GLATTFELDER BÉLA gazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselő Úr! Igazán nehéz helyzetbe hoz, hiszen nehéz arról nyilatkozni, hogy a gulyáságyúk árnyékában éhezők vajon a nemzeti összefogást éhezik és szomjúhozzák-e, vagy pedig teljesen más, sokkal testibb igények kielégítésére van-e szükségük.

Tisztelt Képviselő Úr! Azt hiszem, az ön által elmondottak ennél sokkal súlyosabb kérdésre is rávilágítanak. El kell mondanunk, hogy az az MSZP-s képviselőtársunk, aki ebben a választókörzetben nyert korábban, az előző választásokon, egy olyan mezőgazdasági szakértő, akivel bár nagyon sok vitánk volt az elmúlt időszakban, mégsem volt azzal vádolható, hogy véleményének szélsőséges hangon adott volna valaha is hangot. Úgy látszik, az MSZP új stílust választ az agrárpolitikában, egy búzaégetőt helyezett agrárpolitikájának középpontjába. Az én gyerekem nem túl idős még, csupán három év és négy hónapos, de már annyit megtanítottunk neki otthon, hogy kenyeret nem dobunk ki. A kenyér szimbolikus jelentőségű a magyar nép életében, az életet szimbolizálja, és a búza is hasonló jelentéstartalommal bír. Ezért az egészen egyszerű magyar emberek is tudják, hogy a búzát, az élet jelképét tisztelni kell, és ilyen módon elégetéssel politikai célokra felhasználni nem illik. Azt hiszem, nemzeti egyetértést Magyarországon, ne adj' isten, összefogást a lehető legnehezebben éppen a búzaégetés kérdésében lehetne létrehozni.

De nem csak stílusról van itt szó. Úgy látom, sok különbség van a kormánypártok és az ellenzék agrárpolitikai megközelítése között. Az MSZP banki szempontból közelít a mezőgazdaság kérdéseihez, alapvetően pénzintézeti szempontból kezelik a mezőgazdaság kérdéseit, mi pedig a gazdák szempontjából közelítünk a mezőgazdasághoz. Úgy ítéljük meg, hogy nemzeti összefogást agrárkérdésekben csak a gazdákkal közösen lehet kialakítani, csak velük lehet megállapodásra jutni a mezőgazdaság fontos kérdéseiben.

Emlékezzünk vissza, hogy amikor az előző négy évben, először 1997-ben nagyobb érdeklődést kiváltó mezőgazdasági témák kerültek a Ház elé, akkor melyek voltak ezek. Az első az volt, amikor meg akarták vonni a mezőgazdasági őstermelők adókedvezményét, másodszor pedig lehetővé akarták tenni külföldiek és magyar jogi személyek, köztük a bankok, a pénzintézetek földtulajdonszerzését is. A magyar gazdák akkor e két elképzelés ellen, megadóztatásuk ellen, a bankok és a külföldiek földtulajdonszerzése ellen együttesen emelték fel hangjukat, sőt az utóbbi kérdésben a magyar gazdák jelentős akciót is lefolytattak, hiszen az akkori ellenzéki pártokkal közösen, népszavazás kezdeményezése céljából aláírásgyűjtést kezdeményeztünk. Az MSZP támogatóinak akkor 80 százaléka úgy gondolta, hogy nem indokolt a külföldiek termőföldtulajdon-szerzése, és csak 20 százalékuk értett egyet saját pártjuk álláspontjával.

Azt hiszem, a helyzet azóta sem változott. Ha megnézzük a mostani álláspontjukat, ami Battonyán is elhangzott, úgy látom, újra a földkérdés került a viták középpontjába, újra arról kell vitatkoznunk, hogy vajon Magyarországon indokolt-e a külföldiek termőföldtulajdon-szerzése, a bankok földtulajdonszerzése, vagy inkább a magyar gazdák földtulajdonszerzését kellene elsőbbségben részesíteni. A polgári kormány, az azt alkotó pártok ez utóbbi véleményen vannak, és azt hiszem, ezen a véleményen vannak a magyar gazdák is. Remélem, a jövő nem a búzaégetőké, hanem azoké, akik a magyar földtulajdonon szeretnének gazdákként működni, tevékenykedni és a vidéket gazdagítani.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)