No. 6. (00/03/10)

Egy brit vélemény az Európai Biztonsági és Védelmi Identitásról (ESDI)
Jane's Defence Weekly, 2000. március 1.

A tekintélyes hetilapban Bruce George, a brit Alsóház Védelmi Bizottságának elnöke fogalmazta meg a Bizottság európai védelemmel kapcsolatos állásfoglalását. A testület a brit Stratégiai Védelmi Felülvizsgálatról készített jelentésében már 1998 szeptemberében jelezte, hogy a Felülvizsgálat semmit sem tett az ESDI elõmozdítása és értelmezése terén, a Bizottság ugyanakkor érzékelte, hogy a biztonságpolitika európai dimenziója egyre fontosabbá válik.

A kérdéssel kapcsolatos brit kormánypolitika azután 1998 végétõl drámai fordulatot vett, amelyet a decemberi St Maló-i angol-francia csúcstalálkozó is fémjelzett. A Bizottság 1999 elején megjelent újabb tanulmányában rögzítette, hogy az európai hatalmak konszenzusának eredményeként a védelmi képességek fokozására van szükség, ezért azt javasolta, hogy hozzanak létre egy második európai vezetésû Szövetséges Gyorsreagálású Erõt, amelynek létszámáról és megszervezésének körülményeirõl a helsinki csúcstalálkozón döntés is született. (A döntés végrehajtásáról újabb jelentés készül.)

A csúcstalálkozón megkondították a lélekharangot a Nyugat-európai Unió felett is, annak funkcióit az év végétõl az Európai Unió veszi át. Ez felveti azt a problémát is, hogy miképpen lehet az új struktúrákba tagolni a nem EU-tag NATO-tagokat, illetve a nem NATO-tag EU-tagokat. A tapasztalatok azt igazolják, hogy válsághelyzetekben a még oly egyértelmû irányítás sem ér sokat.

A fenti fejlemények ellenére az európai védelem helyzete bizonytalan. Nem világos a NATO-n belüli ESDI viszonya az EU Közös Európai Védelmi és Biztonsági Poilitikához (CESDP), valamint az új intézmények gyakorlati mûködése a NYEU eltûnése után. Néhány aspektus azért világos, a brit védelmi miniszter szerint az európai védelem az európai válságkezelõ képességek kiépítésével egyenlõ, és nem kíván a NATO helyére lépni a kollektív biztonság garantálásában.

A brit Védelmi Bizottság figyelemmel kíséri majd a helyettes európai fõparancsnok munkáját, amellyel az a helsinki határozatokat végrehajtja. Az európai hatalmak még mindig híjával vannak az alapvetõ hírszerzõ, vezénylési és irányítási, valamint a stratégiai szállítási és kommunikációs képességeknek, amelyek nélkül nincs autonóm és hiteles válságkezelõ képesség. A hiányosságok pótlása majdnem bizonyosan növekvõ védelmi kiadásokat és hatékonyabb együttmûködést igényel. A Bizottságnak kétségei vannak a tekintetben, hogy az európai szövetségesek mindegyike készen áll-e a szükséges áldozatok meghozatalára.

Az európai védelemrõl szóló vita kiterjesztése a már régi tehermegosztásról folytatott transzatlanti vitának. A jelenlegi amerikai adminisztráció a terhek arányosabb megosztásának reményében üdvözli az ESDI megerõsítését. Ugyancsak remélik, hogy az ESDI nem ássa alá a NATO-t, és nem arra szolgál, hogy kizárják az USA-t és más szövetségeseket a döntéshozatalból. Az amerikai Kongresszusban és másutt megosztottabb, sõt néha ellenséges a vélemény.

Brit megítélés szerint a legígéretesebb út elõre, amely a szövetségesek konszenzusán is nyugodhat az, ha a NATO-tagállamok kialakítanak és felszerelnek olyan erõket (tool-box of forces), amelyekhez bizonyos mértékig az EU is hozzájuthat, és amelyek fölött a konzultációs és döntéshozatali folyamatokat racionalizálnák. Az európai erõket szorosabban lehetne kapcsolni a NATO-struktúrákhoz, így mûveleti képességeik növekednének.

Francia vélemény szerint is egy újjászervezett NATO az európai biztonság elõfeltétele. A mélyülõ francia aggodalom a Mediterráneum és Dél-Európa sorsáért egyre érdekeltebbé teszi õket a Szövetség sikeres fejlõdésének elõsegítésében. Párizs ugyancsak növelni kívánja szerepet olyan békefenntartó és humanitárius beavatkozásokban is, amikor a NATO-eszközök használatát nehéz elkerülni. A NATO jövõjét illetõleg a francia és amerikai megközelítésben rejlõ különbségek meg jó ideig fennmaradnak, és a Szövetségnek komoly problémákat is okozhatnak.

A német kormány számára az ESDI egyik lényegi elemének tûnik egy integrált európai védelmi ipar megteremtése, amelyre az USA valószínûleg gyanúval tekint.

Az európai védelem különbözõ dolgokat jelent a különbözõ nemzeteknek, ami persze elkerülhetetlen, és a hatékonyabb európai védelmi képességekért folytatott erõfeszítések egyidõsek a NATO-val. A következõ egy-két év majd megmutatja, hogy Európa ezúttal kész-e ténylegesen áldozatokat hozni.