EU-csúcstalálkozón a tagállamok vezetõi kinyilvánították, hogy a NATO marad a tagállamok kollektív védelmének alapja, és változatlanul fontos szerepet játszik majd a válságkezelésben. A Washingtonban elhangzottakkal összhangban döntés született egy EU-irányítás alá kerülõ 50-60.000 fõs gyorsreagálású haderõ felállításáról, amely 60 nap alatt bevethetõ és legalább egy évig a helyszínen tartható lesz. Ezzel mind az EU, mind pedig a NATO rendelkezésére álló bevethetõ erõk létszáma növekszik. Az EU vezetõi ugyancsak elfogadták, hogy azon erõfeszítéseiknek, hogy fokozzák a szervezet katonai képességeit, kölcsönösen megerõsítõ jellegûnek kell lennie a NATO Védelmi Képességek Kezdeményezésével (DCI).

A NATO-nak és az EU-nak képesnek kell lennie az együttmûködésre. Az EU által március 1-én Brüsszelben létrehozott átmeneti bizottsági struktúráknak biztosítaniuk kell az alapot a NATO-val kialakítandó intézményi kapcsolat kifejlesztéséhez, és a nem EU NATO-tagok bevonásához, hogy utóbbiak is részt vehessenek az EU biztonsági döntéshozatalának alakításában. Az EU-NATO kapcsolatok intézményesítésének fõ elveit a júniusi portugáliai EU-csúcstalálkozóig meg kellene alkotni. A Szövetségnek ezzel kapcsolatosan saját állásfoglalást kell kidolgoznia. Az intézményi kapcsolatoknak a lehetõ legszorosabbaknak, áttekinthetõeknek és együttmûködésen alapulónak kell lenniük. Ez lehetõvé teszi majd EU-mûveletekben a NATO-eszközök használatát, és megakadályozza azt, hogy a katonai mûveletekkel kapcsolatos szervezeti döntéseket egymástól függetlenül hozzák.

A nem EU-tag NATO-tagok speciális státuszt érdemelnek az EU biztonsági és védelmi elképzeléseiben, az EU-tagjelölteknek pedig nem kell választaniuk Európa és transzatlanti kapcsolatok között. Az ESDI sikerének záloga az európai partnereknek azon képessége, hogy új katonai képességeket teremtsenek. Ehhez azonban többlet- erõforrásokra van szükség. Ami talán még ennél is fontosabb a célok kizárólag a biztonsági érdekek oszthatatlanságának elve alapján érhetõk el. Ezek az elvek alkotják Lord Robertson NATO-fõtitkár elképzeléseinek alapját is.

(USIS, 2000. MÁRCIUS 9.)