DR. BOGÁR LÁSZLÓ, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Engedje meg, hogy a bevezetőben picit elemelkedjek az ön által elmondottak síkjából; később persze oda szeretnék visszatérni. (Moraj az ellenzéki pártok soraiban.) Annál is inkább, mert úgy gondolom - ha szóhoz engednek jutni, akkor esetleg megpróbálom végigmondani -, hogy ha mondjuk, ötven-hatvan év múlva elkészül az első használható elemzés a rendszerváltozás első évtizedéről, akkor nagy valószínűséggel a szerzők a "rendszerváltozás" fedőnevű, meglehetősen zavaros folyamat szociálpszichológiai hátterének is komoly fejezetet szentelnek majd, bár azt hiszem, hogy mi, akik benne élünk ebben az első tíz-tizenöt évben, valószínűleg jobban szeretnénk, ha itt inkább szociálpszichiátriai elemzések, kórismertetés hangozna el. (Derültség a Fidesz soraiban.)

 

(16.40)

 

Azonban azt gondolom, nyugodtan bízzuk szép reményű utódainkra mindennek az eldöntését.

Ami azonban már most nagyon bizonyosnak látszik, az az, hogy a tisztelt szociálliberális ellenzék elmúlt hetekben, hónapokban indított politikai hisztériája valószínűleg igen fontos alfejezet lesz majd ebben a szociálpszichiátriai kórismertetésben. Ezzel a politikai hisztériával ugyanis sikerült elérni azt, hogy egy olyan helyzet alakult ki, amelyet a pszichológia destruktív konfliktusnak, vagyis olyan romboló helyzetnek nevez, ahol mindenki tudja, hogy mindazzal, ami zajlik, mindenki veszít, de mindenki abban reménykedik, hogy ha ő többet és jobban tud ártani a másiknak, mint az neki, akkor ő valójában nyer. Azt gondolom, hogy nincs ennél rombolóbb és embertelenebb lélektani helyzet, amelybe emberi közösségek keveredhetnek. És azt gondolom, hogy e beláthatatlan veszélyeket felidéző és igen-igen komoly romboló kapacitással járó folyamat elindításáért vitathatatlanul a szociálliberális ellenzéket terheli a felelősség.

Felmerül azonban a kérdés persze - és teljesen természetesen -, hogy mi ennek az alapvető oka. Nos, a legvalószínűbb válasz az, és azt gondolom, hogy ez egy ellenzéki politikai alakzat részéről teljesen természetes, hogy mindenképpen meg akarják nyerni a következő választásokat. Ez önmagában természetesnek tekinthető; a baj azzal van, ha valaki mindenáron, értsd: bármilyen pusztítás árán akarja megnyerni a következő választásokat. S mivel azt gondolom, saját példáján okulva - egyébként nem alaptalanul - úgy gondolja, hogy ha az ő kormányzásának négy évét egy Tocsik Márta nevű emblematikus figura jelzi, tehát az egész időszakot áthatja a korrupció légköre, és úgy érzi, hogy ő is ebbe bukott bele, akkor teljesen logikusan gondolja úgy, hogy a kormány ezzel való meggyanúsítása és lejáratása lesz a legmegfelelőbb eszköz a következő választások megnyerésére. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban. - Közbeszólások: Úgy van!)

Nos, azt kell mondanom, hogy ez ügyes; a logika hibátlan, a dramaturgia rafinált és a technika is ügyes, de azt hiszem, itt stílszerűen Kornis Mihály: Apa győz című novellájából idézhetném, hogy "gyerekek ajvéból jelentik, ez nem fog menni." Mégpedig azért nem fog menni, két okból sem fog menni. Az egyik nagyon kézenfekvő, hogy tudniillik a gyanúsítások teljesen alaptalanok, vagyis vádjaikat összekeverik vágyaikkal (Derültség a kormánypártok soraiban.), és azt gondolom, hogy ez semmiféleképpen nem vetít gyümölcsöző jövőképet önök elé. A másik pedig az, hogy a lejáratáshoz bizonyos hiteles személyiségekre volna szükség, és - ó, fájdalom! (Derültség a Fidesz soraiban.) - sajátos történelmi okok folytán ebben, azt gondolom, önök bizonyos hiányt szenvednek. (Taps a kormánypártok soraiban.) Itt van mindjárt a Rogán képviselő által említett Eörsi képviselő úr is. Azt gondolom, hogy ahhoz a listához nincs mit hozzátenni, az önmagáért beszél, és ezért aztán azt gondolom, aligha hiheti bárki, hogy az erkölcs eme Grál-lovagjai fogják most ezt a kormányt megtanítani arra, hogy hogyan kellene erkölcsösen politizálni.

Valójában tehát itt inkább arról van szó, hogy mindezzel a folyamattal a tisztelt ellenzék egyre mélyebben hajtja bele közállapotainkat ebbe a bizonyos romboló konfliktusnak nevezhető folyamatba. Azt gondolom, mindnyájunk alapvető érdeke volna az, hogy kikeveredjünk ebből a zsákutcából, hogy véget érjen az, amit Pokorni elnök úr gyűlöletbeszédnek nevezett, és azt hiszem, ehhez arra van szükség, hogy az ellenzék felhagyjon a kormány lejáratására irányuló stratégiájával, hiszen ezeket ő maga sem gondolja komolyan (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), sem a vádakat, sem azt, hogy morális állapota bárminő alapot szolgáltathatna az ítélőbírói szerepre.

Köszönöm a figyelmet. (Nagy taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban. - Tirts Tamás: Bravó!)