CSURKA ISTVÁN, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kezdeném az országjelentéssel. Mit tart a MIÉP magáról a jelentésről? Mennyiben befolyásolja ez a jelentés meg a következő jelentés Magyarország csatlakozását? Nagyon kis mértékben, ezt nyugodt lélekkel megállapíthatjuk.

A csatlakozás nem azon múlik, hogy milyen jelentéseket írnak, mennyit teljesítettünk, hanem ez egy összeurópai politikai döntés kérdése, és ebben a tekintetben, akármit mond is a jelentés, kifogásol vagy elismer, a többi csatlakozni vágyó országgal együtt - vagy pontosabban szólva: a csatlakozásra kijelölt országgal együtt - egyáltalán nem vagyunk jó helyzetben. A csatlakozás előtt súlyos gazdasági és politikai érdekek állnak, amelyek áthidalására az Európai Unió jóformán semmit nem tett eddig.

Meg kellene oldani Lengyelország kérdését, meg kellene oldani, ha a balti államokat is felveszik, egy olyan kis térségnek, ironikusan szólva egy olyan ősi orosz földnek a kérdését, mint régebben Königsberg, most Kalinyingrád, ahol, mint tudjuk, Emmanuel Kant született és dolgozott. (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Immanuel!) Immanuel, az okosak tudják, hogy Immanuel.

Nos, mi lesz ezzel az igen csekély méretű, de e szempontból elengedhetetlen fontosságú területtel? És mi lesz a nagy termelésre képes és rengeteg egyéni gazdára oszló lengyel mezőgazdasággal, és ugyanígy a magyarral is? Mi lesz magával azzal a helyzettel, amelyet a háború után teremtettek meg, hogy tudniillik Lengyelországot körülbelül 200 kilométerrel eltolták nyugatra, és a keleti részeit pedig Oroszországnak adták? Vajon ugyanilyen helyzetben mi lesz Erdéllyel és Romániával, amely a big bangben csatlakozásra ki van jelölve állítólag?

Ha mi egy kicsit elfogultan is, de megállapítjuk, hogy Erdély a maga történelmével, demokratikus hagyományaival, az ott élő román többséggel együtt alkalmas vagy alkalmasabb a csatlakoztatásra, mint Románia többi része, akkor nem mondunk valótlant. Ezt a kérdést egy magyar politikának nem szabad figyelmen kívül hagynia, mert különben, ha megtörténne is a csatlakozás, benne maradnánk megoldhatatlan kérdések özönében, magyar szenvedések tengerében, amelyet éppen most, a csatlakozás előestéjén, illetve a jelentés kiadásakor az Európai Unió illetékes szervei is, hogy úgy mondjam, segítenek feszültebbé tenni.

Egy kis ugrással, a státustörvényről és fogadtatásáról kell beszélni ebben a helyzetben.

 

(11.20)

 

Az Európai Unió illetékes bizottságainak, hivatalainak és hivatalnokainak állásfoglalásai ellentmondásosak. Végeredményben sem az egyik félnek, sem a másik félnek, sem a román, sem a magyar félnek nem adnak igazat, mert nem is akarnak igazat adni, és így mindegyik fél joggal hámozza ki a maga számára kedvező ítéletet ezekből a jelentésekből. Holott egy tárgyilagos vizsgálat meg kellene hogy állapítsa, hogy a magyarság jogfosztottan, alávetetten, nemzetiségi, kisebbségi jogainak gyakorlása nélkül kénytelen élni Romániában. Ezt valamennyire oldani akarja ugyan a státustörvény, de nem valószínű, hogy a román ellenállást át tudja törni, és továbbra is ebben az állapotban fog maradni ez a kétmilliónyi vagy két és fél milliónyi magyar nemzetrész. Ha mi ennek a vizsgálatától eltekintünk, és folytatjuk jó tanulói viselkedésünket, akkor nagyon sokat ártunk magunknak és nemzettársainknak.

Persze minősíthetik ezt az álláspontot szélsőségesnek. Igen, egyedül vagyunk ennek hangoztatásával mint párt, de mielőtt ezek, akik pálcát akarnak törni felettünk, hogy mi szélsőségesek vagyunk és csak a magyar érdekre figyelünk, engedjék meg, hogy felolvassak néhány mondatot a Népszabadság mai számának "Milyen is a 'fogadjisten'?" című cikkéből, amelyet a Magyar Köztársaság első elnöke írt, Szűrös Mátyás. (Olvassa.) "Nagy tévedése éppen az volt sokáig" - mármint a magyar politikának -, "hogy azt hitte, a magyarság jogfeladása hozhatja meg a Kárpát-medence békéjét. A türelemért türelmet, a jóindulatért jóindulatot várt. E súlyos tévedésért elsősorban a határon túli magyarság fizetett meg, nagyon-nagyon drágán. Kiderült, hogy a békét és megnyugvást e térség népeinek az hozhatja el, ha a magyarság - és minden más nemzet és nemzetiség - maradéktalanul megkapja azt a jogot és bánásmódot, ami megilleti, ami jár neki." Az Interparlamentáris Unió magyarországi tagozatának jelenlegi elnöke írta ezeket a mondatokat le. Csak tanúsítani tudom, hogy igaza van. Az alapszerződésekkel elkezdődött jogfeladás máig tart, és ezt nem vihetjük be az Európai Unióba, bármilyen jelentéseket készít is Brüsszel.

Egyetértek mindazokkal, akik azt mondják, hogy a jó tanulónak először is jó tanárra van szüksége, egy egységes tantestületre, alapvetően bizonyos szabályokra, amelyek egyértelműen határozzák meg a feladatot és tűzik ki a célokat. Amikor ma egyszerre - amikor örvendeznek, és ezen lehet is örvendezni, a dolgok megtárgyalásához a MIÉP is hozzájárult, hogy lezártuk ideiglenesen a belügyi és az igazságügyi fejezetet - Buzek úr Ausztriából, aki ezekkel az európai ügyekkel foglalkozik és felelőse ennek, oda lyukadt ki, hogy 2005 előtt semmiképpen nem lehet csatlakozni, mert maga a ratifikálási folyamat nem zajlik le addig, és ha ez így van - márpedig ez valóban így van: tizenöt országnak kellene ratifikálni, amelyek között aztán olyan államok is vannak most már, amelyek nem biztos, hogy ezt teljesíteni fogják -, akkor hogyan lehet valójában arról beszélni, hogy mi ezt az akadályt át fogjuk ugrani, illetve bevesznek bennünket?

Fontosabb volna ennél, és a MIÉP álláspontja elsősorban ez, hogy olyan feltételeket teremtsünk, amikor nem lehet ránk mutatni olyanképpen, hogy nem teljesítettétek a feladatokat, de ugyanakkor tanúsítsunk olyan kemény önérdekvédő magatartást már ezeken a tárgyalásokon is, amelyek a magyarság alapvető létérdekeit pontosan kifejezik! Miről van szó? Ha a magyar kormány és a magyar társadalom belemegy abba, hogy Szlovákia és Csehország a beneš i dekrétumok fenntartása mellett is tag lehessen, akkor árt a saját érdekeinek. Ebbe mi nem mehetünk bele, mert ez nem demokratikus európai törvény, és ha Európa efölött szemet akar hunyni, akkor mi ne hunyjunk szemet, és nekünk fontosabb az, hogy a határainkon kívül élő magyarok megkapják azokat a jogokat, amelyek emberként megilletik őket.

Igen, felül kell vizsgálni azokat az alapszerződéseket, amelyeket a status quo érdekében erőszakoltak ránk, és amelyeket - ahogy az említett cikkben Szűrös Mátyás is írja - csak azért léptettek érvénybe és csak azért erőszakoltak ránk, hogy olyanná tegyék ezt a területet, ahol nincsen semmi gond; legalábbis a látszatát elérjék ennek. Nagyon épületes volt, amit ezzel kapcsolatban Kelemen András kifejtett; itt látszatteremtésekről van szó, és ezeket nem lehet elfogadni. Sokkal nagyobb, történelmi horderejű lépés egy ország csatlakozása, mint ahogy azt egyesek elképzelik, hogy megfelelünk, és akkor jók vagyunk, és akkor minden nyitva áll előttünk. Nem így van!

Egyébként is, itt van egy olyan óriási ellentmondás, baj, amire feltétlenül rá kell mutatni. Ez pedig az, hogy ebből belpolitikai kérdés lett, kérem szépen, mégpedig belpolitikai versengés kérdése lett. Miről van szó? Arról van szó, hogy azok, akik több mint egy évtizeddel ezelőtt még a KGST-t dicsőítették, kezüket, lábukat kitörték, hogy Moszkvának megfeleljenek, most a legjobb eminenseknek akarnak mutatkozni Európát illetően, és mindenkinél jobban tudják, hogy mit kell mondani és hogyan kell viselkedni Európában. És ki is akarnak rekeszteni egyeseket, akik még mindig gondolkozni mernek Európával kapcsolatban. (Bauer Tamás: Szűrös Mátyás?) Nem Szűrös Mátyás. (Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiból: Na! Na! Halljuk! És ő nem?) Ő is; ő egyébként ezekben az alapszerződéses kérdésekben mind nagyon közel áll a MIÉP-hez. (Dr. Szent-Iványi István: Nem ő volt a moszkvai nagykövet?) Ő volt a moszkvai nagykövet, de ezzel is példáját mutatta annak, hogy valaki valóban megváltoztatja a nézeteit és valóban a nemzet oldalára áll. (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Mások viszont hangos európázással, a kormányra és az ellenzék harmadik pártjára mutogatva, európai első eminensnek nyilvánítják magukat, elfelejtve, hogy mit tettek Moszkva érdekében korábban, és ezzel mennyi kárt okoztak a magyar társadalomnak. Ezt nem nyelhetjük le!

Tisztelt Ház! Ez egy olyan kérdés, amely az egész magyar társadalom belső rendjét illeti. Ha nincs igazság és nincs igazságérzet, amelyik azoknak, akik ebben részesek, megmondja, hogy te ez vagy, és ha nem változtatsz a magatartásodon, ha látszólag változtatod meg a magatartásodat, akkor nincs helyed a demokráciában, akármennyi választót is tudsz magad mellé állítani ordas hazugságokkal és tévéműsorokkal... (Derültség az SZDSZ soraiban.) Ez alapkérdés, tisztelt hölgyeim és uraim. Lehet, hogy az Európai Unió befogad - mert van ott is elég - kommunistákat vagy volt kommunistákat, de nekünk meg kell gondolnunk, hogy milyen Európához csatlakozunk: ahol rend van, ahol az európai értékek érvényesülnek, éspedig nem az újonnan összetákolt európai értékek, amelyek még nem nyerték el az érték rangját, csak látszólag, hanem a hagyományos, ezeréves vagy kétezer éves európai értékek, amelyek Magyarországon - akármilyen bizonyítványt állítanak is ki rólunk - igenis érvényesülnek, és amelyeket mi is érvényesíteni akarunk.

 

(11.30)

 

Végezetül: melyik részéhez fogunk csatlakozni, ha csatlakozhatunk mégis, az Európai Uniónak? A francia részhez vagy a német részhez? (Dr. Szent-Iványi István: Nincs ilyen!) Ugyanis éppen ezekben a napokban derült ki, hogy két álláspont, két nagyon erős álláspont van az Európai Unióban, és bennünket az egyik nem támogat. Amikor ez a státustörvény körüli vita a leghevesebben zajlott, néhány héttel ezelőtt, éppen a francia külügyminiszter jelentette ki, hogy nem elég most már a big bang, hanem a big bang pluszra kell sort keríteni. (Orbán Viktor: Széchenyi plusz!) Aki ebben nem veszi észre azt a hagyományos francia kontra német politikát, a románok támogatását, bújtatott támogatását, vagy nem is annyira bújtatott támogatását, az nem biztos, hogy politikailag tisztánlátónak minősíthető.

 

 

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

 

Itt arról van szó, hogy a francia politika kijelentette, hogy várja meg Magyarország a csatlakozásra teljesen esélytelen, minden szempontból teljesen esélytelen Romániát, illetve nem biztos, hogy ez teljesül, csak akkor, amikor mi szeretnénk érvényesíteni a státustörvényt Erdélyben, akkor ez egy mérhetetlenül nagy és velünk ellenséges politikai támogatás Romániának. Ehhez képest azok a szavak, amelyeket Brüsszelből kapunk, amelyek a mi jó tanulói mivoltunkat ecsetelik, nem sokat érnek.

Mi tehát azon az állásponton vagyunk, hogy amennyiben a földkérdés úgy oldódik meg az aláírt megállapodással szemben, hogy magyar földet nem tőkeként kezelve, hanem a haza földjeként kezelve soha - nem egy-két év múlva: soha - idegen állam polgára nem birtokolhat (Dr. Szent-Iványi István: Ilyen nincs az EU-ban!), ha ez is benne lesz abban a felvilágosító kampányban, amely a népszavazást meg kell hogy előzze, és a magyar nép ennek ellenére, ezt elfogadva úgy dönt, hogy csatlakozik, akkor természetesen elfogadjuk. Ehhez azonban az kell, hogy a magyar nép megkapja azt a kielégítő, minden oldalú tájékoztatást a csatlakozás előnyeiről és hátrányairól, amit most nem kap meg. Most csak egyoldalú propagandát kap, és még így is a magyar társadalom 60 százaléka mond csak igent, 40 százaléka nemet mond. Egy ilyen történelmi helyzetben, amikor a tájékoztatás ilyen egyoldalú, ez legalábbis furcsa.

Mi tehát azt kérjük: történjék meg a minden oldalú, teljes tájékoztatása a társdalom minden rétegének, és mindenekelőtt szülessen döntés érvényes, eredményes népszavazáson. Amennyiben ez a csatlakozás mellett fog szólni, akkor természetesen a MIÉP is minden erejével azon lesz, hogy ezen a helyzeten belül minél jobban szolgálja a nemzet érdekeit. De legyen meg a magyarságnak az a joga, hogy nemet tudjon mondani, mérlegelve a helyzetet. Mert a jelen világhelyzetben ez a csatlakozás nem egy olyan csodaszer, amely megoldja a magyar kérdések összességét. Lehet, hogy mi tévedünk, lehet, hogy sokat segít, elfogadom. Azt mondjuk: tessék tájékoztatni, és döntsön a nép!

Köszönöm. (Taps a MIÉP soraiban. - Orbán Viktor kopog az asztalon.)