CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Könnyű volna most azzal kezdenem felszólalásomat, hogy én is a külső üzletrésztulajdonról akarok beszélni. Igen, arról akarok beszélni, a mi európai külső üzletrésztulajdonunkról, amely igencsak nagy veszélyben van.

Nemrégiben itt járt hazánkban Romano Prodi úr - vagy elvtárs, mindegy már (Szórványos derültség.) -, és egy akkora pofont adott nekünk, amekkorát ritkán kaptunk, illetve az összes többi közép-európai, csatlakozni kívánó állam is ritkán kapott. (Orbán Viktor: Ez tegnap volt.) Mint ahogy a Die Pressében közzétett nyilatkozata tanúsítja (Csige József: Hibás a fordítás!), azt mondta: reméli, hogy a csatlakozni kívánó országok társadalmai megértik, hogy várniuk kell a munkaerő szabad áramlásának bevezetésével, mert különben a csatlakozás igencsak elhúzódik.

Hát ez, kérem szépen, marxista dialektika. Azt jelenti, hogy az Európai Unió Bizottságának elnöke elvárja a csatlakozni kívánó országok társadalmaitól, nézzék el, hogy csak másodrendű polgárként csatlakozhatnak az Európai Unióhoz, nézzék el, hogy nem kapják meg azokat a támogatásokat, amelyeket a korábban csatlakozó országok megkaptak; nézzék el, hogy az ő mezőgazdaságuk, amiről itt az előbb szó volt, nem kapja meg azokat a fejlesztési pénzeket, támogatásokat, amelyekkel esetleg versenytársai lehetnének a francia vagy a többi európai nagy mezőgazdálkodó országnak; nézzék el, hogy ők politikailag csatlakozni fognak ugyan majd az Európai Unióhoz, de állampolgáraik nem lesznek évekig, esetleg évtizedekig - mindegy, hogy mennyi ideig, egy percet sem lehet így eltűrni! - teljes jogú európai polgárok.

Mit jelent ez? Azt jelenti, tisztelt Ház, hogy egy korszak lezárult. A társulási korszak, amely körülbelül '92 tájt kezdődött el ezzel a nyilatkozattal, amely a legfelelősebb helyről hangzott el, lezárult. Innentől kezdve nem számíthatunk arra, hogy a mi társulásunk úgy fog megtörténni, ahogy a többi előttünk csatlakozott ország csatlakozása megtörtént - mert az Európai Unió nincsen abban a helyzetben, hogy felvegyen bennünket!

Én nem Romano Prodi urat hibáztatom ezért a nyilatkozatért, viszont következtetek és gondolkozom. Ha az Európai Unió nincsen abban a helyzetben, hogy három államot itt, Közép-Európában egyenjogú tagként felvegyen, akkor mondja ki; mi pedig ne tátsuk a szánkat, és ne várjunk arra, hogy bennünket fel fognak venni úgy, mint ahogy a többit. Csak másodosztályú polgárként léphetünk be, és erre nincsen nekünk szükségünk. Erről van szó, tisztelt Ház, tisztelt kormány! Ki kell mondani, hogy ez így nem mehet tovább, mert erre mi csak ráfizetünk!

 

 

(13.20)

 

 

Azt akarják, hogy a szegények fizessék meg a csatlakozás költségeit - mert természetesen miért nem tudnak fizetni az Európai Unió gazdagabb társadalmai? Azért, mert kormányok buknak meg attól, ha már az eddig is hatalmas módon megsértett szociális piacgazdaság, amely a globalizmus előretörése következtében sérült meg, tovább sérül.

Megbuknak, akár szocialisták, akár kereszténydemokraták, és egy új világ kezdődik. Nekünk tehát a saját programunkat kell ezután életbe léptetni. Meg kell szüntetni a forint mértéktelen leértékelését! Meg kell szüntetni a magyar kisvállalkozások, középvállalkozások ígérgetésekkel való támogatását! (Folyamatos zaj.) Valódi támogatást kell adni nekik, és a globális cégeket pedig abban az arányban kell kiszorítani innen, amilyen arányban bennünket nem fogadnak be, és nem engedik meg, hogy a mi munkaerőnk egyenjogú polgárként utazzék, illetve vállaljon munkát Európában. Ugyanazt az elbánást kell (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) életbe léptetnünk, amit velünk szemben akarnak életbe léptetni.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a MIÉP padsoraiban.)