BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! 1997-ben, április 22-én 86 százalékos egyetértésben fogadta el azt a törvényt, a gyermekvédelmi törvényt a Magyar Országgyűlés, aminek most a nagy volumenű módosítását tartjuk a kezünkben.

Előttem már többen megdicsérték ezt a javaslatot, éppen ezért én magam is azzal szeretném kezdeni, hogy ebben az esetben esélyt látok arra, hogy a vita - az általános vita és később a részletes vita - ne öncélú politikai csatározás tárgya legyen, hanem a hangsúly áthelyeződjék a szakmai részletkérdésekre.

Expozéjában miniszter úr is áttörésnek nevezte azt a '97-es törvényt, aminek most ez a módosítása igen nagy terjedelmű, és mindjárt ez az első kérdés, amit mérlegelnünk kell, hogy mennyire indokolt ez a nagy terjedelmű törvénymódosítás, hiszen annak a valamikori 181 paragrafusból álló, még hatályos törvénynek a rendelkezéseit 107 paragrafussal írja felül ez a törvénymódosítás.

Amikor én erre a vitára készültem, és szakaszról szakaszra, szóról szóra hasonlítottam össze a hatályos szöveget és a most kézhez kapott módosított szöveget, akkor úgy éreztem, hogy a módosítások egy része tulajdonképpen indokolatlan. Négy csoportba tudom rendezni az itt kézhez kapott javaslatokat.

Az első csoportba tartoznak azok, amelyek új szabályozást fogalmaznak meg, akár új paragrafus beiktatásával: ezek az igazán jelentősek, és én magam is ezekről szeretnék majd bővebben beszélni. De van egy másik csoport, amelyik meglévő, hatályos szakaszokat változtat kisebb-nagyobb mértékben. Azt gondolom, hogy ezekről is indokolt, már az általános vitában is beszélnünk; és ehhez képest van egy olyan csoport, amelyik olyan pontosítást tartalmaz, ami azt gondolom, hogy fölösleges lenne, ha az általános vitának tárgya lenne; viszont nagyon röviden szeretnék szólni azokról a megfontolásokról is, miszerint szerintem van a javaslatoknak egy olyan negyedik csoportja, amelyek annyira jelentéktelen korrekciók, hogy nincs is szükség rájuk; vagy azért, mert a régi megfogalmazás egyszerűen szebb, vagy azért, mert fölösleges szószaporítást jelentenek.

Engedjék meg, hogy erre két példát hozzak fel ebből a terjedelmes anyagból. Az egyik a kapcsolattartásra vonatkozik. Itt határozottan az az álláspontom, hogy a régi szöveg sokkal szebb, a 33. § (2) bekezdésében gyakorlatilag fölösleges ismétlést idéz elő a módosítás. Ennek mentén például azt gondolom, mintha az lett volna az előterjesztők célja, hogy minél súlyosabb, minél vaskosabb csomagot tegyenek le, bizonyítandó, hogy mennyire nagy szükség van erre a törvénymódosításra, pedig hogyha csak azt a néhány szakaszt babrálják a törvényben, ahol a módosítás nagyon indokolt, az is éppen elég meggyőző lett volna.

De mondok még egy példát: ez a nemzeti család- és szociálpolitikai intézetet érinti. Itt például a hatályos szöveg is mint módszertani intézményt definiálja ezt az intézetet, és ide szövegszerűen is belekerül, hogy ez az intézet módszertani tevékenységet végez, amellé, hogy szakmai ellenőrzéssel, tudományos kutatással, nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozik. Egy olyan kifejezést, hogy "szolgáltató feladatokat lát el", cserél ki "feladatok és szolgáltatások"-ra, szóval tényleg azt gondolom, hogy ezek a babrák teljesen fölöslegesek.

 

 

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

 

Rátérve ezek után a lényegi kérdésekre, elsőként szeretnék beszélni a nevelőszülők jogállásának kérdéséről, mert elég nagy terjedelemben emeli be a törvénybe ezt a kérdéskört. Ugye tudjuk, hogy eddig rendeleti szinten volt szabályozva a nevelőszülők, a hivatásos nevelőszülők és a helyettes szülők jogállása.

Ebben a törvénymódosítási koncepcióban nagyon-nagyon sok részletkérdés felülírásra kerül, onnan kezdve, hogy ki is lehet nevelőszülő, amit a régi hatályos törvény úgy határozott meg, hogy a nagykorú személy: itt bekerül a szövegbe, hogy a 24 évet betöltött; ott folytatva, hogy a szöveg pontosítja, milyen korkülönbség lehet a nevelőszülő és a nevelésre vállalt gyermek között.

 

 

(10.50)

 

 

Nagyon részletesen szól a hivatásos nevelőszülő és a speciális hivatásos nevelőszülő közötti különbségről, újrafogalmazva, új definíciókat használva arra a körre, amit a régi törvény csak úgy emlegetett, hogy beilleszkedési, magatartási vagy tanulási zavarral küzdő és szenvedélybeteg gyermekek - mint speciális ellátást igénylő gyermekek. Most ez a megváltozott szöveg ezt súlyos pszichés vagy disszociális tüneteket mutató, illetve pszichoaktív szerekkel küzdő, speciális ellátást igénylő gyerekekre cseréli. Lehet, hogy szakmai szempontból ez precízebb, pontosabb, és ezt a cserét érdemes végigvezetni a törvényen, hiszen ezek a szakkifejezések sok helyen megjelennek benne.

Aggályosnak tartom, hogy miért nem szól a nevelőszülői jogállást részletező szakasz külön a speciális hivatásos nevelőszülőkről is, ha őket korábban egy szakasz definiálja. Megfontolandó, ha indokolt - és szerintem indokolt -, hogy ez egy szakmai szempontból igényesebben kiválasztott kör legyen, hogy az ő díjazásuk, jogállásuk is valamilyen értelemben preferált legyen a többihez képest.

Gondom van a díjazással kapcsolatban is, mert a törvényben javasolt szöveg arra utal, hogy a nevelőszülői díj legalacsonyabb összegét a mindenkori éves költségvetési törvény határozza meg. Általában bizalmatlanok vagyunk azzal a helyzettel kapcsolatban, ha a költségvetésre bízunk valamit, sokkal megnyugtatóbb, ha valamilyen mérőegységben fejezzük ki azt, amit adni akarunk. Ha már sok paragrafusban több oldalon keresztül szól a nevelőszülői jogviszonyról a törvény maga, és nem rendelet szabályozza, akkor jó lenne ide egy mértékegységet betenni valamiben, közalkalmazotti fizetésben, köztisztviselői fizetésre való utalásban, tehát valamiben kifejezni az ő díjazásukat, és nem ilyen bizonytalan költségvetési utalást meghagyni a törvényben.

Ugyancsak ehhez a témakörhöz tartozik, hogy van egy olyan szakasz, amely kifejezetten hátrányos, mégpedig a nevelési díj összegeinek a felsorolása. A nevelési díj, ami a gyermek ellátására van rendelve, alapesetben az öregségi nyugdíjminimum 120 százaléka, kivételes esetben a jelenleg hatályos törvényben is magasabb, 140 százalék, például akkor, ha fogyatékos gyermekről van szó. Ez a módosítás az ő esetükben csökkentést tartalmaz. Számomra megfoghatatlan, hogy miért gondolt az előterjesztő itt csökkentésre, de ebben a szövegben 130 százalék szerepel. Azt gondolom, hogy ezt módosító indítvánnyal mindenképpen szükséges lesz korrigálni.

Végezetül még egy kérdést vetnék fel a nevelőszülők jogállásával, illetve feladatkörével kapcsolatban, merthogy a hatályos 55. §-t is újrafogalmazza a törvény. Ennek az újrafogalmazásnak a során bekerült a feladatok közé a következő: "elősegíti a gyermek vallási vagy lelkiismereti meggyőződésének szabad megválasztását, kinyilvánításának gyakorlását, a hit- és vallásoktatásban való részvételét". Azt gondolom, indokolt, ha egy ilyen szöveg olvastán a szabad demokratákban él az aggodalom, miért szükséges ezt ide betenni. Miért kell a nevelőszülőnek hit- és vallásoktatással foglalkoznia, illetve az erre való utalás miért szerepel ebben a szakaszban? Az aggodalmunkat nem oszlatja el teljesen, hogy van egy, a lelkiismereti meggyőződésre utaló kitétel is a szövegben.

Azonban ennél is fontosabbnak tartom azt, ami ebben a szövegben meg sem jelenik, pedig perdöntő a kérdés vonatkozásában, az ugyanis, hogy hogyan történik a nevelőszülők felkészítése, hiszen a nevelőszülőket fel kell készíteni erre a szerepre. Ennek van egy technikája, ezt régen az Országos Család- és Gyermekvédelmi Intézet végezte. Ha a tárca szemléletében megjelenik egyfajta kereszténydemokrata szellemiség, akkor okkal él bennünk az aggodalom, hogy a nevelőszülők kiválasztásába, felkészítésébe ez a vallásos szemlélet valahol bekúszik, következésképp ez ellen indokolt védekeznünk, tiltakoznunk, és olyan szövegváltozatot, illetve megoldást keresni és találni, ami ilyen nyomásgyakorlást nem feltételez.

A másik téma, amiről röviden szeretnék szólni, a családok átmeneti otthonával, egyáltalán az átmeneti elhelyezéssel kapcsolatos. A törvénymódosítás kitér arra, hogy az átmeneti időt gyakorlatilag meg lehet duplázni, illetve fő szabályként megduplázza az átmeneti gondozás idejét a törvény szövege. A családok átmeneti otthonával kapcsolatban már elhangzott előttem is, hogy meglehetősen kevés az ilyen otthon, kevés a férőhely. A gyermekek átmeneti otthonából országosan mindössze 20 létezik, a családok átmeneti otthonából pedig 71. Ez is probléma, érdemes lenne ezt a kört szélesíteni.

De az igazi probléma emögött van; részben az, hogy ezek a kis számban rendelkezésre álló helyek is rendkívül gyorsan bedugulnak, megtelnek, és utána ott van a gond, hogy hova is lehet röptetni azokat, akiket átmenetileg elhelyeztünk. Az igazi probléma az olcsó lakások, a szociális bérlakások, a tartós elhelyezési lehetőségek megoldásával kapcsolatos korlátozott feltételrendszerünk. Ezt ebben a törvényben természetesen nem lehet kezelni, de azt gondolom, hogy egy komplex rendszerben ezekre az elemekre tekintettel kell a kormánynak politizálnia.

Ehhez tartozik még, hogy általában a vesztes költözik el otthonról, az anya a gyermekeivel. Amikor családok átmeneti otthonáról beszélünk, akkor általában anya-gyermek otthonról beszélünk, ezek így jelennek meg. Én már jártam olyan családok átmeneti otthonában, ahova a férfit, az apát be sem engedték, még látogatóban sem, ilyen módon maga a "család" kifejezés is megkérdőjelezhető, pedig olyan átmeneti elhelyezésre is szükség van, ahol a család nincs szétválasztva, azt egyben lehet tartani.

Az otthonteremtési támogatásról már többen szóltak előttem. Itt tényleg van egy bizonyos emelkedés a rendszerben, hiszen valóban az öregségi nyugdíjminimum 50 százalékáról 60 százalékára emelkedik az ellátás. Azonban meg kell jegyeznem, hogy ez az emelkedés is szörnyen szerény mértékű. 18 310 forint az öregségi nyugdíjminimum, következésképp nagyon-nagyon szolid az az összeg, amely 10 százalékkal megemelkedik.

 

 

(11.00)

 

Ha azt is végiggondoljuk, hogy ez is csak kiegészítés - ha az állami gondozásban élő gyermeknek van készpénze, betétje, valamilyen vagyonkája, akkor nem egy az egyben kapja meg ezt a támogatást, hanem csak eddig a mértékig -, akkor mindannyian érezzük, hogy ez mennyire szolid támogatás.

A kiegészítő családi pótlékkal kapcsolatban is szeretnék egy megjegyzést tenni. Szabó Sándorné már előttem szólt róla, hogy ez mennyire érzékeny pont, hiszen a rendszeres gyermekvédelmi támogatás volt ennek a törvénynek az egyik fontos, új eleme 1997-ben, amit átkeresztelt a kormány kiegészítő családi pótlékká; ez nem a mostani törvénymódosítás tárgya, hiszen ezt már az előző költségvetési évben megtette. Ami miatt szólni szeretnék róla, az megint csak a mérték szolid volta. Most ez 4000 forintban van kifejezve, és jövőre lesz 4200 forint, vagyis az emelkedés 5 százalékos, pedig mindannyian tudjuk, hogy az infláció ennél azért lényegesen magasabb. Lehet, hogy a duplája, lehet, hogy csak 9 százalék, de ez mindenképpen azt jelenti, hogy ez az ellátási forma, amit a legszegényebbek számára vezettünk be, ugyanúgy elértéktelenedik, mint ahogy elértéktelenítette a kormány a családi pótlékot is azáltal, hogy nem emelte az összegét.

Szeretnék röviden szervezeti kérdésekről is beszélni. Megszünteti ez a javaslat a család- és gyermekvédelmi szakmai kollégiumot, aminek az indokát igazából nem találom, illetve azt érzékelem, hogy valójában átkereszteli, hiszen létrehoz egy tanácsot, szó szerint ugyanazokkal a feladatokkal, amelyekkel a szakmai kollégium volt korábban meghatározva. Az a kérdés merül fel az emberben, hogy kikből fog állni ez a tanács, hiszen erről a törvény nem szól, de ilyenkor él bennünk a gyanú, hogy az átkeresztelés lényege az, hogy azokat, akik ebben a kollégiumban szerephez, feladathoz jutottak, el lehet felejteni, és a tanácsba be lehet választani olyan embereket, akik, mondjuk, ennek a kormánynak vagy ennek a tárcának jobban tetszenek.

Szeretnék szólni a szakértői bizottságról, amit a javaslat 82., 83. §-a vezet be; a nevelésbe vétel szabályozásáról van ebben a szakaszban szó, arról, hogy a gyermek gondozási helyét hogyan és milyen körülmények között, kik határozzák meg. Ez a javaslat létrehoz tizenkilenc megyei és egy fővárosi szakértői bizottságot és egy országos bizottságot is, és meglehetősen ellentmondásos, ahogyan a feladat- és hatáskörét leírja. Ugyanis évente a gondozásban élő gyermekek állapotát, a nevelési tervet felül kell vizsgálni, ez a szakasz pedig gyakorlatilag ennek a szakértői bizottságnak a véleményét minden egyes gyermeknek, tehát 19 ezer gyermeknek az értékeléséhez évente kikéri. Azt gondolom, ezzel nagy káoszt idéz elő, illetve olyan szorítást, hogy nem lehet igényes munkát végezni.

Látom, hogy letelt az időm, ezért nagyon röviden összefoglaló megjegyzéseket szeretnék mondani. Mindent egybevéve, a javaslat egészét szakmailag igényes munkának tartom azzal, hogy számos módosító indítványt fogunk majd magunk is benyújtani abban a reményben, hogy a szabad demokraták is tudják majd támogatni a javaslatot.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)