KOVÁCS TIBOR, a számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Valóban a számvevőszéki bizottság ülésén is éles vita alakult ki a törvényjavaslatról, és miután a javaslat nem kapott többséget a bizottságban, így most én a többségi vélemény előadójaként elsősorban azokat a kritikákat szeretném itt elmondani, amelyek a bizottsági ülésen is elhangzottak.

A kormány a jogharmonizációs igényre való tekintettel nyújtotta be ezt a törvényjavaslatot, és amikor a bizottsági ülésen is részletesen megvizsgáltuk magát a törvényjavaslatot, kiderült, hogy mindössze két paragrafusa szól kifejezetten jogharmonizációs célból, az összes többibe belemagyarázzák ezt, hogy azért van rá szükség, mert az európai uniós direktívák ezt szükségessé teszik. Én ezt egy rendkívül veszélyes folyamatnak tartom. Egyre több jogszabály esetén találkozunk ezzel a magyarázattal a kormány részéről, ez félrevezeti nemcsak a politikusokat, hanem a közvéleményt is, és rendkívül negatív hatása van.

Több szempontot is emlegettek már itt más bizottsági előadók. Az egyik legfontosabb kérdéskör a függetlenség kérdésköre. A függetlenséget, úgy gondolom - és ez a bizottsági ülésen is részletesen elhangzott -, leginkább maga a személy biztosíthatja, aki vezeti a Nemzeti Bankot, ezen túl természetesen azok a jogszabályok is, amelyek ebben a törvényjavaslatban is megfogalmazódnak. Itt már Szekeres képviselő úr részéről is elhangzott az, hogy a 38. § például tételesen tiltja, hogy a kormány utasítást adhasson a Nemzeti Banknak.

Ugyanakkor a 67. §-ban pedig engedélyt adnak arra, hogy kormányrendelettel kifejezetten utasítsák a Nemzeti Bankot bizonyos tevékenységre, tehát ha azt az alapelvet el akarjuk fogadni, hogy a Nemzeti Bank függetlenségét ily módon is biztosítani kell, akkor nem lehet ezt csak részben biztosítani.

Megkérdőjelezhető a bank függetlensége akkor is - és ez egyértelműen elhangzott az összeférhetetlenséggel kapcsolatban is -, hogy ha a bank vezetője egyértelműen korábban kormánypárti politikus volt, ezáltal gyakorlatilag fel sem vetődik az, hogy a jegybank a személyen keresztül is független lenne.

A következő izgalmas kérdéskör az ellenőrzés kérdésköre. Itt már elhangzott a kormány képviselője részéről, hogy az Állami Számvevőszék úgymond hatékonyabban tudja azt az ellenőrzési tevékenységet folytatni, amit korábban a felügyelőbizottság végzett.

Konkrétan itt még nem hangzott el, hogy ez a törvényjavaslat az Állami Számvevőszék ellenőrzési tevékenységét jelentős mértékben korlátozza. Tehát nem igaz az, hogy az Állami Számvevőszék a Nemzeti Bank teljes tevékenységi körét vizsgálhatná. Tételesen, pontról pontra kizárja például a Nemzeti Bank hatékonyságának, hatékony működésének ellenőrzési lehetőségét az Állami Számvevőszék, tehát a parlamentnek így még utólag sincs információja arról, hogy amit a Nemzeti Bank a gazdasági tevékenységével kifejtett, az valóban a legcélszerűbb tevékenység volt-e.

Tehát az Állami Számvevőszék mindig csak utólag ellenőriz, míg a most is meglévő felügyelőbizottság általában havi rendszerességgel - nyilvánvalóan külső szakértők vesznek részt a felügyelőbizottság munkájában - ülésezik, és ezáltal felügyeli a bank tevékenységét. Az pedig teljesen elfogadhatatlan, amit itt a pénzügyminiszter úr is megfogalmazott, hogy a belső ellenőrzés... - aki munkajogilag minden tekintetben függő a mindenkori bankvezetéstől, valamiféle hatékony ellenőrzést tudna biztosítani a bankon belül.

Összességében az fogalmazódott meg a bizottság ülésén, hogy megkérdőjelezhető, hogy az a bankelnök, aki korábban miniszterként kritizálta a bank függetlenségét, majd amikor elnökjelölt lett, akkor már hangsúlyozta annak a szükségességét, ezzel a törvényjavaslattal pedig tulajdonképpen teljhatalmat kapna mindenféle ellenőrzési lehetőség nélkül a bank felett, ezért a bizottság többsége a javaslatot általános vitára sem tartotta alkalmasnak. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)