Lord Robertson a katonák, valamint civil és katonai szakértõk elõtt megtartott elõadásában a Szövetség az utóbbi egy évtizedben lezajlott mélyreható átalakulásának eredményeit méltatta. Megítélése szerint a NATO-ra védelmi célból valamint biztonsági válságok kezelésére a Szovjetunió felbomlása után is szükség van. Biztonsági kérdésekben a konzultációra és az együttmûködésre továbbra is rendelkezni kell egy transzatlanti fórummal. Ezen túlmenõen kapcsolatokat kellett kiépíteni Oroszországgal és Ukrajnával is. A korábbi ellenfelek számára pedig elérhetõvé kellett tenni a tagságot az európai intézményekben. A NATO megfelelt mindezen kihívásoknak.

A NATO a 21. században is az euro-atlanti biztonság súlypontjában helyezkedik el, és újabb tagságra szóló meghívásokat készít elõ. A PfP és az Euro-atlanti Partnerségi Tanács keretet teremt minden európai állam számára a biztonsági kihívások közös megoldására. A Szövetség két nagyszabású balkáni akciójával békét és tartós stabilitást teremtett a térségben.

A fõtitkár véleménye az, hogy a jövõ NATO-ját a jelenben kell megalapozni. A bizonytalan, nehezen kiszámítható jövõre fel kell készülni. Minden szövetségesnek a sikerhez befektetéseket kell végrehajtania a szükséges katonai technológiákba és a kívánt katonai képességek elérése érdekében. Támogatni és irányítani kell az ESDI kialakítását.

A NATO-erõk együttmûködési képességét meg kell õrizni. Nem szabad engedni, hogy a tagországok egyenlõtlen nagyságú védelmi beruházásai következtében növekvõ technológiai különbségek leküzdhetetlen akadályt képezzenek. Az erõknek jól felszerelteknek, hatékonyaknak és a szükséges ideig fenntarthatóknak kell lenniük. Minden körülmények között el kell kerülni a Szövetséges erõkön belüli munkamegosztás kialakulását. A NATO-erõknek egységesen rendelkezniük kell az elõbb említett képességekkel. A terheket, költségeket, kockázatokat egyenlõen kell megosztani.

A Washingtonban elfogadott Védelmi Képességek Kezdeményezés célja éppen egy kiegyensúlyozottabb szövetség megteremtése. Nem pusztán több pénzre van szükség, hanem a rendelkezésre álló összegeket hasznosan is kell felhasználni. Ehhez bátor döntésekre, a prioritások megjelölésére és innovatív menedzselési technikákra van szükség. A Kezdeményezés sikere segíti az ESDI továbbfejlesztését is.

Az ESDI-nek az Atlanti - óceán mindkét partján levõ szövetségesek számára van értelme. Az USA régi törekvése, hogy a védelem területén az európaiakkal arányosan osszák meg a terheket. Európa kétmillió embert tart fegyverben, ugyanakkor csak nagy nehézségek árán volt képes negyvenezer katonát kiállítani Koszovóban. Valami tehát nem mûködik megfelelõen. A NATO Védelmi Képességek Kezdeményezése és az ESDI hivatottak orvosolni a problémákat. Egy erõsebb Európa amerikai segítség nélkül is többféle európai válság kezelésére lesz képes. Ugyanakkor a közös cselekvés idején is felkészültebbek lesznek. Ha mindez megvalósul, a NATO rugalmasabban tud majd reagálni.

Az Európai Unió ez alkalommal ténylegesen, méghozzá konkrét tervek alapján cselekszik. Kinevezték a biztonságpolitikai fõmegbízottat; az EU-n belül a politikai irányításra egy politikai és biztonsági tanácsot hoznak létre, támogató katonai személyzettel; felmérték a Nyugat-európai Unió eszközeit és képességeit; végezetül pedig döntöttek arról, hogy három év alatt egy 60.000 fõs gyorsreagálású haderõt állítanak ki, amely 60 nap alatt bevethetõ, és egy évig a helyszínen fenntartható lesz. A NATO kész támogatni az EU vezette akciókat. A Szövetség az ESDI-t valósággá kívánja változtatni, így haderõtervezési folyamata során számításba veszi az európai igényeket.

A fõtitkár szerint van azonban néhány körülmény, amely óvatosságra int. A nem EU-tag európai szövetségesek EU vezette akciókban való részvételének kérdését megnyugtatóan tisztázni kell, fõként ha az akció során NATO-eszközöket is igénybe kívánnak venni. A NATO-EU együttmûködésnek szorosnak és átláthatónak kell lennie. Minden szövetségesnek csak egy hadereje van, amelyet alkalmassá kell tenni NATO- és EU-akciók végrehajtására. Az erõket nem szabad megkettõzni. Európa pusztán többet fog magára vállalni, de nem tér önálló útra, nem áll szándékában, és arra amúgy is képtelen lenne. A transzatlanti kapcsolat erõs, és az is marad. Az ESDI-t kölcsönös támogatással, a nyitottság légkörében kell kiépíteni.

(NATO-közlemény, 2000. február 7.)