DR. BARÁTH ETELE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr!

Amiről szólni szeretnék talán nagyon gyorsan, mert hiszen kevés is az idő, az a parlament hitele és a kormány azon felelőssége, amivel a parlament hitelét helyre kell hogy állítsa. Hogy mennyire vesztegetjük ezt a hitelt, tulajdonképpen a mai napirend előtti felszólalások arányvesztése is jól példázza, amikor Mátrai Márta asszony egy valóban nem vigasságra való és alpári jegyzetből idézett, ugyanakkor viszont nem idézett olyan szocialista párti levélből, ami megjelent szintén ugyanúgy a választáson, Dabason, amely azt mondja: "A nő a maga kiismerhetetlenségével együtt csodálatos teremtménye az univerzumnak. Azt kívánom minden női olvasómnak, hogy legyenek olyan boldogok, amilyenről csak egész életükben álmodnak."

Én tehát azt gondolom azért, hogy nagyon sokfajta nyelv fogalmazódik meg, és igazán nagyon őszintén örültem volna akkor, ha, mondjuk, a saját kampányukkal kapcsolatban megemlítette volna azt, hogy azokkal a szavazatokkal nyertek, amelyeket egy olyan Franka Tibor visszalépése árán szereztek meg, aki azt mondta, hogy a Fidesz nyílt színen tagadja, de a színfalak mögött elvárja, hogy a MIÉP a koalícióval szavazzon a parlamentben, kvázi a MIÉP a koalíció kurvája. (Dr. Fazekas Sándor: Nem igaz! - Varga Mihály: Mosakodik! - dr. Fazekas Sándor: Meg kell tanulni számolni! - Font Sándor: Megjelölték ezeket a voksokat? - Dr. Fazekas Sándor: Újra meg kell számolni!)

Azt gondolom, hogy kifejezésmódjában és tartalmában óriási arányvesztés volt a ma reggeli napirend előtti hozzászólás.

Kedves Képviselőtársaim! Az arányvesztés nagyon sok helyen és nagyon sok más területen is mindig jelen van. (Egy hang a Fidesz soraiból: A szőlő már megint savanyú!) Igazából az a probléma, hogy egy társadalom legfontosabb tőkéje a jövőbe vetett hite és bizalma, és ezt a bizalmat, ezt a hitet játsszuk el akkor, amikor nem arról beszélünk, és nem úgy cselekszünk, amivel az emberek minket megbíztak és amit tőlünk elvárnak.

 

 

(9.50)

 

Az igazság az, hogy megítélésem szerint ennek a rendszerváltásnak az alapvető ereje, ez az önfejlődés, kifáradt. A mi kötelességünk az, hogy az emberek visszanyerjenek, a gazdaság visszanyerjen, a társadalom visszanyerjen erőt, mégpedig a hosszú távú fejlődésbe vetett hitben, a gondolkodásukban. Ehhez kell találni ismételten eszközöket. Amiért ez ma nagyon fontos, ez az a metróper és annak a következménye, amelyet mindannyian ismerünk.

Nem tisztem, nem célom és nem is lehet feladatom, hogy egy legfelsőbb bírósági ítéletet bármilyen módon megkérdőjelezzek, egyet is értek vele. Azt mondja ez a legfelsőbb bírósági ítélet, hogy törvényben kell szabályozni mindazt a hosszú távú tevékenységet, amelyre egy államnak utána számítania kell. Ez a dolgok lényege.

Önök, tisztelt Fidesz, tisztelt kormánypártiak, az utóbbi években sorozatosan jelentetik meg azokat a terveiket és koncepcióikat, amelyeknek a folyamatosságába vetett bizalma senkinek sem lehet meg addig, amíg ezt önök nem törvényekbe foglaltan írják elő. Egyetlenegy olyan törvényt a magyar parlament nem fogadott el, amelyik az autópálya-építésre, a lakásépítésre vagy az előbb idézett idegenforgalom fejlesztésére vonatkozna; egyetlenegy olyat sem, amelynek a folyamatosságát egyébként az államháztartási törvény és a céltámogatási rendszer alapján megtehetnék. Az a probléma, hogy bármikor bármelyik kormányzati döntéssel keresztül lehet húzni azt, amit az elődeik ilyen módon elindítottak. Igazából véve egy nemzet felemelkedésének igazi lehetősége az, hogyha a választási ciklusokon átnyúló fejlesztéseket indítanak és hajtanak végre.

Az Európai Unió valamennyi tanulsága azt bizonyítja, hogy a nagy tervek és koncepciók ilyen módon nem kerülnek elfogadásra. Ám azoknak a kulcsprogramjai több évre szóló, méghozzá finanszírozási garanciákkal rendelkező elfogadást nyernek és törvényben rögzítettek. Ezek közül önök egyetlenegyet idáig (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ilyen volt a világkiállítás, ugye?) még nem terjesztettek elő!

A dolgok lényegéhez tartozik az, hogy nemcsak hogy a kormány ezt nem terjesztette elő, hanem a parlament alkotmányügyi bizottsága ezzel teljesen ellentétes állásfoglalást tett közzé. Azt mondta, hogy ellentétes a demokráciával a folyamatosság, ami nem a ciklikusságon alapul. Rendkívül érdekes ellentmondás az, hogy az egyik oldalról ahhoz, hogy megépítsünk valamit, szükség van az átívelésre, a másik oldalról viszont ezt tagadjuk, és lehetővé tesszük azt, hogy mindig, minden egyes alkalommal valamit meg lehessen kérdőjelezni.

Befejezésül szeretném tényleg tisztelettel megkérdezni, hogy szándékoznak-e önök olyan jellegű törvényeket beterjeszteni a hátralévő rövid időben, amelyek ezt a hosszú távú folyamatosságot biztosítják, amelyek világossá teszik, hogy ki, miből, milyen módon kíván finanszírozni, ki ellenőrizheti a finanszírozást, milyen rendben kívánják azt lebonyolítani, hogy mindezek a bizonytalanságok eliminálhatók legyenek.

Megmondom őszintén, hogy nagyon bízom benne, és azt gondolom, hogy az a partnerségi elv, amelyet az Európai Unió előír, a politikára is vonatkozik, és ennek a parlamentnek is meg kellene ismernie azt a nemzeti fejlesztési tervet, amelyet (Az elnök csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) önöknek kötelességük benyújtani, bemutatni, és abban a részvételt a mi számunkra is biztosítani.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)