CSIZMÁR GÁBOR, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Amikor az oktatási és tudományos bizottság megtárgyalta ezt a törvényjavaslatot, végül is egyhangúlag támogatta azt, hogy általános vitára kerüljön, támogatta azt, hogy a Ház ismételten foglalkozzon a gyermekvédelem ügyével. El kell azonban mondanom, hogy a bizottsági vitában kormánypárti képviselők nem vettek részt, ezért lényegében az az álláspont, amit a bizottság kialakított mint egyhangú álláspontot, alapvetően ellenzéki kezdeményezésre született.

Örülünk, hogy a kormány végre mérsékli magát, és végre van egy olyan rendszer, egy ellátórendszer, amit nem szétrombol azért, mert nem ő csinálta, hanem továbbépít egy korábban kialakított konstrukciót. Üdvözöljük, hogy a kormány e tekintetben a gyermekvédelmi rendszer továbbépítésén és nem szétrombolásán fáradozik. Ez azon ritka pillanatok egyike, amikor ezt üdvözölhetjük itt, az Országgyűlésben. Természetesen van ez alól kivétel, hiszen a rendszeres gyermekvédelmi támogatás átkeresztelése kiegészítő családi pótlékká, és ennek a rendszeridegen elemnek a betuszkolása - hogy úgy mondjam - a gyermekvédelmi ellátási formákba még továbbra is problémás. De úgy gondoljuk, hogy a kormány majd ezért viseli a felelősséget a választópolgárok előtt, néhány hónappal később.

Elfogadtuk azt, hogy a tapasztalatok alapján szükségesek módosítások a gyermekvédelmi törvényben, de három fontos dologra szeretnénk felhívni a kormány figyelmét, ami, úgy tűnik, bár a 107 paragrafus meglehetősen terjedelmes módosításcsomag, mégiscsak mintha kimaradt volna.

Az első ilyen az iskolai gyermekvédelmi felelősök feladatkörének pontosítása, tisztázása. A '96-os közoktatásitörvény-módosítás, illetve a '99-es közoktatásitörvény-módosítás, valamint a '97-es gyermekvédelmi törvény nem oldotta meg ezt a feladatot, és úgy tűnik, hogy a két szaktörvény között egy légüres térben maradnak azok a nagyon fontos feladatot ellátó iskolai gyermekvédelmi felelősök, akiken sok múlik, s ezért jó lenne, ha a feladatkörük pontosabban, egyértelműbben tisztázott lenne, akár úgy, hogy magában a gyermekvédelmi törvényben, akár úgy, hogy a közoktatási törvény módosításával, de a jelenlegi törvények keretei között.

A másik ilyen a hetesotthon mint intézményi forma - úgy látjuk, hogy nem megoldott. Létező forma, hiszen működtetnek ilyen intézményeket megyei önkormányzatok, Fővárosi Önkormányzat, mégis kimarad a szakmai definíciókból, és kimarad a finanszírozásból is. Úgy gondoljuk, hogy egy kollégiumi ellátási forma felé vagy ahhoz hasonló módon kellene megoldani ezt a hetesotthon-problémát, mert mindenképpen igény van rá.

A harmadik ilyen a finanszírozási garanciák hiánya. Ebben a törvényjavaslatban sem fogalmazódnak meg finanszírozási garanciák.

Az önkormányzatok - mint láttuk az elmúlt négy esztendőben - nem mindig képesek a rájuk háruló feladatok finanszírozására, mert hiába jelennek meg normatívák gyermekvédelmi ellátásokhoz a költségvetési törvényben, a másik oldalon az önkormányzatok szabad forrásai egyre szűkülnek, így összességében nagyon nagy teher hárul az önkormányzatokra, hiszen nem kapnak hozzá finanszírozási garanciákat. Elismerendő az a mértéktartás, hogy ha már nem történt meg a törvényjavaslatban ezeknek a bizonyos finanszírozási garanciáknak a rögzítése, akkor legalább ad időt a felkészülésre, a módosítások alkalmazására a törvényjavaslat.

Befejezésül a két új intézményről, a gyermekjogi képviselőről és a családi és gyermeki jogok miniszteri biztosáról annyit mondanék el a bizottsági vita alapján, hogy üdvözölte a bizottság, hogy ez a két intézmény létrejön, de fel kell hogy hívja a figyelmet, hogy attól, hogy a hivatalok bővülnek, még nem lesz jobb a gyerekek helyzete. A gyerekjogi képviselő feladatát a törvény meglehetősen szűken rögzíti, hiszen éppen az lenne az igazi feladat, ha az egész törvény szellemének megfelelően a megelőzésben lenne feladata a gyermekjogi képviselőnek, és nem pedig végül is a krízisellátásban vagy a hatósági munka felügyeletében; másrészről pedig: a miniszteri biztosnál világossá kell tenni, hogy itt inkább egy mediátori, konfliktuskezelői intézményről van szó, nem pedig egy ombudsman típusú intézményről, nehogy véletlenül bárkinek félreértései legyenek.

Azt kérjük, a bizottság azt kéri a kormánytól, fontolja meg, hogy az elhangzottakkal összefüggő módosító indítványokat akceptálja. Úgy gondoljuk, hogy a bizottság kész konstruktívan együttműködni a kormánnyal e problémák megoldása érdekében.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)