HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Azzal szeretném kezdeni, hogy a Szocialista Párt - ahogy elmondtuk ezt már az általános vitában is - alapvetően támogatja a rendezést, s amennyiben ez a törvény felgyorsítja, áttekinthetőbbé, kényelmesebbé vagy gyorsabbá teszi az egyházi ingatlanok visszaadását, akkor a Szocialista Pártnak semmi elvi kifogása nincs ezzel a törvénnyel szemben. Bauer Tamás képviselő úr a múltkor az általános vitában úgy értékelte a beszédemet, hogy teljes támogatásomról biztosítottam a Szocialista Párt nevében ezt a törvényjavaslatot, a helyzet ezzel szemben az, akkor is elmondtam, a módosító indítványaink is ezt szolgálják, hogy akkor támogatjuk, ha ez nem okoz pluszterheket és károkat az önkormányzatoknak.

Tehát a mi véleményünk az, hogy az önkormányzatok és az egyházak egymással szembeállítása, egymás elleni kijátszása számunkra elfogadhatatlan. Ugyanakkor természetesen látjuk azt, hogy az egyházi ingatlanok visszaadásának a szekerét előre kell mozdítani, s ezért a törvényjavaslat első pontját, amely az anyagi kártalanítást nagyobb körben teszi lehetővé, elfogadjuk és támogatjuk.

Vita a 2. §-ról bontakozott ki, ezzel kapcsolatosak a módosító indítványaink is. Azt hiszem, hogy mind az öt módosító indítvány, amelyet képviselőtársaim látnak az ajánlásban, azt a célt szolgálja, hogy az egyházak elláthassák azokat az oktatási, kulturális, egészségügyi, szociális, karitatív feladatokat, amelyekre vállalkoznak, ugyanakkor az önkormányzatok érdeke ne sérüljön.

Úgy emlékszem az általános vitára, hogy három héttel ezelőtt még a fideszes képviselőtársaim is azt mondták, hogy támogathatónak találják az 1. ajánlási pontban lévő módosító indítványom elfogadását, mivel az nem változtatná meg érdemben a törvény lényegét.

 

 

(10.50)

 

Ezért nem is értem igazán az elutasítás okát; illetve értem az elutasítás okát, de nem tartom helyesnek. Azt gondolom ugyanis, hogy ezzel a törvénnyel kapcsolatban, ami egy tízéves folyamatba illeszkedik - beleilleszkedik a vatikáni szerződés végrehajtásába is -, kétfajta kormányzati elképzelés lehet. Az egyik, hogy minél szélesebb körű parlamenti támogatást szerezzünk meg, akár kompromisszumok árán is, ennek a törvénynek, hiszen nem egyéves, nem négyéves ciklusra szóló rendezésről van szó, hanem egy hosszú, lényegében, ha '91-től számoljuk, akkor több évtizedes rendezési folyamatról, amelyben legalábbis az ellenzék véleményét érdemes lenne figyelembe venni, megfontolni és kompromisszumra jutni.

Lehetséges egy másik elképzelés: minél szűkebb többséggel megszavazni, és ilyen módon, akár azon az áron is, hogy az egyházakat és az önkormányzatokat egymás ellen kijátsszuk, azt sugallni az egyházaknak, hogy csak és kizárólag a jelenlegi kormánytöbbség képviseli az érdekeit. Ez persze az önkormányzatok felé az ellenkezőjét sugallja, hogy a jelenlegi kormánytöbbség nem törődik velük, de ez legyen a tisztelt kormánytöbbség képviselőinek a joga.

Én úgy olvasom, tisztelt képviselőtársaim, hogy az általam elhagyott mondatban - "Az (1) bekezdésben szereplő jegyzék szerinti ingatlanokat a tulajdonosoknak, a használónak, a vagyonkezelőnek az átadásig megfelelő módon karban kell tartani, ezen kötelezettség teljesítését az átvevő jogosult figyelemmel kísérni." - nincsen semmifajta szankció.

Rubovszky György, kiváló ügyvéd, nem tudom, egy perben vállalná-e egy olyan követelésnek a képviseletét, amelyik minden más, polgári törvénykönyvben lévő előírás, paragrafus nélkül csak és kizárólag erre az egy mondatra alapozna perigényt? Őszintén kíváncsi vagyok a véleményére. Amennyiben nem, akkor szerintem ennek a mondatnak nincs értelme. Amennyiben más törvényi előírások alapján ez a követelés peresíthető, akkor pedig erre a mondatra nincs szükség.

Nem elvileg van bajunk ezzel, hanem az a bajunk, hogy a különböző önkormányzatok másként és másként fogják értékelni, a különböző egyházak másként és másként fogják értékelni, és az előbb említett ellenőrzési jogosultságból kellemetlen, kártékony politikai viták lesznek a különböző önkormányzatok területén. Lesznek olyan önkormányzatok, amelyek túl akarnak teljesíteni, lesznek, amelyek ezután talán még elutasítóbbak lesznek az egyházakkal szemben.

Ezt a problémát, tisztelt képviselőtársaim, önök okozzák azzal, hogy belevesznek valamit, ami nem világos, nem áttekinthető. Nem akarok név nélkül hivatkozni egyházi személyiségekre, de a múlt héten volt egy katolikus médiahajó, ahol volt alkalmam erről a kérdésről is szót váltani. Ők is azt mondták, hogy önmagában ez az egy mondat különösebb garanciákat nem jelent számukra. Ezért igazából nem értem, miért nem lehet elfogadni vagy ezt a módosítást, vagy a kettest, vagy a hármast.

A kettesről csak annyit szeretnék mondani - természetesen a beterjesztő személye önmagában nem garancia semmire -, hogy Csabai Lászlóné sok éve Nyíregyháza polgármestere, Nyíregyházán kitűnően működnek az egyházak, a különböző egyházak és az önkormányzat közti kapcsolatok. Sok ingatlant adtak vissza. Nagy gyakorlata van a polgármester asszonynak ebben. Az ő technikai jellegű módosítását a jó szándék és a tapasztalat sugallja. Érthetetlennek tartom, hogy miért nem fogadják el.

A 3. számú ajánlási pontban pedig Lamperth Mónika valóban azt javasolja, amit Rubovszky György képviselőtársam elutasított, hogy a központi költségvetés is vállaljon anyagi szerepet szükség szerint ebben a rendezésben. Meg kell azonban mondani, tisztelt képviselő úr, hogy miről van szó. Arról van szó, hogy mi, törvényhozók, legalábbis jelen esetben a kormánytöbbség, kötelezzük valamire az önkormányzatokat, amely az önkormányzatokra adott esetben plusz anyagi terheket ró.

Nyilvánvaló, szerintem legalábbis az elemi politikai logika alapján, ha a központi kormányzatot, ellenőrzést megválasztó parlament kötelezettséget ró az önkormányzatokra, akkor amellé anyagi támogatást is adnia kell. Ez számomra legalábbis világos, hiszen nem rendelhetünk el olyan pluszkötelezettségeket az önkormányzatoknak, amelyek azok a jelenlegi költségvetésükből fedezni nem tudnak.

Azt szeretném tehát, tisztelt képviselőtársaim, mondani: őszintén sajnálom, hogy egyik módosító indítványunkat sem fogadták el. Ez valóban megnehezíti, hogy korrekt módon tudjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot, és egy ingatlanrendezésnél, amely évtizedekre, mondjuk úgy, az általunk belátható örökkévalóságra szól, nagyon súlyos hibának tartom, ha a legnagyobb ellenzéki párt fölkínált támogatását a kormányzat rossz presztízsokokból nem fogadja el, és magára húzza annak az ódiumát, hogy az önkormányzatok és az egyházak között teljesen felesleges konfliktusok alakuljanak ki. Mert ezek felesleges és rossz konfliktusok lennének, amelyek néhány módosító indítvány elfogadásával kiküszöbölhetőek lennének.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)