BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A június 7-én megtartott népszavazáson Írország lakossága elutasította az Európai Unió nizzai szerződésének ratifikálását, és ezzel kétségessé tette a bővítés tervezett ütemének betartását. A majdani bővítést is az egyes tagállamok parlamentjeinek, illetve Írországban népszavazásnak kell elfogadnia. Az euro-barométer legújabb kutatási eredményei szerint az EU polgárainak 44 százaléka támogatja az új tagok felvételét, az Egyesült Királyságban, Franciaországban és Németországban ez az arány csupán 31 és 36 százalék közötti.

 

 

(15.00)

 

Ha ehhez hozzávesszük az Unió számos megoldatlan belső kérdését, akkor a 2004-es Európa parlamenti választásokon való részvételünket tekinthetjük illúziónak, biztató ígéretnek, de semmiképpen sem megalapozottnak.

Néhány aktuális hír a megoldatlan kérdésekkel kapcsolatban. Pierre Moscovici, Franciaország európai ügyekért felelős minisztere egy párizsi konferencián felszólalva kifogásolta az Unió jövőjét felvázoló Schröder-tervezetnek azt a pontját, ami a Miniszterek Tanácsának szerepét második törvényhozó kamarává csökkentené, és az Európai Bizottságot az Európai Parlament által választott kormánnyá alakítaná át. Emellett az európai alkotmány elfogadásának lehetőségét is szkeptikusan ítélte meg, európai nép, európai állam, európai nemzet és európai választókerületek nélkül.

Egy ide tartozó másik hír. Kosztasz Szimitisz görög kormányfő nem támogatja az Unió jövőjéről szóló tervezetek erős föderalista elemeit. Tehát a leglényegesebb kérdés sem dőlt még el: európai szuperállam létrehozása a cél, avagy a nemzetek Európája?

Május 6-án a Külügyminiszterek Tanácsának svédországi informális ülésén Spanyolország megismételte a strukturális politika bővítés utáni változatlanságára vonatkozó igényét, megkapva Olaszország, Portugália és Görögország támogatását is. A francia külügyminiszter kijelentette, hogy várja a megfelelő pillanatot a mezőgazdasági politikával kapcsolatos álláspontjának ismertetésére.

Május 21-22-én Brüsszelben másodszor került megrendezésre az "Európai fórum a kohézióról" elnevezésű rendezvény. A konferencián heves támadások érték a regionális támogatások mértékét meghatározó küszöbértéket, mely szerint az EU GDP-jének maximum 0,45 százalékát, tehát 4,5 ezrelékét lehet regionális támogatásra fordítani a szükségesnek tartott 5 százalék helyett. A régió bizottságának elnöke szerint a jelenlegi költségvetési keretek között nem valósítható meg a kohéziós politika.

Az MTA Világgazdasági Kutató Intézetének egy korábbi kiadványa a következőket írja e témáról: "Franciaország a hagyományoknak megfelelően körömszakadtáig ragaszkodik az agrártámogatások minél magasabb szinten tartásához, miközben az Unió strukturális politikájának legnagyobb haszonélvezői: Spanyolország, Portugália és Görögország sem kívánnak engedni kiváltságaikból. Ugyanakkor a közös költségvetés legnagyobb finanszírozója, Németország is jelezte, hogy nem kíván a korábbihoz hasonló mértékben hozzájárulni az EU költségvetéséhez."

Számíthatnak-e a majdan belépő országok az utoljára taggá lett dél-európai országokhoz hasonló mértékű támogatásra? A válasz nyilvánvalóan: nem.

Az előzőek alapján a MIÉP igazoltnak látja eddigi álláspontját. Elsődleges célnak nem a minél hamarabbi csatlakozási időpont elérését tartjuk, hanem az ország számára kedvező feltételek biztosítását. A minél több tárgyalási fejezet lezárásáért versenyfutásba kezdeni önmagában nem célravezető.

Ezt erősíti meg közvetve az EU Külügyminiszterek Tanácsán is felemlegetett aranyszabály, mely szerint semmilyen kérdést sem lehet véglegesen lezárni, amíg minden kérdés nincs lezárva. A nemzeti érdekeinkkel egybeeső szabályozásokat vegyük át, a jelenleg hátrányosakkal pedig indokolt várnunk. A belépni szándékozó országok közül nem az lesz a nyertes, amelyik elsőként jut el a 31 tárgyalási fejezet végéig, hanem az, amelyik kemény tárgyalásokkal, egyértelműen kedvezőbb feltételeket tud a maga számára biztosítani.

A legújabb események üzenete számunkra: senki sem tudhatja még, hogy mihez csatlakozhatunk, mikor és milyen feltételekkel. A döntéseket ezért annak tudatában kell meghozni, hogy az Európai Unión kívül is van élet.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)