DR. BOROS IMRE tárca nélküli miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány mondat erejéig vissza kell térnem Bauer képviselőtársam lendületes, ámde nem igazán őszinte felszólalásához, ahol védelmébe vette azt a gazdaságpolitikát, amelyet az előző kurzusban folytattak. Én staccatószerűen összefoglalom ennek a lényegét a Bokros-csomagra koncentrálva.

Gyorsan és messze értékén alul privatizálta a magyar gazdaság leglényegesebb ágazatait, nem jött annyi pénz be a kasszába, hogy azt különösebben látni lehetne (Keller László: Alapvető hazugság, amit mondasz!), legalábbis ahhoz képest, amit mondtak, amiért ez folyik, hogy az államadósságot törlesszük, mert az maradt ugyanazon a szinten. Ráadásul a terhei közel a kétszeresére növekedtek. (Keller László: Hogy mondhatsz ilyen butaságot?) Azt hiszem, röviden, tömören ez volt az a bokrosi politika.

Utána természetesen '96-97-ben jött a nagy begyulladás, hogy ez azért sok - egyébként közben az Alkotmánybíróság az intézkedések, rendelkezések nagy részét hatálytalanította -, meg közeledtek a választások.

 

 

(11.10)

 

Utána nem lehetett mást tenni, mint a gazdaságot visszaengedni arra a pályára, amelyen '93-ban már lényegében rajta volt, a szép, stabil növekedés irányába. Tehát a Bokros-csomag sikerét úgy lehet értékelni, mint amikor valaki, akinek a nyakát szorongatták heteken-hónapokon keresztül, milyen megkönnyebbülést érez, amikor azt abbahagyják. (Keller László: Milyen jól éltél akkor!)

Most rátérnék arra, tisztelt képviselőtársaim, hogy az elmúlt néhány évben a hazánkról alkotott összképet milyen mértékben befolyásolta pozitív irányban az az együttműködés, amit Magyarország az Európai Unióval közösen tervezett, alakított ki, és vitt be programokba. Itt két vonulatot lehet megkülönböztetni. Egyrészt intézményeink felkészültsége jelentősen javult, közeledtünk, sőt sok esetben elértük azokat a normákat, amelyeket tőlünk az Európai Unió közössége megkövetel, és amelynek az elérése egyébként nemzeti érdekünk is. A másik vonulat, amelyről mindenképpen szólni kell, az, hogy a bel- és külföldi közönség növekvő számban találkozik olyan létesítményekkel, projektekkel, amelyek a kivitelező szakmák mesterfokú felkészítését, felkészültségét tükrözik, amire ország és világ előtt rendkívül büszkék lehetünk.

Engedjék meg, hogy néhány példával alátámasszam az előbb elmondottakat! Vegyük elsőként vizsgálat alá az intézmények fejlesztését, mi történt ezen a területen. Az államigazgatás egészére elmondható, a fő cél az volt, hogy a korábbi, kicsit középkorinak nevezhető, elavult, papír alapú államigazgatás folyamatosan rátérjen arra a pályára, amelynek a vége az, amit Európában már sok helyen alkalmaznak: a modern számítástechnika, elektronika felhasználása az államigazgatásban. Nem sorolom fel azokat a közös programokat, amelyeket megvalósítottunk, és különösen nem említem azt, amit erre a kormány még rátett, és a következő hónapokban rá fog tenni.

Vagy említhetném a vámigazgatás területét, ahol központi laboratórium épült annak érdekében, hogy a megfelelő áruminőségek ellenőrizhetők legyenek. Vagy éppen a bel- és igazságügy területén létrejöttek menekültügyi, szervezett bűnözés elleni intézmények. Az ehhez kapcsolódó technikai eszközöket, eljárásokat megvalósítottuk, és a képzéseket is lefolytattuk. Vagy éppen az önök által oly sokat kritizált agrárgazdaság területén megvalósult a növény- és állat-egészségügyi rendszer fejlesztése, ennek kapcsán felkészülés a közös mezőgazdasági politikára. Noha az előző kormányzat szinte ilyen programot nem is indított, ezeket be kellett indítani, meg is kellett csinálni. A határállomásokat felszereltük növény- és állat-egészségügyi állomásokkal.

A környezetvédelem területén a katasztrófavédelem érdemel kiemelést, hiszen egyre több olyan anyaggal dolgozunk, amelyekkel környezetvédelmi problémák lehetnek, valamint víz, a levegő minőségvédelmének és folyamatos megfigyelésének, monitoringjának a megszervezése.

Nagyon régi mulasztás pótlása következett be azzal, hogy kialakult a regionális politika intézményrendszere. Ez teszi lehetővé, hogy a csatlakozás után az Európai Unió egyik nagy alaprendszerét, a strukturális alaprendszert eredményesen tudjuk igénybe venni, az abban kínált pénzügyi eszközök a magyar gazdaságba beforgathatók legyenek. Létrejöttek a regionális fejlesztési tanácsok, és létrejöttek a projekteket előkészítő ügynökségek is, és végzik is a dolgukat.

Az elmúlt három évben az ország különböző területein mintegy 550 esetben került sor projektek átadására, amelyek finanszírozásában a magyar kormány törekvéseit az Unió társfinanszírozása jelentős mértékben - a költségek többnyire fele erejéig, néha nagyobb mértékben is - támogatta.

Nincs az országnak olyan megyéje, ahol legalább két tucat esetben ne hirdetné tábla - önök ezt is kifogás tárgyává tették, miért hirdetik táblák, hogy ki és mit csinált, adott esetben a Széchenyi-terv vagy az Európai Unió - a magyar állam és az Unió eredményes együttműködését, a piros-fehér-zöld és a kék, tizenkét csillaggal díszített jelkép egymás mellett ne lenne található 550 esetben. Nem kell ezt szégyellni, jó, ha ezt a közönség pontosan tudja.

Érdemes néhány konkrét projektet is a maga konkrétságában megvizsgálni - mindegyik nagyon tanulságos. Ma minden követelménynek megfelelő vasútvonal köti össze Szlovéniát Magyarországgal. Ezzel a beruházással közös erőfeszítéssel begyógyítottuk a több mint húsz évvel ezelőtti sínfelszedés durva tájsebeit (Göndör István: Ezt ki döntötte el, kedves miniszter úr?), és a környéknek fejlődési perspektívát biztosítottunk. Reméljük, Kanizsára is gyorsan elér a vasút, ha egy kicsit kanyarog is!

Kiállta a politikai viharok próbáját és elkészült a párkány-esztergomi híd is. Sajnos, a 60 ezer ember közt, aki ott egy hétvégét eltöltött és örült, kevés szocialista képviselőt láttunk. Harmincéves vágyakat teljesítettek a Szombathelyet vagy éppen Zalaegerszeget vagy más városokat elkerülő utak. Korszakváltás történt a záhonyi határtérségben, ahol a korábbi hórukkos típusú átrakó-facilitásokat modern, komputervezényelt, többnyire fehérgalléros munkahelyeket biztosító átrakók váltották fel. Korszerűsítették Debrecen szennyvíztisztító kapacitását. Épülnek a roma kisebbség, hátrányos helyzetűek középiskolai bentlakásos elhelyezését biztosító kollégiumok Ózdon és Szolnokon - néhány ügy a sok közül.

Engedjék meg, hogy néhány számot is megemlítsek, hátha ez még Keller képviselő úrnak is tetszik. '98 óta mintegy 130 milliárd forintnyi uniós forrást használtunk fel. Ugyancsak '98 júliusa óta az Unió további, mintegy 200 milliárd forint értékben vállalt pénzügyi kötelezettséget magyarországi fejlesztésekre, amelyek az elkövetkezendő években, éppen a tárgyévben is megvalósulnak. Kevesebb mint négy év alatt öt év Phare-programját valósítottuk meg, a hatodikat éppen most folytatjuk.

Végezetül engedjék meg, hogy összefoglaljam, miként is hat pozitívan az országképre az Unióval közösen készített és kivitelezett programcsomag. Először is: a szavak és a tettek egyensúlyba kerültek. Ma újra szavahihetőként jelenünk meg - kormányként és országként is - az európai közvélemény előtt, hiszen csináljuk is, nem csak beszélünk arról, amiben korábban megállapodtunk. Ez nagyon fontos, hogy a szavak és a tettek egyensúlyba kerüljenek. Egyben nőtt a polgáraink hite abban is, hogy jó úton járunk, amikor az Európai Unióhoz csatlakozni vágyunk, nemcsak a levegőbe beszélünk valamiről - megy a tévéműsor -, hanem látnak projekteket, 550-et, és ennek az előkészítésben is komoly haszna van.

Úgy gondolom, hogy a további építkezésünkhöz mind a két fajta hitmegerősítésre továbbra is nagy szükségünk lesz, ezen fogunk munkálkodni.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Előző Következő

Eleje Tartalom Homepage