HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm, elnök asszony. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A szokásos nagy létszámban - ahogy mi oktatási ügyeket ilyen családias körülmények között szoktunk tárgyalni, így péntek délelőtt. (Közbeszólásra:) Képviselőtársam mondja, hogy minden ügy ilyen fantasztikus nagy érdeklődést vált ki. Azt gondolom azonban, hogy ez a kérdés tényleg megérne nagyobb érdeklődést, hiszen igaza van államtitkár úrnak - ritkán szoktunk egyetérteni -, ez tényleg egy példátlan törvényjavaslat. Na nem a rövidsége miatt, hiszen rövid törvényjavaslatokat szoktunk egyébként is magunk előtt látni, hanem a tartalma miatt.

Az eset azért példátlan, mert még az elmúlt két és fél évben sem fordult elő az a dolog, amit itt látunk, hogy egy működő rendszerben, egy mindannyiunk által elfogadott és támogatott felsőoktatási törvény helyett, azon kívül, mindenféle akkreditációs folyamat megkezdése vagy bármilyen szintű minősítése nélkül, valakik a Ház elé hozzák egy egyetem alapításának döntését. Azt gondolom, hogy ez nemcsak orcátlanság - mert ahhoz viszont hozzá vagyunk szokva, tehát ilyen értelemben ez nem új keletű dolog -, hanem ennél sokkal több: a magyar jogbiztonság, a magyar jogrend, a magyar felsőoktatás egészének megkérdőjelezése. Ilyen értelemben azt hiszem, hogy súlyos a kérdés.

Én a magam részéről egyébiránt azzal egyetértenék, támogatnánk is, hogy legyen Magyarországon bármely körülmények között német nyelvű felsőoktatási intézmény vagy német nyelvű felsőoktatás. Van egyébként ma is, tehát azt szeretném jelezni, hogy vannak egyetemek, főiskolák, amelyek német nyelven folytatnak kurzusokat.

Sáringer képviselőtársam az egyetemi autonómiába való súlyos beavatkozásnak minősítené azt, hogyha a magyar egyetemeknek fölajánlotta volna e helyett a szörnyedvény helyett a minisztérium, hogy pályázzák meg azt a lehetőséget, hogy egy önálló intézményként, intézetként hozzanak létre, mondjuk, Andrássy Gyula nevével egy intézetet, amely a német nyelvű felsőoktatást szolgálná. Azt gondolom, ön a felsőoktatásban dolgozó ember, én egyszerű középiskolai tanár vagyok, de ismerve a felsőoktatás helyzetét, nyugodt szívvel állíthatom önnek, hogy ezt nagyon nagy lelkesedéssel fogadná a magyar felsőoktatás.

Itt hallottunk összegeket, milliárdos nagyságrendekről, felújítási pénzekről; egyébként egy állami felsőoktatási intézményi helynek az átadásáról van szó, ha jól értem, szóval jelenleg ez a Szociológiai Intézet példátlanul rossz körülmények között létezik ebben az épületben, amiről szó van, a Rádió mellett. Ennek a rendbehozatalára rákölteni 2 milliárd forintot szép dolog - bár a költségvetésben ennek tényleg semmiféle nyoma nincs. Ráadásul szeretném jelezni, hogy kétéves költségvetés van, tehát nemcsak az ideiben nincsen, hanem a jövő éviben sincsen egy fillér se erre a dologra. Valahonnan a felsőoktatás fejlesztéséből kell elvenni ezt a pénzt - ez egy fontos elem. Hozzáteszem azt is, államtitkár úr, hogy a bizottságban elmondottak alapján az is világos, hogy erre az egyetemre egy-kétszáz hallgató fog járni, tehát nem egy óriási intézményről van szó, ahol jelentős, ezres létszámban tudnának tanulni német nyelven magyar vagy akár a térségben, a régióban élő külföldi vagy akár magyar ajkú, de külföldi állampolgárok.

Tehát egy pici intézményről van szó, egy jelképről, egy politikai jelképről, arról, hogy a miniszterelnök azt gondolja, hogy a német kapcsolatoknak egy szép példája, ha ő tulajdonképpen a kormány vezetőjeként és a parlamenti többség támogatásával létrehoz egy nem létező intézményt. Hiszen amikor önök majd elfogadják -  nincs kétségem afelől, hogy elfogadják - ezt a törvényt, akkor valami olyat fogadnak el, ami nincs. Alapítanak egy olyan egyetemet, ami nem létezik, hiszen ennek az egyetemnek még csak kijelölte az Akkreditációs Bizottság a tagjait, akik fogják majd a programját véleményezni. Az Akkreditációs Bizottság évekig, minimum egy-másfél-két évig tartja sorrendben működő egyetemek szakjainak, programjainak akkreditációját. Egy új egyetem létrehozása ma Magyarországon két-három év alatt történik, minimum! Ezt a kormány fölgyorsíthatná a felsőoktatási törvény keretei között, de azt nem teheti meg, azt gondolom, hogy semmiképpen nem teheti meg - és ezen el kellene önöknek is gondolkodniuk -, hogy létrehoz egy olyan intézményt, amely nem felel meg a magyar felsőoktatási törvény egyetlenegy lényeges pontjának sem.

Zárójelben szeretném megjegyezni, hogy külön érdekessége ennek a történetnek, hogy miközben a határon túli magyarok ügyét próbálnánk meg itt, a parlamentben valamilyen módon rendezni, aközben nem sikerült megkérdezni a hazai németek képviselőit semmilyen szinten, hogy mit szólnak egy ilyen dologhoz, részt kívánnak-e venni egy ilyen német egyetem bármilyen szintű alapításában, vagy legalább a véleményüket elmondani, hogy akarják-e használni. Magyarországon van egy elég szép létszámú német kisebbség. Ezt az egyszerű gesztust nem sikerült megtennünk, miközben óriási gesztusokat várunk - joggal - a határon túli magyarok érdekében a határon túl külföldi kormányoktól.

Ez a kicsi lépés is jellemzi azt, hogy nem arról van itt szó, hogy ez egy jó szándékú törekvés, amivel, még egyszer mondom, én a magam részéről egyetértenék, hiszen legyen színvonalas egyetemi, főiskolai képzés német nyelven Magyarországon; ha erre van pénz Bajorországból, a bajor tartományból, Ausztriából - nem világos, hogy ténylegesen mennyi van, hiszen ezt nem tudjuk -, létrehozunk egy intézményt, aminek fogalmunk sincs arról, hogy miből vannak forrásai. Szeretném önöknek jelezni, hogy Magyarországon ha valaki alapít egy egyetemet, le kell tennie a működés feltételeinek legalább 3-5 évre vonatkozó számításait.

Itt szándékokról van szó, arról van szó, hogy a bajorok állítólag ezt támogatják, hogy az osztrákok valamilyen módon szeretnék ezt támogatni. Hány százalékban? Milyen mértékben? Azt a pici gesztust nem sikerült megtenni felénk, hogy idetegyék mellé - ha van ez a közalapítvány, amely már állítólag létrejött - a közalapítvány alapító okiratát és esetleg a kurátorok és az elnök nevét, hogy tudjuk, miről is van szó, mi az, amire most önök azt fogják mondani, hogy igen, ez rendben van.

Azt gondolom, hogy itt nemcsak az eljárás az, ami teljességgel elfogadhatatlan, hanem az eredmény is. Egyetértek Bazsa képviselőtársammal abban, hogy semmi alapjuk, okuk és joguk nem lesz önöknek ezek után nem megszavazni, visszautasítani, mondjuk, egy román nyelvű ugyanilyen egyetem létrehozását, mondjuk, ugyanilyen állami támogatással. Semmi jogalapjuk és lehetőségük nem lesz, ha egy amerikai tartomány, egy amerikai szövetség gondolja azt, hogy célszerű lenne Magyarországon csinálni magyar pénzből egy angolszász egyetemet közalapítványi formában, erre jó lenne odaadni, mondjuk, a Nemzeti Múzeum melletti másik épületet a szomszéd sarokban - ott is van sajnos rossz állapotban lévő épület, tehát ajánlataim éppen lehetnének ebből a szempontból is -, esetleg a TTK most kiürítendő épületeit is oda lehet erre a célra adni, és az állam magáncélokra állami pénzeket a felsőoktatástól ezekre a célokra el tud vonni.

 

 

(9.40)

 

Itt tehát arról van szó, kérem szépen, hogy azok a pénzek, amikről itt beszélünk, természetesen a magyar felsőoktatás sok tízezres hallgatói körétől vonnak el forrásokat. Még ez is rendben van, el tudom képzelni, hogy lehetnek olyan fontos célok, amelyek miatt el kell vonni. Azt gondolom azonban, hogy ezek a döntések ránk tartoznak, nem a minisztériumra, nem a kormányra, parlamenti jóváhagyás kell egy ilyen kérdéshez. Nincs parlamenti felhatalmazás arra, hogy elköltsenek milliárdokat erre a célra. És még egyszer mondom: jövőre is ugyanez lesz a helyzet, mert jövőre sem tudnak önök véleményt formálni arról, hogy az Andrássy Gyula Egyetemnek mennyi pénze lesz a költségvetésben. Ugyanannyi normatíva lesz, mint egy bölcsészkar német szakára járó diáknak ma, amiből nyomor szinten lehet az egyetemet fönntartani? Vagy annak a sokszorosa? Posztgraduális módon tandíjjal - hiszen erre is mód van egy ilyen közalapítványi egyetemnél - kiegészítve? Miről szól ez a történet? Hogyan működik ez az egyetem? Kik fogják ezt finanszírozni hosszú távon, milyen alapon és milyen minőségbiztosítási elvek mentén?

Azt gondolom - ezt elmondtam a bizottsági ülésen is, és nagyjából, akik itt vannak, ott voltak, tehát ezzel újat nem mondok, kivéve elnök asszonyt és jegyzőtársait -, hogy az lenne a tisztességes és megfontolandó, ha ezt a törvényjavaslatot önök visszavonnák, és nem nyomnák most keresztül a szokásos többségükkel a parlamenten. Azt gondolom, hogy az lenne a tisztességes és elfogadható gesztus - nem veszítene ezzel semmit a minisztérium becsülete -, ha azt mondanák, hogy igen, ezt a kérdést, miután egy felsőoktatási intézményről van szó, amelynek a minősítése még lényegében el sem kezdődött, a normál minősítési feltételek között a felsőoktatási törvény keretében kívánjuk megoldani, mert ez nemcsak így tisztességes, hanem így jogszerű és így végezhető el.

Létrehoznak egy olyan intézményt egyébiránt, amely veszélybe kerülhet, hiszen miután olyan körülmények között jön ez az intézmény most létre, ami teljességgel elfogadhatatlan, miután azt gondolom egyébiránt, hogy az Alkotmánybíróságnál is megtámadható az, ami most történik, meg vagyok arról győződve, hogy nem állja ki az alkotmányosság próbáját egy egyetem létrehozása a felsőoktatási törvényen kívül, arról nem is beszélve, hogy lehet, hogy csak 15 év múlva, de megváltozhatnak a politikai viszonyok Magyarországon, és ezt a fajta intézményt, amit önök létrehoznak, nincs az a tisztességes politikai erő, amely jóváhagyná és működtetné ilyen körülmények között.

Arról van szó - és akkor befejezem -, mint minden más esetben, hogy önök azt gondolják, hogy az állampolgárok pénzével azt csinálnak, amit akarnak. Még az elszámolási kötelezettségnek sem kívánnak eleget tenni, de most már annak sem, hogy legalább a normális törvényi feltételeknek az alapítás pillanatában megfeleljenek. A magunk részéről ezt a törvénytervezetet semmilyen formában így nem tudjuk támogatni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)