BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ez egy nyúlfarknyi, kis háromparagrafusos törvény, amellyel kapcsolatban az általános vitában volt alkalmam elmondani pontról pontra, hogy az egyes bekezdéseit miért tartjuk helytelennek, vagy egyes rendelkezéseit, egyes cikkelyeit miért helytelenítjük, és ezért miért szavazunk a javaslat egésze ellen.
Ilyen helyzetben az ember két megoldás közül választhat. Vagy azt mondja, hogy miután minden rendelkezését helytelenítem, tehát nincs miért módosító javaslatot benyújtanom hozzá; jó néhány olyan törvény volt az elmúlt hetekben a parlamentben, ahol a szabad demokraták ezt a megoldást választották. Megtehetjük azt is, hogy megpróbáljuk paragrafusonként módosító indítványokkal megnézni, hogy hátha valamelyik paragrafust ki lehet belőle szavazni. Nos, szocialista képviselőtársaink az utóbbi megoldást választották ennél a törvényjavaslatnál, amikor a 2. § eltávolítására, a 2. § tartalmának különféle kiegészítésekkel való, hogy mondjam, hatástalanítására tettek kísérletet, illetve a 3. § legfontosabb hatályon kívül helyező rendelkezésének is az eltávolítására.
Szeretném hangsúlyozni, hogy tiszteletre méltónak tartjuk ezt az erőfeszítést, és valamennyi itt szereplő szocialista módosító javaslatot a magunk részéről támogatjuk. Szeretnék ehhez néhány kiegészítő megjegyzést fűzni. Szeretném külön köszönetemet kifejezni Hörcsik képviselő úrnak azért, hogy nagyon korrekt módon ismertette azokat az érveket, hogy miért utasítják el ezeket a módosító javaslatokat, és miért ragaszkodnak ennek a törvényjavaslatnak ahhoz a formájához, amit a kormány benyújtott.
Mindenekelőtt azonban, miután Hörcsik képviselő úr elismételt egy állítást, ami nem a módosító javaslatokra, hanem a törvény egészének az indoklására vonatkozik, én is kénytelen vagyok elismételni azt, amit erről az általános vitában már elmondtam, nevezetesen azt az állítást, ami itt sokszor elhangzott, meg sokszor elhangzott az elmúlt években, hogy a vatikáni megállapodást nem hajtotta végre az előző kormány, amikor különféle törvényeket hozott és törvénymódosításokat tett annak a megkötését és ratifikálását követően. Azt kell mondanom, újra el kell mondanom, hogy ez nem igaz.
Az igaz, hogy a vatikáni megállapodás egy kompromisszum volt, névleg a Vatikán, valójában a Magyar Katolikus Püspöki Kar és az akkori magyar kormány között, ahol a saját elképzeléseihez képest mind a kormány engedett, figyelembe vett bizonyos egyházi szempontokat, és katolikus egyház is lényeges kérdésekben engedett, és elfogadta a kormány bizonyos szempontjait, mert akkor az a kormány volt, akkor azzal a kormánnyal kötött a katolikus egyház egy kompromisszumot. S amikor kormányváltás következett, és egy olyan kormány jött, amelyik mindenféle politikai szempontokból és a kormányhoz tartozó egyes politikai erők belső meggyőződéséből, más erőknek meg a magukra vett politikai szándékaiból másképp viszonyul a katolikus egyház törekvéseihez, ezért a katolikus egyház időszerűnek látta, hogy továbbmenjen ahhoz a kompromisszumhoz képest, újabb követeléseket támasszon. Nem véletlen, hogy vegyes bizottságot hoztak létre a megállapodás módosítására, korrekciójára, kiegészítésére. Ez a valódi helyzet, és ennek a terméke ez a törvényjavaslat.
Tehát igazából itt két érdemi kérdésről folyik a vita. Az egyik kérdés az, hogy milyen ingatlant lehessen átadni. Erről szól annak a bizonyos 2/A. §-nak a hatályon kívül helyezése, mert valóban az előző ciklusban betettünk egy olyan rendelkezést az iskolák átadásával kapcsolatban, amelyet a törvény meghozatalakor annak a pártnak az akkori frakciója, amelyhez most Hörcsik képviselő úr is tartozik, határozottan támogatott, nevezetesen, hogy az egy település egy iskoláját ne lehessen átadni az egyháznak, ezt a Fidesz akkor a leghatározottabban támogatta, és név szerinti szavazást kezdeményezett róla az Országgyűlésben. Kétségtelen, hogy Hörcsik képviselő úr akkori frakciója, az MDF-frakció ezt nagyon határozottan ellenezte, és akkor az akkori kormánytöbbség, Hörcsik képviselő úr akkori pártja, Rubovszky képviselő úr akkori pártja és a Kisgazdapártból álló koalíció ezt elutasította. És amikor abból a három ellenzéki pártból, amelyek azt a megkötést 1991-ben fontosnak tartották, kettő kormányra került 1994-ben, akkor ez a két párt, tartva magát azokhoz az elvekhez, amelyeket '91-ben ellenzékben követett, ezt a módosítást betette a törvénybe.
Tehát, mint ezt az általános vitában is elmondtam, a mi magatartásunk ebben, azt hiszem, következetes. Nem vitatom, hogy Hörcsik képviselő úr és Rubovszky képviselő úr magatartása is következetes, mert az akkori frakciójuk álláspontját ma is képviselik. Itt a következetlenség csak azoknál a fideszeseknél van, akik akkor is fideszesek voltak, meg közben is meg ma is, akik föladták az akkori álláspontjukat. Tehát ez a kérdés, ami itt a 4. és 5. ajánlási pontban van érintve, arról szól, hogy egy település egy iskoláját át lehet-e adni az egyháznak. Önök azt mondják, hogy igen, mi azt mondjuk, hogy nem.
Most külön problémát okoz számomra, hogy Hörcsik képviselő úr azt mondta, hogy az, hogy ez benne van, vagy nincs benne, nem befolyásolja azt, hogy mi történik. Igaz? Ezt mondta itt ma néhány perccel ezelőtt. Most a kérdés akkor az, hogy ha nem befolyásolja azt, hogy mi történik, akkor mi szükség van erre. Meg azt is megmondta: mert ez az egyházak számára egy lényeges elvi kérdés. Értem. Az egyházak számára lényeges elvi kérdés, hogy ők megszerezhessék egy település egyetlen iskoláját. Azt állítja a képviselő úr, hogy nem akarják megszerezni, mert a tényleges folyamatokat nem akarják befolyásolni, csak fönn akarják maguknak tartani a jogot, hogy esetleg mégis megszerezzék egy település egyetlen iskoláját, és akkor ne legyen azon a településen világnézetileg semleges iskola. Ez az önök álláspontja.
A mi álláspontunk pedig az, hogy törvényes garancia kell arra, hogy ezt ne lehessen megtenni, és a világnézetileg semleges iskola mindenki számára hozzáférhető legyen. Erről szól ez a vita, és ezért mi is elvi kérdésnek tekintjük, hogy a 4. és 5. pontban levő módosító javaslatot támogassuk, és őszintén megmondom, hogy - hogy mondjam - egy olyan képviselőnek az álláspontja, aki részben egy pártfrakciót képvisel, részben meg egy egyházat képvisel a parlamentben, amelynek maga is nem egyszerűen tagja, hanem lelkésze, azt én érthetőnek tartom.
(10.40)
A kérdés azonban az, hogy ebben az elvi kérdésben mi a Fidesz-frakció álláspontja ahhoz képest, amit 1991-ben képviselt. Tudom, hiszen tucatnyi más gesztussal, eddigi és jövőbeni gesztussal érzékelteti az új álláspontját - kezdve a különböző adótörvények módosításától egészen a Fidesz-kongresszuson nyilvánosságra hozott jövőbeli tervekig: a házasságkötés ügye -, azt, hogy mi a mai álláspontja a Fidesz-frakciónak. (Közbeszólás.) Tudom, majd szavazni fogunk róla két hét múlva, s akkor kiderül, hogy mi az álláspontjuk.
A másik kérdés - ha úgy tetszik, egy praktikus kérdés -, s ezt a praktikus kérdést érinti Hegyi képviselő úrnak az 1. ajánlási pontban szereplő módosító javaslata, amely arról szól, hogy a 2. §-ban szereplő bekezdés maradjon el, illetve ne legyen külön kötelezettség megfogalmazva azokra a szervezetekre - itt döntően önkormányzatokról van szó -, amelyek jelenleg használói azoknak az ingatlanoknak, amelyeket vissza akarnak adni az egyházaknak. Mi támogatjuk ezt a módosító javaslatot.
Azt tenném még hozzá, hogy Hörcsik képviselő úr itt felsorolta azokat a törvényhelyeket, amelyek egyébként is kötelezik erre a mindenkori használót, akkor pedig mi szükség van erre a külön rendelkezésre. Az a szükség, hogy a meglevő törvényhelyek alapján nyilvánvalóan azt lehet mondani, hogy az az önkormányzat tartsa ugyanúgy karban a visszaadandó ingatlant, mint az összes többi ingatlant, ami felett rendelkezik. Itt azonban bejön egy olyan pluszrendelkezés, hogy a jövőbeni használó, az egyház, még folyamatosan ellenőrizheti is, hogy az az önkormányzat eleget tesz-e ennek a kötelezettségének, míg az önkormányzat más ingatlanainál ilyen külső szemlélő nincs.
Tehát itt is, ha jól értem, egy elvi fontosságot tulajdonítanak önök ennek a külön rendelkezésnek, meg gyakorlatit is, hogy mint egy komisszár, járjon oda rendszeresen a kijelölt egyház, amely majd egy-két év múlva átveszi az ingatlant, s ellenőrizze, hogy az önkormányzat minden erejével az elvárható módon rendben tartja ezt az ingatlant.
Nos, én egyetértek Hegyi képviselő úrral - ami nem mindennapos az Országgyűlésben -, hogy ezt a módosító javaslatot benyújtotta, és támogatjuk a magunk részéről. De egyetértek azzal is, amit egyfajta módon Csabai Lászlóné polgármester asszony, képviselő, másfelől Lamperth Mónika képviselő asszony benyújtott, akik azt mondják, hogy rendben van, legyen bent ez a szabály, hiszen igaza van Hörcsik képviselő úrnak, e nélkül a szabály nélkül is kötelesek erre az önkormányzatok, de tegyük hozzá azokat a garanciális rendelkezéseket, amelyek azt kívánják biztosítani, hogy ez a kötelezettség ne jelentsen aránytalan terhet az önkormányzatok számára, illetve fizessen az, nevezetesen az állam, amely fontosnak tartja, hogy ennél az ingatlannál ezt a karbantartási kötelezettséget valamilyen különleges módon érvényesítsék és számon kérjék. Úgyhogy hangsúlyoznom kell, hogy mi a 2. és 3. ajánlási pontokban szereplő módosító javaslatokat is helyeseljük, támogatjuk, s a kormány figyelmébe ajánljuk.
Még egy utolsó megjegyzést szeretnék tenni. Várhegyi Attila államtitkár úr az előző napirendi pontban is nagyon elegánsan használta azt a manapság divatos fideszes retorikát, ami egy konszenzus irányába halad: mi igazán mindenkivel együttműködünk; mi az egész nemzet minden érdekét képviseljük, s reméljük, hogy az ellenzék is odaáll mögénk, legyen szó akár olimpiáról, akár státustörvényről, bármiről; mi vagyunk az egész nemzet vezérei. Nos, ha e konszenzusos retorika mögött tartalom is van - amiben én egyébként kételkedem, de ezt most tegyük félre -, akkor esetleg a kormány legalább a 2., 3. ajánlási pontokban levő kiegészítő rendelkezéseket fontolja meg, azt, hogy ezeket a kiegészítéseket nem akarja-e támogatni a módosító javaslatok közül, amivel ha nekünk, szabad demokratáknak nem is, de legalább a szocialistáknak megkönnyítené, hogy elfogadják majd a törvényjavaslat egészét. Én ebben nem nyilatkozom, csak mint külső szemlélő, figyelve az általános vitát és figyelve a módosító javaslatokat, gondolom, hogy a Fidesznek ez az integráló szerepe talán könnyebben megvalósulhat, ha önök ezen módosító javaslatok valamelyikét, tehát a 2. vagy 3. pontban lévők valamelyikét, netán a kormány és a kormánytöbbség - Hörcsik képviselő urat is beleértve - elfogadná, akkor könnyebb lenne a szocialisták helyzete.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
Előző Következő