DR. TURI-KOVÁCS BÉLA környezetvédelmi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Házszabály szerint a napirend előtti felszólalásnak országos ügynek kell lennie. Az, amiről itt a képviselő úr szólt, ennél több. Ez nem baj, sőt jó, mert ez egy világméretű problémára mutatott rá, és ezen belül azokra a hazai problémákra, amelyek létezőek, még ha talán nem is teljesen azonos aspektusban, mint ahogyan ezt képviselő úr most elmondotta. De vitathatatlan, hogy olyan tényekre mutatott rá a képviselő úr, amelyek létezőek, és amelyek mellett elmenni nem lehet.

1992-ben az ENSZ keretegyezményhez még nagy lelkesedéssel, igen sokan és igen nagy akarategységben csatlakoztak, amikor is tulajdonképpen az, hogy a felmelegedésnek mi az alapvető oka, az éghajlatváltozás, avagy pedig az emberi közreműködés, és az üvegházhatást végső soron milyen mértékben befolyásolja az emberi tényező, az emberi gazdaság és milyen mértékben az éghajlatváltozás, még nem volt tudományosan eldöntött kérdés. Meg kell jegyeznem, hogy ma sem eldöntött kérdés, de alapjában véve valamennyi tudós elme ma már afelé halad, hogy az emberi tényezőnek igen lényeges szerepe van ebben a kérdésben, s ezen belül nyilvánvalóan a gazdasági tényezőknek.

Tény és való, hogy az 1997-es kiotói jegyzőkönyvhöz még szintén viszonylag elég nagy számban és elég nagy lelkesedéssel csatlakoztak. Ma már azonban - hozzá kell tennem - a helyzet egyáltalán nem ilyen jó, és ezért is kell erről beszélni, mert hiszen Magyarországot közvetlenül érinti. A hágai találkozón derültek ki azok az alapvető konfliktushelyzetek, amelyek a gazdag és a szegényebb országok között létező módon jelentek meg. Itt, ezen a konferencián egyértelművé vált, hogy míg a szegényebb országoktól alapvető elvárás egy bizonyos körű változtatás, ez nem jelenik meg igazán a gazdagabb országok esetében.

Nincs azonban arról szó - ezt szeretném jelezni -, hogy az Egyesült Államok részéről valamiféle gonosz szándék jelenik meg. Nem erről van szó, hanem más aspektusok jelentek meg. Az Egyesült Államokon belül megjelent egyfajta recessziós lehetőség, ami nyilvánvalóan azt jelenti, hogy sokkal nagyobb a gazdaság nyomása a kormány irányában, mint korábban. Ez az egyik ok, amit én meg tudok jelölni. A másik - ez sem kevésbé fontos, és ez már ránk is vonatkozik - az a helyzet, hogy a jólét bizonyos mértékig egyre inkább elterjed, ez oktalan és szükségtelen olyan energiafelhasználásokhoz vezet, amely valóban az egész emberiség helyzetét is veszélyeztetheti. Az emberi szokásokat megváltoztatni azonban roppant nehéz, és minél inkább általánossá válnak ezek a szokások, annál nehezebb ezt megváltoztatni.

Egy nagyon fontos kérdést tett föl a képviselő úr, és ezért is vállalkoztam a válaszadásra. A kérdés valahogy úgy hangzott, hogy tehet-e valamit Magyarország, és mit tehet, ha tehet. Én azt gondolom, hogy tehet. Először is a vállalásunkat be fogjuk tartani, amely szerint 6 százalékkal csökkenteni kívánjuk a kibocsátást, a kibocsátási értékeket, és ezzel a magunk részéről eleget kívánunk tenni a kiotói jegyzőkönyvben foglaltaknak, de nem azért, mert nagyon jó iskolások vagyunk, hanem azért, mert meg vagyunk róla győződve, hogy erre szükség van.

Másodszor: az én számomra - és ez volt a másik ok, ami miatt a mai válaszadásra vállalkoztam - az, amiről annyit beszélünk, a globalizáció átka, egyfelől létezik, másfelől ugyanakkor létezik az is, hogy nemzetközi összefogás nélkül ilyen méretű kérdésekben nem lehet valós eredményeket elérni. Szeretném felhívni a figyelmet Prodi elnök úrnak arra a nagyon határozott nyilatkozatára és kiállására, amely ebben az ügyben megjelent. Ez azt jelenti a mi számunkra, hogy jó úton, helyes úton haladunk akkor, amikor az Európai Unióval közösen kívánunk ebben az ügyben eredményeket elérni. Nem lehet más módon a hasonló kis országoknak, mint Magyarország - a példamutatáson kívül, ami túl sokat azért nem jelent, csak a saját magunk számára -, igazi nagy, világméretű eredményeket elérni. Úgy tűnik, hogy az Európai Unió ebben a kérdésben elszánt és határozott.

Szeretném hangsúlyozni, annyi mindenről szó van itt a Házban, hálás vagyok azért, hogy ez a felszólalás elhangzott, mert néha, legalább néha olyan méretű kérdésekkel is foglalkoznunk kell, amely az egész jövő generációt érinti, és ez kétségtelenül így van. Ha nem jól mérjük fel a helyzetet és nem jól mérjük fel világméretekben ezt a helyzetet, az az emberiség jövőjét, jobb jövőjét fogja veszélyeztetni. Azt gondolom, hogy Magyarországnak igenis szerepe van abban, jelentős szerepe lehet abban, hogy ezt a folyamatot a maga szerény, de nagyon határozott eszközeivel igyekezzék megfordítani. (Taps.)