KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A parlament megkezdi őszi ülését, és önök hamarosan szavazni fognak a háromhetes ülésrend fenntartásáról vagy - ne zárjuk ki a lehetőségét - esetleg az elvetéséről. Önök arról foglalhatnak majd állást, hogy a továbbiakban sem akarnak megfelelni annak az egyik nagyon fontos szempontnak, amely miatt az önök választói önöket ideküldték a parlamentbe, nevezetesen, hogy ellenőrizzék a végrehajtó hatalmat, vagy esetleg meggondolják magukat, és mégis úgy döntenek, hogy élni kívánnak ezzel az ellenőrzési lehetőséggel.

Mert, tisztelt képviselőtársaim, abban az esetben, ha önök megszavazzák azt, hogy a parlament háromhetente ülésezzen, akkor önök azt mondják, hogy továbbra sem érdekes, mire költi a kormányzat az adófizetők pénzét, továbbra sem érdekes, hogy az állami vállalatok kiknek milyen megrendeléseket adnak, és milyen zsíros szerződéseket kötnek, továbbra sem érdekes, hogy milyen módon épülnek Magyarországon az autópályák. Mert nehogy önök bedőljenek a miniszterelnök úr szövegének, hogy a vita arról folyt, hogy magyar vagy nem magyar csinálja. Nem, tisztelt képviselőtársaim! Arról folyt, hogy ellenőrzött feltételek mellett, olcsón lehetőség szerint, megfelelő minőségben és határidők mellett történik-e. Önöket ez nem érdekelte. Közlöm önökkel, hogy az sem igaz, hogy olcsóbb, mert drágább, az sem igaz, hogy nem támogatná az Európai Unió, mert támogatta volna, csak átláthatóvá kellett volna tenni, és egyébként nézzék meg a következményeket, most éppen börtönben ülnek néhányan a korrupció miatt, ami minden ilyen ügyet az önök esetében és az önök kormányzása alatt egyébként körülleng. De az sem érdekelte önöket, hogy hogyan tapsol el a kormányzat több milliárd forintot országimázsra, és kiknek a zsebébe vándorolnak ebből a pénzből több száz millió forintok.

És itt van, tisztelt képviselőtársaim, a legújabb ügy: a költségvetés 250 milliárd forintos többlete. Ne arról kezdjünk el, kedves képviselőtársaim, vitatkozni, hogy utólag hogyan nyomják önök rá a pecsétet arra, hogy a kormány mire költötte el ezt a pénzt! Beszéljünk arról, hogy honnan van! Nos, kedves képviselőtársaim, inflációból, az infláció tudatos alátervezéséből, abból, hogy az önök kormányzása idején, azáltal, hogy a kormány félrevezeti a parlamentet és a közvéleményt a költségvetésről, illetve az infláció várható mértékéről, tudatosan több száz millió forintot kilop a választópolgárok, az adófizető polgárok zsebéből, és utána úgy csinál, mintha valami fantasztikus kegy lenne részéről, ha bizonyos csoportoknak, a Csurka István által egyébként támogatott kormánytours keretében, szétdobálja heti ülések formájában. Pedig, tisztelt képviselőtársaim, az, hogy ezeket a pénzeket mire költjük, előre idetartozik a parlament plénuma elé, mert önök itt adófizetőket képviselnek, nekünk kellene itt arról vitatkoznunk, hogy a fontos tételek közül a rendelkezésre álló összegeket mire akarjuk felhasználni.

Mert, tisztelt képviselőtársaim, ha van itt valóban több száz milliárd forintnyi többlet, vajon miért nem csökkentettük az adókat? Miért hazudták önök azt a választási kampányukban, hogy van egy ilyen céljuk? Miért nem akarnak ennek megfelelni? Itt volt a lehetősége. A magyar egészségügy az önök kormányzása alatt hihetlen mélypontra csökkent. Vajon miért nem kezdünk hozzá a rendbetételéhez, ha egyszer ehhez egyrészt többletek rendelkezésre állnak, másrészt kellene persze egy akarat meg elképzelés, hogy mit is kezdjünk vele? Szó sincs róla, és önök ehhez a kérdéshez nem akarnak hozzászólni. A nyugdíjasoknak elméletileg ezek szerint le kellene borulni a miniszterelnök lába elé (Dr. Dávid Ibolya: Jaj, ne!), hogy hogyan osztogatja nekik a pénzeket - így van, kedves miniszter asszony, erről szólt részben a mai felszólalás. Ha vannak többletpénzek, miért nem beszélünk arról, hogy miért kellett a nyugdíjasok zsebéből évi több tízezer forintot kilopni azzal, hogy nem hajtotta végre a kormányzat azt a törvényt 1999. január 1-jétől (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.), amelyet az Országgyűlés elfogadott? Mert, kedves képviselőtársaim, ezek azok a kérdések, amelyeket, ha önöket valójában érdekelné a parlament, ha valóban fontos lenne a parlamentáris demokrácia, itt meg kellene vitatni. Önök erre nem hajlandók (Az elnök jelzi az idő leteltét.), önök ezzel éveket lopnak el a jövőnkből, abból a jövőből, amennyi idő alatt utolérhetnénk vagy felzárkózhatnánk Európához. (Az elnök jelzi az idő leteltét.) Ez az önök felelőssége.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)