ROZGONYI ERNŐ (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hazánkban két gazdaság működik. Az egyik a külföldi globális tőke tulajdonában álló vámszabad-területi, és a még éppen csak létező magyar. A két gazdaság között vannak átjárási folyosók. A különbség azonban minden szempontból óriási, mint a bennszülöttek kiszolgáltatottsága. A "ki kit győz le?" kérdése változatlan trendek mellett nem lehet vita, nem lehet kétséges. A vámszabad-területi gazdaság egyre dagad, hízik, és soha nem látott extraprofitot vág zsebre kormányaink jóvoltából és a magyar nép verejtékéből, annak kárára, hátrányára. A társadalmi közkiadásokhoz nem járul hozzá, de elvárja, hogy a megfelelő infrastrukturális hátteret az adófizetők pénzéből megteremtsék számára. Gyakorlatilag azt csinál, amit akar, nyugodtan fütyülhet minden törvényre, jogszabályra, elvégre jogállamban élünk - cseng a fülemben -, és saját érdekein kívül a világon semmi sem érdekli. Zsarolhat kormányt, önkormányzatot, lakosságot, csalhat, lophat, hazudhat, és az összerablott extraprofitot akkor és úgy viszi ki az országból, ahogy csak akarja; ahogy jött, el is mehet. Nem köti becsület, erkölcs, nép és nemzet, még szerződésben vállalt kötelezettség sem.

A még meglévő magyar gazdaság, beleértve az egész agráriumot is - az egyetlen, amire egy nemzet jövőjét alapozni lehet -, stagnál, agonizál; kivéve néhány újsütetű milliárdost, akik a spontán privatizáció során saját népüket lopták meg, vagy hazaárulásért kapták kollaboránsi vagyonukat. Vagy egyszerűen csak bűnözők, akik kapcsán ismét fülembe cseng: elvégre jogállamban élünk. Tisztelet a megbecsülendő kevés kivételnek! Állami nagyvállalataink lepusztulva, kirabolva padlón vannak. Nos, ez kormányaink iszonyatos felelőtlenségének szomorú egyenlege. Ha valamin sürgősen, minden erővel változtatni kell, úgy ez az.

A Széchenyi-tervről azt hittük, végre felismerte a kormányzat, hogy a magyar gazdaság, ezen belül a kis- és középvállalkozói réteg megerősödése nélkül nincs, nem is lehet polgári Magyarország, legfeljebb szövegelni lehet róla. Ma már tudjuk, a legtöbb hasznot a külföldi tőke aratja le ebből is, meg a már említett nagyvállalkozói réteg. A feltételek is olyanok: jelentős saját tőke kell, a finanszírozás utólagos, a kedvezmény gyakorlatilag egy ígérvény, no meg a Danone is pályázhat. Tetézi mindezt, hogy számtalan adminisztratív rendelkezéssel maga a kormányzat igyekszik tönkretenni a helyi gazdaságot, a kis- és középvállalkozókat, iparosokat, szolgáltatókat, kereskedőket.

Az eredmény elszomorító. Tucatjával zárnak be kisvágóhidak és húsfeldolgozók, olajütők, kiskereskedők, kisiparosok, és ezeknek például újból meg kell váltaniuk telephely-engedélyüket a saját tulajdonú ingatlanaikban is, és nem biztos, hogy ezt meg is kapják. Lehetetlen feltételeket szabnak a működésnek, egy abszurdum. Ezeket a kikötéseket ép ésszel legfeljebb új engedélyek kiadásakor lehetne érvényesíteni. Miután valamiféle átálláshoz hitelt sem lehet magyar embernek kapni, nyilvánvaló az igazi cél: dehogy kell itt polgári Magyarország, a globalizmus úthengere elől kell kitisztogatni az utat. Ez a helytartói feladat. De ennek mégiscsak határt kellene szabni.

A Magyar Igazság és Élet Pártja tiltakozik a nép- és nemzetellenes folyamatok folytatása ellen, és felhívja a kormány figyelmét, vizsgálják felül a kisvállalkozókat sújtó jogszabályokat. Messze nincsenek egyenlő feltételek, de itt már az sem segít. Igenis protekcionista támogatásra van szüksége a magyar gazdaságnak. Amikor a kormányok adómentességet adnak a vámszabad területeiknek, akkor lopnak a magyar adófizetőtől.

Virágzó magyar gazdaság nélkül nincs, nem lehet sem felemelkedő nemzet, sem polgári Magyarország. A magyar nép pénzén a magyar nép érdekeit kell képviselni. Ha kell, akkor a magyar nép védelmét kell képviselni. Ezt szíveskedjenek végre egyszer tudomásul venni!

Köszönöm. (Taps a MIÉP soraiban.)