FRANCZ REZSŐ (MSZP): Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Házelnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Őszinte örömmel töltene el valamennyiünket az ország általános helyzetéről adott kép, amely a miniszterelnök úr szavaiból tükröződik, ha az lenne a realitás. A valóság nem ilyen. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Már tegnap megírtad a választ?) A millenniumi ünnepségsorozat kellően felrázta a nemzettudatot, és számvetésre késztetett mindnyájunkat, hogy hol tartunk és jófelé haladunk-e. Az ünnepet követően az emberek visszatértek a munkájukhoz, a szorgos hétköznapok következnek. Ez persze csak azokra vonatkozik, akiknek van munkájuk.
(15.10)
Hogy látszik ez a kérdés Somogy megye 6. választókerületéből nézvést? Egyáltalán, milyen is a munkaerőhelyzet az országban? Erről nekem is van egy kialakult véleményem, amit a személyes tapasztalatok és a rendelkezésre álló hivatalos statisztikai adatok támasztanak alá. Nos, nézzük!
1998-ban a nemzetgazdaságban alkalmazásban állók száma összesen 2 millió 670 ezer 700 fő, ez 2001 júniusában csupán 62 ezer 500 fővel több - statisztikai adat. '99 első negyedévében 437 ezer 500 fő regisztrált munkanélküli volt, ez 2001 júniusában mindösszesen 77 ezer 900 fővel kevesebb. A munkanélküliek tömegéből továbbra is regisztráltatja magát 359 ezer 600 munkát kereső magyar állampolgár, miközben azt hallja, hogy a munkanélküliség 5,6 százalékra csökkent, és hamarosan szükség lesz külföldi munkáskezekre is. Csak megjegyzem, hogy a '99 első negyedévi 7,4 százalékos munkanélküliség és a mai 5,6 százalék a számítás módjában is eltér: akkor 5 millió 912 ezer főnek volt a 7,4 százaléka, míg ma ez 6 millió 421 ezernek az 5,6 százaléka. A szokásos fideszes turpisságot, kis csúsztatást itt is megtaláljuk.
Tisztelt Ház! Az országban az alkalmazásban állók tehát mindössze 62 ezer 500 fővel vannak többen. Mi a helyzet Somogyban? '98 decembere óta 11,1 százalékkal nőtt a regisztrált munkanélküliek száma. Az akkori 15 ezer 719 fő helyett 2001 márciusában ez 17 ezer 649 fő. Ezen belül Somogy megye 6. választókerületében, Nagyatád körzetében 13,9, míg a barcsi munkaügyi kirendeltség illetékességi területén ez az arány 18,9 százalék, tisztelt képviselőtársaim. Ők a regisztrált munkanélküliek, akiknek nincs pénzük távolabbi településről bejárni, nem is növelik ezeket az arányokat.
Az országban végbemenő fejlődés, az életkörülmények javulása, a jobb megélhetés, az alacsonyabb munkanélküliség, már-már a munkáskezek hiánya azt a látszatot kelti minden magyar emberben, hogy maholnap ő is jobban fog élni, hiszen már olyan sokan élnek jól, egyszer csak mindenkire rákerül a sor - csak legyen ereje kivárni. Ámbár ez úgy van, mint a mostanában elhangzó társadalmi célú hirdetésben: foci volt, foci lesz - na és mi van ma? (Derültség az MSZP soraiban.) Somogy megyében sokan várnak arra, hogy sorsuk jobbra forduljon, hogy megélhetési problémáik csökkenjenek, de az ez évi első fél év nettó keresete havi összege 49 ezer 307 forint; ezzel 395 forinttal megelőzzük Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét, és 953 forinttal a sor végén álló Békés megyét.
No, ezeken az embereken a gyermekek után járó támogatás nem nagyon segít. Ismerek olyan családokat, ahol a havi nettó jövedelem 40 ezer forint. Ismerek helyi boltokat, ahol olajos a padló, és a vállalkozó boltos hitelre adja a kenyeret - majd a segélyből visszafizetik.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Mit tett az önök kormánya azért, hogy a hátrányos helyzetű kistérségek ne szakadjanak le végzetesen? Milyen reményei lehetnek az ott élő vállalkozóknak? Van-e lehetőségük a fejlődésre? Az ott élő munkavállaló milyen jövőt képzelhet el magának? Szükséges-e ezen területek felzárkóztatása? Ha igen, milyen lehetőséget biztosított az önök kormánya erre? Milyen eszközöket, szabályokat alkalmaztak, hogy a felzárkóztatásra esélyük legyen? Az országos átlagot 2-3-szorosan meghaladó munkanélküliséggel küszködő kistérségek milyen kiemelt támogatásokat vagy kedvezményeket kaphatnak? Éltek-e az adókedvezmények, járulékcsökkentések, támogatások ösztönző lehetőségével, hogy egy tudatos kormányzati politikával, okosan alkalmazott eszközrendszerrel elősegítsék a felzárkóztatást?
A pályázati lehetőségekben nem tettek kivételt - a támogatásokból ki vannak zárva a 270 főnél többet foglalkoztató magyar vállalkozások, mert multik? Ezek nem! Ezekben a térségekben bárkivel szövetkezni kellene, odacsábítani a tőkét, és megbecsülni a jelen levő hazai vállalkozásokat. A kis falvakból bejáró munkavállalókat bocsátották el legelőször, mert a munkaadók nem szívesen vállalják a bejárás költségeit, pedig lenne mód ennek az állami költségvetésből történő kompenzációjára. Ez pusztán az önök akaratán, szándékán múlik. Tapasztaljuk nap mint nap, hogy van szabadon felhasználható pénz az államkasszában. A kis falvak lakossága feltűnően korosodik, a fiatalok kénytelenek elvándorolni, mert nincs a közelben elérhető munkahely, és ha van is, csak körülményesen közelíthető meg.
A nyugdíjasok megélhetési körülményei Somogyban az önök kormányzása alatt tovább romlottak, mivel a nyugdíjak reálértéke csökkent. '99 januárjában 26 ezer 670 forint volt Somogy megyében az átlagos nyugdíj, ez 2001 januárjában 22,25 százalékkal nőtt, azaz 32 ezer 598 forint lett. Ezzel szemben '99 januárjához képest 2001 júniusára a fogyasztói árindex nem 22,25, hanem 33,2 százalékkal nőtt. Ott is családban szeretnének élni az emberek, sőt, faluhelyen szívesen élnének többgenerációs családban, de ennek a feltétele, hogy a család szert tegyen annyi jövedelemre, amennyiből képesek eltartani magukat. Ez nem adatott meg nekik. Csökken a terület lakosságmegtartó képessége, és növekszik az elvándorlás.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az a kérésem, ne csak a V. kerületből és a kocsik füstszínű ablakain keresztül nézze a vidéket, és ne csak a kormányülések ünnepélyes pillanataiban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hanem próbáljon meg beleérezni azoknak az embereknek a gondjába, akik egy tankolás árából élnek egy hónapban.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)