DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szokás és hagyomány a parlamentben, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnöke szól a Ház előtt az egyes ülésszakok kezdetekor, és végigtekinti azokat az intézkedéseket, amelyeket az elmúlt időszakban hozott és tett az Országgyűlés. Mindez levezethető a hatalmi ágak megosztásából, ahol a végrehajtó hatalom feje, a végrehajtás első embere értékeli, hogy vajon azok a társadalmi viszonyok hogyan alakultak, amelyeknek rendezését célozták a törvények. Végül is olyan szempontból is vizsgálja ezeket az intézkedéseket, hogy ezek által, a társadalmi viszonyok ilyenkénti rendezése által mennyit javult az emberek közérzete, egyáltalán mennyiben javult az élete és hogy vajon a kormányprogramban beígértek mennyiben valósultak meg.
Nem hallottuk azt, hogy az ország tejjel-mézzel folyó Kánaán lenne, ilyet csak hamis próféták hirdetnek nagy gonoszan, de azt igenis hallottuk, hogy lépésről lépésre előrehaladunk, szisztematikusan bizonyos terveket, a kormányprogramot valósítjuk meg, és ezek által igenis változik az emberek élete azoknak a törvényeknek és végrehajtási rendeleteknek a hatására, melyeket itt a parlamentben hozunk vagy hoztunk ezekben az elmúlt időkben. Mert igenis kimutatható és a statisztikai adatokból olvasható, hogy igenis, ha nem is nagymértékben, de mégis csökkent a munkanélküliség; igenis nőtt a reálkereset; igenis nőtt az ipari termelés, azon belül különösen nőtt az építőipari termelés, és azon belül különösen nőtt a lakásépítési kedv, és igenis megállapítható, hogy ezekből az intézkedésekből létezünk, vagyunk.
A gyermekvállalás már sokkal jobban alátámasztott anyagilag, a családok fenntartása megalapozottabb, a gyermekek iskoláztatása kedvezőbb. Tehát olyan helyzetbe kerül az egész társadalom, olyan helyzetbe kerülnek a gyermekek, hogy eséllyel indulhatnak abba a nagy kalandba, amit életnek nevezünk. És igenis ez ennek a kormánynak, ennek a parlamentnek és azoknak a törvényeknek köszönhető, amelyeket itt hoztunk az elmúlt időkben. Néhányat szeretnék ebből mégis kiemelni, a törvényekből, amelyek százezrekre, százezrek életkörülményeire hatottak.
Szólnom kell elsősorban a köztisztviselői törvényről. Ugyan éppen hogy megközelíti a százezret a köztisztviselők száma, ám ha figyelembe vesszük a családtagokat is, akkor már legalább háromszázezres nagyságrendről is beszélhetünk. A köztisztviselői kar Magyarországon el volt hanyagolva, holott a két háború között egy rendkívül jól szervezett köztisztviselői kar működött Magyarországon. Ez - a köztisztviselői törvény módosítása során - most már egy biztos életpályát jelent a köztisztviselőknek, ennek a csaknem százezer embernek, múlt héten tették le az esküjüket, és nemcsak erkölcsi megbecsülést jelent számukra ez a biztos életpálya, hanem anyagiakban is: néhány év múlva összességében mintegy 70 százalékos fizetésemelést fognak kapni.
De ide sorolhatom igenis a 2001. évi LXII. törvényt is, amely a szomszédos országok magyarjaival foglalkozik, és amelynek a meghozatalával minden támadás és ellendrukkerség ellenére mégiscsak nyolcvan éves adósságunkat törlesztjük. Igenis adósságot törlesztettünk a gázközművagyonnal kapcsolatos törvény meghozatalával is, annak a kifizetését célozza ez a törvény, amely már hosszú ideje húzódik, és hosszú ideje kénytelenek elviselni az önkormányzatok, hogy ez az összeg, amely egyébként rendkívül jelentős, mert túlmegy a 60 milliárdon összességében, ezt most végre meg fogják kapni, és ez kihatással lesz az önkormányzatok egész életére, ezen keresztül a választópolgárok életére is. Talán mérséklődik az úgynevezett önhiki, és jobban tudnak indulni olyan pályázatokon, ahol eddig nem volt saját erejük.
De ide sorolható az a jogszabály is, amely végre rendezi a külső üzletrészek kérdését, amely szintén több százezer embert érint. Sajnos itt még kétségtelenül egy megoldandó feladat van, ami pillanatnyilag nem átlátható, hogy hogy jutnak azok az alanyi jogosultak ezekhez a külső üzletrészekhez, azok, akik olyan szövetkezetekben dolgoztak vagy voltak tulajdonosok korábban, mely szövetkezetek átalakultak, megszűntek vagy jelenleg csődeljárás alatt vannak. Valószínű, bízom abban, hogy ez is megoldható.
És igenis feltétlenül beszélni kell arról, hogy augusztus 20-án véget ért a millenniumi rendezvénysorozat, amely valóban emelte Magyarországon a lelkeket, tartást adott, hitet adott újabb ezer évre a magyarságnak. De nemcsak szellemiekben és erkölcsiekben volt jelentős, hanem anyagiakban is, mert hisz gazdagította az épített környezetet a legkülönbözőbb módon: kisebb helyeken faszobrokkal és egyéb emléktárgyakkal, akár csak ültetett fákkal is, amelyek ötven év múlva fogják igazán teljes pompájukban bizonyítani vagy hirdetni majd ültetőik emlékét. De valódi, az épített környezetet befolyásoló nagyberuházásokról is beszélhetünk: templomokról, épületekről, csodálatos terekről, nemcsak a Hősök teréről, de dísztérről Debrecenben, Nyíregyházán, Kecskeméten és az ország más területein is, melyek maradandók, melyek itt maradnak, melyek túl fognak élni bennünket és jelezni fogják, hogy igenis mi itt voltunk akkor, itt működtünk abban az időben, amikor ünnepeltük a keresztény államiság ezeréves fennállását. És igenis, ezek a maradandó emlékek a jövőbe mutatnak, egy Európával talán közösen leélendő, egy egységes Európában leélendő jövőre és remélhetőleg egy egészséges magyarságra. Ezt lehetett kiérezni miniszterelnök úr szavaiból.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)