DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem beszéltünk össze Szájer József képviselő úrral, mégis egy kicsit összefügg a mondandóm az imént elhangzottakkal, hiszen éppen tíz évvel ezelőtt, az Antall-kormány nevében az 1996-os budapesti expó megrendezéséről szóló országgyűlési határozati javaslatot terjesztettem elő. Hangsúlyozhattam akkor, hogy a kormány az előterjesztett döntését arra alapozhatja, hogy átérzi a világkiállítás megrendezésének társadalmi jelentőségét, maga mögött tudta a munkavállalók, a vállalkozók és a munkaadók támogatását, és ismerte a vidéki és a budapesti kerületi önkormányzatok egyetértését, továbbá az egyes érdekképviseleti szervek, a kultúra és a gazdaság szereplőinek, a társadalom más rétegeinek aktív támogatását.
A javaslat szerint a kiállítást eszközként kívántuk felhasználni a közlekedési, a hírközlési és a környezetvédelmi problémák megoldására, a kultúra és az idegenforgalom lehetőségeinek a bővítésére, és a Budapest és a vidék között akkor még nagyon meglévő távolság csökkentésére. Természetesen a legnagyobb erkölcsi és gazdasági előnyt Budapestnek jelentette volna ez a kiállítás, ennek ellenére, mint az ismeretes, a Fővárosi Önkormányzat, élén a főpolgármesterrel, már kezdetektől fogva mindent megtett, hogy az expó megrendezését meghiúsítsa. Demszky Gábor és barátai hozzáállása kísértetiesen hasonló a napokban szóba került budapesti olimpia tervéhez való hozzáálláshoz.
A világ talán egyetlen olyan városvezetője az említett polgármester, aki mindig arra keres kifogásokat, és politikai célból képes a város érdekeit minden lelkiismeret-furdalás nélkül figyelmen kívül hagyni; 1994-ben is durva és hibás politikai döntést hozott a szocialista és szabad demokrata kormány, amikor az ország és a főváros érdekeivel ellentétben lemondta a világkiállítást. Az akkori beruházások elmaradását azóta sem tudtuk pótolni. Budapest, és ki kell mondani, nem ünneprontásként, ma sem biztosítja az életfeltételeit lakóinak, amit 11 évvel a rendszerváltozás után elvárhatnánk. Mára több mint kétszázezer lakója hagyta el a fővárost, lábbal szavazott, köztük a főpolgármester is, akik megelégelték már a zsúfolt és piszkos utcákat, az egyre drágább és egyre bizonytalanabb tömegközlekedést, az áldatlan parkolási gondokat, a zsibárusokat, az egészségtelen levegőt, a legmagasabb iparűzési adót, holott, mint azt jól tudjuk, a főváros polgárai igencsak mélyen nyúlnak a zsebbe mint adófizetők és iparűzési adót fizetők. Szeretném önöket szembesíteni azzal a ténnyel, hogy az én választókörzetem, a II. kerület, Budapest II. kerülete, ötezer fővel szegényebb lakosság szempontjából, mint három évvel ezelőtt.
Tizenegy évvel a rendszerváltozás után még ma is mérgezi a város levegőjét a szemétégető, amelynek füstgázmosójára sajnálja a fővárosi vezetés a pénzt, és Budapest szennyvizének 80 százaléka továbbra is tisztítatlanul folyik a Dunába. A fővárosi közgyűlés MDF-es, fideszes tagjai a napokban hívták fel a figyelmet arra, hogy Budapest mai vezetői elszabotálják alapvető közfeladataik teljesítését. A 2000. év költségbeszámolója szerint a főváros az egészségügyi ellátás rá háruló feladatát mindössze 38,6 százalékban teljesítette, de említhetném a szociálpolitika területét is, ahol szintén nem érte el a ráfordítás az előirányzat 70 százalékát. És még egy elgondolkoztató adatot említenék: a Fővárosi Önkormányzat által finanszírozott beruházások háromszor - igen, háromszor - olyan drágán készülnek, mint az országos átlag. Vajon hogyan lehetséges ez? Hová vándorol a sok pénz?
Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1996-os expó lemondásával a szocialista-szabad demokrata kormányzat felbecsülhetetlen kárt okozott Budapestnek és az egész országnak.
Ezzel ellentétben a polgári kormány az elmúlt három évben megmutatta, hogy merni kell vállalkozni, az ország polgárainak alkotókedvére építve semmi sem lehetetlen. Ennek bizonyítéka, hogy épül a Nemzeti Színház, az új sportcsarnok, olimpiát tervezhetünk, új hidak, autópályák létesülnek, megindult az árvíz sújtotta beregi vidék árvíz utáni újjáépítése, és sorolhatnám a példákat. A vidéket járva tehát szemmel látható a fejlődés, új épületek, elkerülő utak, tiszta közterületek és általános fejlődés. Miért csak az ország kirakatában, Budapesten tűnnek utópiának ezek a célok?
Köszönöm a tisztelt figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban. - Közbeszólások az SZDSZ soraiban.)
Előző Következő