CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Ma már szóba került a millennium megünneplésének dolga, és ezzel kapcsolatban csak annyit szeretnék frakcióm nevében elmondani, hogy alapvetően helyesnek tartottuk, hogy a millenniumot már egy éves folyamat keretében a kormány feljebb emelte, illetve legalábbis erre törekedett, és megtette azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek révén közelebb kerültünk ahhoz - el nem értük, de közelebb kerültünk ahhoz -, hogy a magyar nemzet, az egész magyar nemzet történelmi tudatába újra visszaépülhessen a teljes Magyarország, a teljes történelem a Szent Koronával együtt, hogy minden olyan lelki, tudati elem újra polgárjogot nyerjen a közgondolkodásban, a beszédben, amelyet ötven évig üldöztek, kihagytak, kiiktattak a tudatunkból. Ez tehát helyes célkitűzés volt, amelynek a megvalósításában természetesen ízlés dolga, hogy milyen hibákat lelünk fel, ezzel nem kívánok foglalkozni. Örülök, hogy ez így történt; még jobban örültem volna, ha a programnak az is része lett volna, hogy áthatóbb, keményebb oktatási, nevelési intézkedések történnek, hogy a magyar közvélemény és különösen a fiatalság közelebb kerüljön a teljes történelmi igazsághoz és be tudja az egészet fogadni. Ez még előttünk álló feladat.

 

 

(16.50)

 

A lezárást követően azonban történtek olyan események, amelyek éppen ellenkezőleg hatnak ehhez a fennkölt és nemes célú ünnepségsorozathoz képest. Elsősorban a Budapesti Parádénak nevezett nagybani kábítószer-árusító programról szeretnék szót ejteni ezzel kapcsolatban. Képtelenség, hogy a kormány eltűrte ezt, és még támogatta is állítólag a Sportminisztérium a fővárosnak ezt a rendkívül alantas ösztönökre apelláló rendezvényét, amelyen sok százezer ember vett részt. Nem a résztvevők szórakozását irigylem, nem arról beszélek, hogy az embereket mindenféle módon ingyenes szórakoztatásban kell részesíteni, de igenis meg kell válogatni azokat az eszközöket, azt a módszert, ahogyan ezt tesszük. Azért, mert Nyugaton is vannak ilyen parádék, esetleg másképp nevezik, az ilyesminek egy modern és sok ezer gonddal-bajjal küszködő országban nincs helye.

A kormánynak kell annyi határozottságának lennie, hogy nem engedi, hogy a nép lelkét ilyesmikkel rombolják, ilyen zenével, ilyen ocsmányságokkal és ennyi szeméttel, és nem engedi meg, hogy itt ellenőrizetlenül ennyi kábítószert lehessen árulni. Akkor hiába próbálják az iskolákat bekamerázni, hiába próbálják a hivatalokban is ellenőrizni a dolgozókat, ha időnként - természetesen globális cégek támogatásával vagy azok ösztönzésére - a főváros pénzén, a kormány részbeni hozzájárulásával ilyen rendezvényeket tartanak, amelyeken ömlik a mocsok, ömlik a kábítószer, és amelyeken aztán mellékes kérdés, hogy a Sziget Kft. rendezésében vannak-e melegek a téren vagy nincsenek.

Ezt nem szabad megengedni. Kérem szépen, ez annyira szemben áll azzal a törekvéssel, amit nagyon helyesen akart a millenniummal a kormány megvalósítani, hogy attól kell tartani - tekintettel arra, hogy ennek nyugati jelleget próbálnak egyesek kölcsönözni -, hogy agyon fogja ütni. Az emelkedettséget, az önmagunkhoz méltó viselkedést minden körülmények között fenn kell tartani, és nem szabad megengedni, hogy a kábítószer-árusítók ilyen alkalmakat kapjanak a saját hasznuk növelésére.

Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP soraiban.)