SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ön, tisztelt miniszterelnök úr, egy múlt heti gazdasági fórumon a magyarországi Amerikai Kereskedelmi Kamara üzleti ebédjén egy, az ügy jelentőségéhez képest méltatlanul előkészítetlen, mondhatni: rajtaütésszerű bejelentést tett.

Noha tudjuk, hogy a politikai megfontolások diktálta nagyotmondások időszakát éljük, s régóta tudjuk azt is, hogy miniszterelnökünk milyen nagy jelentőséget tulajdonít a közéleti beszédtémák kezdeményezésének, vagyis annak, hogy meghökkentőbbnél meghökkentőbb bejelentéseivel a saját maga által kialakított kényszerpályára állítsa a társadalmi viták témáját, ezúttal jogosan vélelmezhető, hogy egy fontos, nagy tétre menő, ámde nem kellő felelősséggel tálalt bejelentésnek lehettek fültanúi az üzleti ebéd résztvevői, majd pár órán belül a Magyarországon és a szomszédos országokban élő emberek.

A miniszterelnök úr ugyanis arról tett említést, hogy Magyarországnak a következő öt évben több millió bevándorlót kellene befogadnia a tervezett gazdasági növekedés tarthatósága céljából. Azt is megtudhattuk a miniszterelnök úrtól, hogy Magyarország akár 14 millió embernek is megélhetést tud biztosítani, amiből az is következhet, hogy akár 3-4 millió ember öt éven belüli befogadására is gondolhatott a miniszterelnök úr.

Tudjuk, hogy a magyar társadalom, Európa legtöbb országához hasonlóan elöregedőben van, hogy az aktívak és eltartottak aránya hazánkban egyre romlik, s hogy bizonyos szakmai területeken az ország bizonyos részeiben már ma is hiány mutatkozik képzett, minőségi munkaerőben. Mégis vagy talán pont ezért - mert ezt mind tudjuk - tűnik meglepően felszínesnek és hatásvadásznak a hirtelen jött miniszterelnöki bejelentés.

Aki úgy gondolja, aki azt tapasztalja, hogy szinte reménytelenül nehéz helyzetbe kerül már ma is a hazai munkaerőpiacon úgy negyvenen túl, az bizony joggal kérdezheti, hogy nem az ő rovására történt-e a miniszterelnöki bejelentés. Aki a hivatalos cáfolatok és érvelések ellenére is úgy gondolja, hogy a készülő státustörvény már önmagában is sokkal inkább az áttelepülési szándékot, semmint a helybenmaradási készséget erősíti a határon túli magyarokban, az most joggal kérdezheti, hogy nem a szomszédos országokban élő magyarok számának jelentős ritkulását fogja-e eredményezni a miniszterelnöki bejelentés.

Aki tudja, hogy Magyarország évi 10-15 ezer fő befogadására volt képes és alkalmas az elmúlt időszakban, az ugyancsak meglepődhet a miniszterelnök úr által javasolt több milliós szám hallatán. Aki úgy gondolja, hogy mesterséges és felszított betelepítési programmal inkább a kevésbé képzett, kevésbé minőségi munkaerőt fogjuk vonzani, az most értetlenkedve kérdezheti, vajon tényleg ezt akarjuk-e, vajon tényleg ez segíthet-e csak a magyar gazdaságon.

Aki a jellegében hasonló gyökerekből táplálkozó nyugat-európai bevándorlási politikát tekinti hivatkozási alapnak, annak azt is tudnia kell, hogy ott hosszú idő során és folyamatosan alakult ki az a még ma is hol többé, hol kevésbé befogadóbarát közhangulat, amit nálunk, úgy tűnik, a miniszterelnöki akarat érvényesülése lenne hivatva ilyen rövid időtávra leszűkíteni. Miközben mi, szabad demokraták a határok nyitottságának, a kereskedelem szabadságának és a munkaerő szabad áramlásának vagyunk feltétel nélküli hívei, nem látjuk annak indokoltságát, hogy társadalmilag előkészítetlen, mesterséges politikai és kormányzati áttelepítési akciókkal pótoljuk a népességfogyást és a gazdaság esetleg csökkenhető lendületét.

Köszönöm türelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)