DR. KATONA BÉLA (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Először is szeretném tisztázni, a mai vitanap címe az, hogy "Országimázs" - a "Központ" csak zárójelben van. Ezzel a zárójellel pont azt akartuk érzékeltetni, hogy most nem a központ felesleges kiadásairól, az ellopott milliárdokról akarunk beszélni; mi a központ felállítását eleve elhibázott lépésnek tartottuk, ilyen ötlete errefelé utoljára Ceaus escunak volt, és ő is kudarcot vallott. Imázst ugyanis nem lehet csinálni; az országról kialakított képet sem itthon, sem külföldön nem a bugyuta reklámok fogják befolyásolni, a pénzért festett hamis képek rövid ideig tudják elfedni a valóságot.
Az országról kialakított kép akkor fog érdemben javulni, ha megelégedett, önmagukban és jövőjükben is bízó, önmagukat biztonságban érző emberek alkotják a nemzetet.
(9.50)
Ezért most képviselőtársaimmal együtt azt fogjuk elmondani, hogy milyennek gondoljuk azt az országot, amelyért érdemes együtt dolgozni. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Nem is erről van szó!)
Mi olyan országot akarunk, ahol a választásokon nyertes pártok tudják, hogy nem korlátlan hatalmat kaptak, hanem négy évre megbízást az ország ügyeinek intézésére; ahol pozíciót, megrendelést, kitüntetést nem az kap, aki barát, rokon vagy talpnyaló, hanem az, aki okos, rátermett, tehetséges, szorgalmas, és a legtöbbet teszi az országért; ahol nem kell félni, mindenki bátran vállalhatja a véleményét, és senkinek nem kell kezet csókolnia a miniszterelnöknek; ahol az emberek azért tisztelik a jogot, mert megegyezik saját erkölcsi értékrendjükkel, mindenkire egyformán vonatkozik, és a hatalmon lévők mutatnak jó példát a betartásában (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Ilyen országban vagyunk!); ahol a polgárok úgy érzik, hogy beleszólhatnak az őket érintő ügyekbe, és ahol ez így is van, mert a döntések az ő bevonásukkal, a véleményük figyelembevételével történnek. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Mi ez, kampány?)
Mi olyan országot akarunk, ahol az emberek hisznek abban, hogy érdemes becsületesen élni és dolgozni, ahol a már rendszerváltás előtt is élő és dolgozó millióknak nem kell bűntudatot érezniük, és a felebaráti szeretetet, az egymás iránti tiszteletet nem szorítják ki a gyűlöletkeltők; ahol a főváros fejlesztése nem marad el csak azért, mert a miniszterelnök éppen másutt született; ahol a falun élő embereknek ugyanúgy jár a csatorna, a betonút, a munkahely, az internet és gyerekeiknek a továbbtanulás lehetősége (Dr. Pálinkás József: Ilyen országban élsz!), mint a városiaknak, sőt többletként még megkapják az igazi összetartó közösséget és a természet közösségét is; ahol a fiatalok számára biztosított a tanulás, az első munkahely és a családalapítás lehetősége; ahol a sorsukat valóban maguk alakítják, és tanulmányaik végzéséhez nem kölcsönt, hanem tisztességes ösztöndíjat és kollégiumi férőhelyet kapnak (Sasvári Szilárd: Ezt megadtuk!); ahol a nemzeti kultúra megőrzése nem pártbürokraták ügye, hanem mindenki feladata; ahol ugyanúgy ismerik József Attilát, Mórát, Pilinszkyt, Bartókot és Kodályt, mint Shakespeare-t, Steinbecket, Moraviát vagy Puccinit (Sasvári Szilárd: Millenniumi könyvsorozat!); ahol a kultúrában nem a politikusok véleménye, hanem az érték a fontos, és ahol a miniszterelnök nem rendeli, hanem nézi a filmeket. (Rockenbauer Zoltán: Béla, nem jöttél el a filmfesztiválra, pedig vártalak! - Derültség a Fidesz padsoraiból.)
Tisztelt Ház! Mi úgy gondoljuk, a Széchenyi-terv nagyon szép ötlet, de a vállalkozók sorsa nem függhet pályázaton, baráti alapon osztogatott pénzektől; olyan adó- és járulékrendszer kell, amely (Varga Mihály: Ez Medgyessynek szól?) egy tisztességes vállalkozót nem kényszerít csalásra, mert enélkül is képes biztos megélhetést nyújtani a családjának. A munkások, a munkavállalók számára a teljes biztonság talán nem térhet vissza, de az elvárható, hogy az állam védje meg őket a tulajdonosok törvénytelen intézkedéseitől; ha dolgoznak, kapják meg a tisztességes bérüket; ha elvesztik a munkahelyüket és dolgozni akarnak, és hajlandóak átképzésen részt venni, akkor legyenek biztosak benne, hogy újra munkába állhatnak, és el tudják tartani a családjukat.
A mi országunkban a nyugdíj ne lemondást, ne szegénységet, hanem egy átdolgozott élet után az időskor nyugalmát és biztonságát jelentse! Akkor lesz jó az országimázs, ha a rászorultak bíznak benne, hogy a társadalom nem kirekeszteni akarja őket, hanem segít nekik a hátrányaik ledolgozásában; ha a betegek, a rokkantak, a kisebbségek vagy a szegények is érzik, hogy rájuk is szüksége van az országnak, és mi is tudjuk, hogy csak együtt lehetünk sikeresek.
Tisztelt Képviselőtársaim! Bármennyire csábító volt a lehetőség, hogy itt a választások előtt az Országimázs Központ elherdált milliárdjairól beszéljünk, mi úgy gondoltuk, sokkal fontosabb arról a jövőről szólni, amit mi 10 milliónyian alakítunk. Mi elmondjuk, milyennek képzeljük az országot, és örömmel fogadjuk mindenki segítségét, aki hajlandó ezért dolgozni. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)