BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem tudom, járnak-e önök az utcán, és látják-e a plakátokat, nézik-e a televíziókat, bármelyiket, és látják-e főműsoridőben, a legdrágább időben a reklámokat, fellapozzák-e az újságokat, látják-e benne a reklámokat. Nos, azokra a reklámokra gondolok, amelyeken a Széchenyi-terv egyik-másik kedvezményezettje afölött örvendezik, hogy milyen kitűnő dolgokra kapott pénzt a Széchenyi-tervből. Mert ilyen plakátokkal vannak tele az utcák, ilyen reklámokat láthatunk a legdrágább reklámidőben a közszolgálati és kereskedelmi televíziókban, és ilyen reklámok jelennek meg az újságokban.
Merjünk nagyok lenni! - mondják ezek a plakátok. No, eddig rendben is volnánk. Csakhogy itt nem csak erről van szó. A Széchenyi-tervvel kapcsolatban van egy gazdaságpolitikai vitakérdés. A Fidesz annak idején azt ígérte, hogy csökkenti az adót. Nem ezt tette. Elveszi a pénzt az adófizetőktől, és utána Széchenyi-tervként odaadja a szerencséseknek és kiválasztottaknak különböző támogatásokban. (Babák Mihály: Pályázat!) Ez egy olyan gazdaságpolitikai vitakérdés, amiről ma itt nem fogok beszélni, már egy évvel ezelőtt beszéltem róla, beszélünk róla bizottságokban, meg majd máskor is. Másról akarok beszélni.
A másik kérdés az, hogy azokat az állami támogatásokat, amelyeket általában államok szoktak adni vállalkozóknak, önkormányzatoknak, különböző intézményeknek és szervezeteknek, és amelyeket a mai magyar állam is ad, ezeket becsomagoljuk ügyesen egy ilyen reklámfogásba, hogy elnevezzük a különböző, a költségvetésben egyébként is szereplő támogatásokat Széchenyi-tervnek, és azt a benyomást keltjük, mintha az állam azt a pénzt, amit az adófizetőktől elvett, amit a kiválasztottaknak és szerencséseknek visszaad, azt a pénzt az emberek a kormánytól kapnák.
(11.40)
Ez ügyes húzás, ismerjük. Annak idején is azt mondták: köszönjük pártunknak és kormányunknak. Ezt az érzést kívánja ez a kampány felkelteni, pedig ez nem így van: valamennyiünk pénzét kapja meg a szerencsés meg a kiválasztott. Hogy milyen módon, milyen csatornán, ez egyébként egy külön kérdés.
Ez volt a második kérdés; de itt van egy harmadik dolog is, és ma erről akarok beszélni: hogy ekörül még egy ilyen reklámkampányt is csinálnak. Nem arról szólnak ezek a hirdetések, hogyan lehet hozzájutni a támogatáshoz, hol kell pályázni, mik a szabályok és így tovább, mert ez még elképzelhető volna. Nem erről szól, hanem egyszerűen azt népszerűsíti, hogy vannak néhányan, akik kaptak, azok hogy örülnek ennek, és köszönjük mindezt pártunknak és kormányunknak - milyen jó itt Fidesz-Magyarországon, hogy örülünk neki! Vagyis valójában az adófizetők pénzéből, az állami költségvetésből, vagy a Gazdasági Minisztérium vagy a Miniszterelnöki Hivatal költségvetéséből, a Fidesz választási kampánya folyik a televízióban, az utcai reklámokon, az újsághirdetésekben. Tisztelt Országgyűlés! Ez az, ami az európai normák szerint megengedhetetlen.
Én két évvel ezelőtt benyújtottam egy olyan módosítási javaslatot a pártfinanszírozási szabályokhoz, amelyik azt mondta volna ki, hogy a választások évében a kormány tevékenységét már nem lehet költségvetési pénzből népszerűsíteni. Naiv voltam, hiszen ezt nem a választások évében kellene megtiltani, hanem négy éven keresztül. És a dolognak külön szépséghibája, hogy mivel utcai reklámok is vannak, az egyik hely, ahova ez a költségvetési pénz visszajut, éppen a Mahir - az a cég, amelyikről köztudott, hogy Fidesz közeli cég, hogy összefonódott a Fidesszel; és amelyik most kapja meg azt a pénzt, amelyből a választási kampányban majd a Fidesz választási hirdetéseit fogja kedvezményes tarifa mellett elhelyezni. Íme, közvetve is, közvetlenül is Fidesz-kampányt folytatunk az adófizetők pénzéből, a költségvetésből - ez az, ami Európában elfogadhatatlan!
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)