DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! A miniszterelnök úr felszólalásának azt a címet adta, hogy "A kormány nyári munkája". Ezt valóban nagy érdeklődéssel vártuk volna, mert nagyon érdekelt minket, hogy milyen nyári munkát végzett a kormány. Mi ugyanis ilyesmit nem tapasztaltunk. Mi egy nagy kormányzati showműsort tapasztaltunk, és bizony ez a felszólalás, amelyet a miniszterelnök úr tartott, ennek a showműsornak volt a fináléja. Ígérgetésekből állt, öndicséretből állt, nem foglalkozott azzal, ami az ország igazi problémája, csak a show-val foglalkozott, csak a szemfényvesztéssel. Bizony ami itt folyt, tisztelt képviselőtársaim ezen a nyáron, az a felelős kormányzati tevékenység paródiája volt. Paródia volt, nekünk mégsem volt kedvünk, és még sincs kedvünk nevetni rajta. Nincs kedvünk nevetni, mert nagyon sokba kerül ez az országnak, és nagyon sokba kerül ez az állampolgároknak.

Vegyük végig a fontosabb elemeit annak, amiről beszámolt a miniszterelnök úr, elsősorban a kihelyezett nyári ülések gyakorlatát. Igen, mi is tapasztaltuk, hogy a kormány hétről hétre forgószínpadszerűen járja körbe az országot, mintegy haknizva, pajtákban, kocsiszínekben tart úgynevezett üléseket. Ezek az ülések azonban semmiben sem emlékeztetnek egy valódi kormányülésre, ahol valóban komoly és felelős döntések születnek, hanem itt bizony röpködtek az ígéretek, és röpködtek a milliárdok.

Vajon honnan vannak ezek a milliárdok, tisztelt képviselőtársaim? Talán a kormány ezt a lottón nyerte, a szerencsejátékon, vagy örökölte? Szabadon költheti el a saját belátása szerint? Nem így van. Ezt a pénzt tőlük vették el, adófizető állampolgároktól, és minden demokratikus jogállamban ezeket a döntéseket meg kell hogy előzze egy komoly és valóban mélyenszántó parlamenti vita, mely mérlegeli az egyes döntések előnyeit, hátrányait. Minderre nem kerül sor, csakis üres ígéretekre. Márpedig hogy ezek az ígéretek a valóságban mennyit érnek, úgy gondolom, hogy azt a beregi árvízkárosultak el tudnák önöknek mondani, és el is mondták már a nyilvánosság előtt sokszor. Bizony nem egészen erre számítottak, de ugyanez a helyzet a korábbi belvízkárok kárt szenvedettjeivel és másokkal, akik nagyon szép ígéreteket kaptak, és aztán kénytelenek voltak szembesülni a valósággal.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy helyesebb lett volna valódi kormányüléseket, valódi döntéseket hozni, és nem ezeken a kihelyezett kormányüléseken folytatni ezt az egész országra kiterjedő showműsort.

Arról beszélt a miniszterelnök úr, hogy méltó módon kívánták megünnepelni a millenniumot. Valóban, nagyon jó lett volna méltó módon megünnepelni. De ezek az ünneplések sokunkban keserű szájízt hagytak maguk után. Már rögtön azzal a döntéssel keserű szájízt hagytak, hogy egyetlen cég - talán nem okoz meglepetést az itt jelen lévők számára -, a Happy End Kft. kapta ezeknek a rendezési jogát. Amikor az Országimázs Központ döntött erről a 4,2 milliárdról - nem akármiről, hanem 4,2 milliárd forint sorsáról -, akkor ebben a döntőbizottságban ott voltak a Happy End Kft. alapítói, volt tulajdonosai és hozzá közel álló személyek. Lehet így önfeledten örülni, amikor ilyen mértékű összefonódást tapasztalunk?

De továbbmegyek, tisztelt képviselőtársaim: alig hiszem, hogy bárki is önök közül örült annak, hogy nemzeti ereklyénket, a Szent Koronát lealacsonyító kellékként használták fel ehhez az önünnepléshez, hiszen sajnos a mi millenniumunk, az elmúlt másfél év és különösen annak a vége bizony kormányzati propaganda-hadjárat volt, egy előrehozott választási kampány, egy öndicséret, egy önáltatás, és ehhez sajnos a Szent Koronát is felhasználták. De láthattuk első királyunkat, Szent Istvánt is, amint sztaniolpapírba burkolva egy óriásposzteren jelent meg előttünk, és láthattuk a nemzeti giccsnek azt a tobzódását, amelyhez foghatót az elmúlt időszakban soha nem láttunk. Ez bizony aligha tölthetett el örömmel minket.

Önök tehát nagyon sok mindenre ráértek az elmúlt néhány hónapban, csak egy dologgal nem foglalkoztak, tisztelt miniszterelnök úr, ami a legfontosabb lett volna: a gazdaságban sokasodnak a bajok. Egyértelmű jelei vannak ennek, szemben azzal, amit ön mondott. Tudjuk, hogy az infláció messze túl van az önök által ígért 6 százalékos mértéken, hiszen 10 százalék körül van. Ön most azt mondta, hogy 1 százalékkal kevesebb, de valójában 10 százalék körül van. Tudjuk azt, hogy az ipari növekedés üteme megállt, sőt jelentősen csökkent az elmúlt időszakban, a fizetési mérleg hiánya nőtt, a tőzsde vergődik, és még hosszan folytathatnánk ezt a sort.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem ezzel kellett volna foglalkozni a miniszterelnök úrnak és a miniszter uraknak a nyár folyamán? Ennek a munkának talán lett volna valami értelme, szemben azzal, amit tettek.

De sajnos sok minden más is történt, ami rossz emlékeket hagyott maga után. Ilyennek tekintjük azt, hogy ezen a nyáron elszabadultak az indulatok, tisztelt képviselőtársaim. Talán soha nem volt még ennyi gyűlölködés és gyűlöletbeszéd a stadionokban, sajnos most már a média bizonyos részében is, a közbeszédben. Ilyen persze lehet, hogy más országokban is van. De az példátlan, tisztelt miniszterelnök úr, hogy ön egyszer sem élt azzal a lehetőséggel, hogy szembeszálljon ezzel a fenyegető és veszélyes uszítással, ami itt folyik, a kirekesztésnek azzal az áradatával, amely jellemzi ma közéletünket. Ön ezzel nem foglalkozott, sőt amikor felkínálták ezt a lehetőséget, minden alkalommal elutasította és elkerülte.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Azt hiszem, ebben ennek a kormánynak óriási a felelőssége, hogy milyenek lesznek a közállapotok, milyen lesz a közhangulat most, a választásokhoz közeledve. Sajnos, romlik Magyarország nemzetközi megítélése is. Ha azt mondom, hogy Financial Times, ha azt mondom, hogy Neue Zürcher Zeitung, ha azt mondom, hogy Der Standard, csak három olyan világlapot emelek ki, amely rendkívül kritikus módon értékelte Magyarország tevékenységét, részben a státustörvénnyel összefüggésben, de részben attól függetlenül is.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nem kellene nagyobb figyelmet fordítani erre? Mi, szabad demokraták, akik ugyan elutasítottuk a státustörvényt, jó előre figyelmeztettünk arra, hogy komoly diplomáciai erőfeszítéseket kell tenni azért, hogy Európában megértsék e törekvés lényegét és hogy megértsék szomszédaink is, ami legalább olyan fontos. Hiszen egy dolgot, azt hiszem, senki nem akarhat, akár egyetért ezzel a törvénnyel, akár nem: hogy a határon túli magyarok helyzete romoljon, hogy Magyarország nemzetközi megítélése romoljon.

Az elmúlt két hónap sajnos azt mutatta, hogy a kormánynak volt ugyan ideje kihelyezett kormányülésekre járni, önünneplő nagy rendezvényeket tartani, de nem ért rá foglalkozni az ország nemzetközi képének alakításával.

 

(15.00)

 

Nem ért rá foglalkozni az ország gazdaságának erősítésével; nem ért rá foglalkozni az elesettek problémáinak megoldásával; nem ért rá egyetlen dologra, tisztelt képviselőtársaim, a felelős kormányzásra. Ezért nagyon sajnáljuk, hogy ez a nyár így történt, így zajlott le, nagyon sajnáljuk, hogy miniszterelnök úr szemmel láthatólag ezt ma sem látja, hanem hisz abban, amit mond. Sajnos az, ami itt történt, ennek az országnak nem a dicsőségére válik, hanem egy egészen más lapra tartozik.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Én azt hiszem, hogy épp itt az ideje az álmokból, az álmodozásból való felébredésnek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Nézzünk szembe a problémákkal, és foglalkozzunk azok megoldásával! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)