CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Kádas Mihály képviselőtársam hozzászólásában négy olyan dolog van, amire szeretnék reagálni.

Az első: egy írországi hasonlatot használt arra, hogy azért kell változtatnunk, hogy európai uniós pénzekhez jussunk. Szeretném önt felvilágosítani arról, valószínűleg nincs róla ismerete, hogy Magyarország 1997 óta teljes jogú tagja a Socrates-, a Leonardo- és a Use for Europe-programoknak, ami pontosan olyan jogosultsággal jár, mint egy európai uniós tagállam esetében; ezek a programok semmiféle regionalitást nem írnak elő, nem várnak el, hanem kifejezetten szakmai elvárások fogalmazódnak meg az egyes projektek iránt. Tehát nem jó a hasonlat, mert már hozzáfér Magyarország ezekhez a forrásokhoz, anélkül, hogy az Európai Unió tagja legyen; nem amiatt jut hozzá, merthogy regionális a döntési mechanizmus, hanem azért, mert jók a szakmai programjai. Ennyit az írországi hasonlatról.

(10.50)

 

A másik: azt mondta, hogy a jelenlegi gyakorlatban sikerrel lobbiznak a megyei bizottságnál, és ezért érnek el eredményt. Tessék mondani, mennyivel lesz jobb a helyzet egy olyan bizottságnál, amit a miniszter maga dönt el, nevez ki, mint regionális bizottságot - még az összetételét is ő határozza meg, egyszerűen a saját maga tanácsadó testületét találja ki! Tessék mondani, mi lesz az akadálya annak, hogy ott sokkal nagyobb legyen a lobbizás, sokkal nagyobb legyen a korrupció lehetősége?! Azt gondolom, éppen e törvény teremti meg azt, hogy kijárásos alapon lehessen ezekhez a pénzekhez hozzáférni.

A harmadik: nem érti, hogy mitől növekednek a költségek. Attól, hogy az eddigi törvény szerint 3 százalék lehet a működési költség, ez pedig most 5 százalékot mond. A kettő között 60 százalékos a különbség! Ilyen egyszerű a számítási mód, ennyivel fognak nőni a működési költségek.

Ami pedig a gyakorlat definícióját illeti: tessék szíves elolvasni a 19. § (19) bekezdését, amit a kormány elénk tett, hogy mi a felsőoktatási gyakorlat, és akkor meg fogja érteni, hogy miért mondjuk, amit mondunk. Az időmbe már nem fér bele, hogy felolvassam, de egy másik kétpercesben esetleg megteszem, hogy értse.

Köszönöm szépen.