DR. BAZSA GYÖRGY, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az oktatási és tudományos bizottság megtárgyalta ezt a jelentést, amelyet bizonyára képviselőtársaim is olvastak, és úgy ítéltük meg, hogy egy nagy jelentőségű kérdéskörről van szó. Alapállásunk az volt, hogy energiára az emberiségnek régóta szüksége van, most is, különösen ebben az időszakban, és hogy ennek az energiaellátásnak egyik fontos és meghatározóan jelentős, nélkülözhetetlen tényezője vagy komponense az atomenergia.

Hadd idézzem e tekintetben a Természetbúvár című folyóirat legfrissebb számából azt a választ, amit a folyóirat körkérdésére többek között Oláh György Nobel-díjas kémikus adott, az az Oláh György, akit, gondolom, mindannyian ismerünk. Hadd emeljem ki most azt, hogy ő meghatározó módon szénhidrogén-kémikus - azt mondtam a bizottság ülésén, ha nem sértem meg vele, vulgáris kifejezéssel: benzinkémikus -, az ő véleménye így szól: "Mai tudásunk szerint csak az atomenergia képes fedezni az emberiség jövőbeli energiaigényét, ehhez azonban biztonságosabbá kell tenni felhasználását, és meg kell oldani a radioaktív melléktermékek kockázat nélküli eltávolítását és raktározását. Az emberiség feltehetően a XXI. század végéig megoldja az atomfúziót is, ennek technológiai nehézségei és költségei azonban igen magasak lesznek." Ha tehát egy ilyen alapállású és indíttatású, nemzetközileg igen elismert szakember mondja azt, hogy az atomenergia nélkülözhetetlen, akkor azt gondolom, hogy ezt egyértelműen el kell fogadnunk.

Ezt mondják természetesen - és nem véletlenül mondja Oláh György sem, amit mond - azok az adatok, hogy a világ energiatermelésében most körülbelül 17 százalékkal részesedik az atomenergia, különböző mértékben a különböző országokban. A mi 40 százalékos arányunk e tekintetben, úgy érzem az elhangzottak, az idézet alapján, előremutató, ha tetszik, azt is mondhatom talán, hogy példamutató. Azonban ennek az energiaforrásnak nyilvánvalóan és közismerten jelentős biztonsági kockázati elemei vannak, amit mind a felhasználás, működtetés során, mind pedig - itt elsősorban a kiégett fűtőelemekre gondolunk - az utóélete során jelentős ráfordításokkal, nagy odafigyeléssel kell kezelni.

Az a megnyugtató ebben a jelentésben, hogy a hazai atombiztonság az itt leírtak szerint jól áll. Jól áll a működtetést tekintve, hiszen az európai 25 legbiztonságosabb reaktor között mind a négy paksi reaktor ott van, és ez igen kiváló teljesítmény. Jól áll azokat a számadatokat tekintve, amelyek a biztonsági statisztikát jelentik, hiszen igazából érdemleges baleset az atomerőműben hosszú évek óta nem volt, és minden jel arra mutat, és nagyon reméljük, hogy nem is lesz. Azok a kisebb-nagyobb üzemzavarok mind belül vannak azon a természetes tűréshatáron, amit a nagyon szigorú nemzetközi előírások, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség és az európai, ha úgy tetszik, szabványok megkövetelnek.

Azt mondhatjuk tehát, hogy a Paksi Atomerőmű a magyar energiaellátásban nemcsak most, hanem a jövőben is meghatározó szerepet fog betölteni, ahhoz azonban, hogy ez a biztonság meglegyen és az atomerőmű "nyugodtan" működhessen, az is szükséges, hogy erről ország-világ tudjon, abban az értelemben, hogy a hazai közvélemény éppúgy, mint a nemzetközi, elsősorban szakközvélemény, aminek hiteles dokumentumait már idéztük. Úgy vélte bizottságunk, hogy nagyon hasznos lenne, ha a közoktatásban, elsősorban a középfokú oktatásban sokkal nagyobb szerepet kapna a biztonság ismertetésének, jelentőségének, megoldhatóságának kérdése. Éppen ezért fordulunk az oktatási miniszter úrhoz, aki szakma szerint nagyon közel áll ehhez a kérdéshez, vagy inkább azt is mondhatnám, hogy műveli is, hogy intézkedjen, járjon el annak érdekében, hogy ezt a meglévő biztonságot az ország minden állampolgára megismerje, tudja, és ennek megfelelően alkosson véleményt.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)