No. 5. (00/03/03)

George Robertson NATO-fõtitkár észrevételei
a közös NATO-WEU tanácsülést követõen - Brüsszel, 2000. február 21.

A tanácsülés egyidõben zajlott a CMX/CRISEX 2000 elnevezésû elsõ közös NATO/WEU gyakorlattal, amely kiegészült egy elképzelt, a kollektív védelmet szükségessé tevõ önálló NATO-mûvelettel. Ezzel a NATO-nak azt a képességét tesztelték, hogy képes-e egyidejûleg válságkezelésre, és egy a WEU irányításával zajló békefenntartó mûvelet számára az eszközöket és képességeket biztosítani.

Ez volt az elsõ alkalom, hogy kipróbálják azokat a válságkezelõ mechanizmusokat és eljárásokat csakúgy, mint azokat a konzultációs csatornákat, amelyek a két szervezet több éves együttmûködésének eredményeként jöttek létre. A gyakorlaton részt vettek a fõbb NATO-parancsnokságok és 30 NATO- illetve WEU-nemzet. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a két szervezet együttmûködve képes egy kialakuló válságot megfelelõen kezelni. A siker záloga a szoros együttmûködés, a rendszeres információcsere, és az egymás rendezvényein való rendszeres jelenlét, valamint a tervezésben megvalósuló szoros együttmûködés volt.

A gyakorlat a NATO régóta tartó támogatásának is bizonyítéka az ESDI kifejlesztése mellett. A fõtitkár annak a véleményének is hangot adott, hogy a tapasztalatokat majd olyan valós helyzetekben is alkalmazni tudják, amikor WEU- vagy EU- vezetéssel kerül sor válságkezelõ mûveletre.

Lord Robertson ismételten megerõsítette, hogy a Szövetség a való életben is támogatja az Európai Uniót abban, hogy az kifejlessze saját biztonsági és védelmi képességeit. Az EU rövidesen megteremti saját átmeneti biztonsági és védelmi struktúráit, és fõ célkitûzésként már eldöntötte egy 60.000 fõs haderõ létrehozását, amely két hónap alatt rendelkezésére állhat. Ez kapcsolódik a NATO washingtoni kezdeményezéséhez, ahhoz, hogy fejlessze védelmi képességeit a stratégiai szállítás és precíziós fegyverzetek területén. A hiteles európai védelem kialakítása és az egészséges transzatlanti kapcsolatok szempontjából döntõ fontosságú ezen célok elérése. A sikerhez erõforrásokra és valóságos védelmi képességekre van szükség.

Elérkezett az idõ Európa és Észak-Amerika között a szerepek és felelõsségek kiegyensúlyozására. Jó elõjel ez az Atlanti-óceán mindkét partjának jövõje szempontjából. Egy erõsebb Európa ténylegesen erõsebb NATO-t fog jelenteni. A biztos siker záloga a szoros együttmunkálkodás.

(NATO-közlemény, 2000. február 21.)