DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Évente visszatérő elem, hogy a költségvetési törvény elfogadását követően az Országgyűlés az önkormányzati címzett és céltámogatási igényekről törvényt alkot. Rendhagyó ez a mostani alkalom, hiszen itt módosításokról is szó van, olyan módosításokról, amelyek korábbi döntésekhez kapcsolódnak, és bizonyos előirányzat-módosulások következtek be.

A költségvetési törvény, a 2000. év decemberében elfogadott költségvetési törvény a címzett és céltámogatásokra az idei évre 67,3 milliárd forintot irányzott elő. Ezen belül a folyamatban lévő beruházások ez évi támogatási igényét is figyelembe véve a 2001. évi új címzett támogatásokra a 2001. évi költségvetési előirányzatból összesen 2 milliárd forint használható fel. Kétmilliárd forint, ez valójában csepp a tengerben. A számok, akár a 2 milliárd, akár a 67,3 milliárd forint behatároltak, hiszen az elfogadott, érvényes költségvetésből fakadnak.

Azt is látni kell azonban, hogy az önkormányzatok támogathatósága a költségvetésen túl az ország gazdasági teljesítőképességén is nyugszik. A 2001. évre 502 milliárd forint az a költségvetési pénzösszeg, amely a költségvetési törvényben önkormányzati támogatás jogcímen elfogadásra került. 2002-re 542 milliárd forintról lesz majd lehetőség...

Itt utalni szeretnék arra, hogy ezek a számok, emelkedések, hiszen most a parlament 2000 decemberében két évre szólóan fogadott el költségvetési törvényt, azt mondanám a MIÉP-képviselőcsoport nevében, hogy ezek valójában szerény számok, egy 8 százalékos növekedés. Ha megnézzük a címzett és céltámogatásra az idei évre előirányzott, már említett 62,3 milliárd forintot, vagy a 2002. évre szóló, tehát eleve adott 63,3 milliárd forintot, akkor 1,6 százalékos növekedést láthatunk. Tehát 1,6 százalék, ez egy nagyon alacsony, nagyon kicsi növekményérték.

Ugyanakkor arra is kell utaljak, hogy a költségvetési törvénynek az inflációs sávja a 2001. évre 5, illetve 7 százalékos intervallumban húzódik meg, és az 5 és 7 százalékos intervallum mellett van az önkormányzatoknak arra lehetőségük, hogy a 2001. évben 2 milliárd forint értékben indítsanak új címzett és céltámogatással megvalósuló beruházásokat. Ha ez az infláció nem 5, illetve 7 százalékos intervallumban elhelyezkedő lesz a 2001. évre, hanem 10 százalék fölötti, mint ahogy már most is 10 százalék fölötti, akár ez a szám év végére 15 százalékra is fölmehet, akkor láthatjuk, hogy ennek a nominálisan 2 milliárd forintban megjelölt előirányzatnak a reálértéke lényegesen kisebb lesz, mint ahogy azt a kormány betervezte, illetve ami a szándékait tükrözi.

Ha más nemzetgazdasági összefüggésekre utalok, akkor azt is szeretném elmondani, hogy a 2000. évről a 2001. évre Magyarországon a bruttó hazai termék a PM-statisztikák szerint folyó áron - természetesen folyó áron - 9,1 százalékra emelkedett - a GDP. A magas bruttó hazai terméknövekmény ugyanakkor nem tükröződik le az önkormányzatok támogatásában. Tehát több az országnak a teljesítőképessége, ám ez a többletteljesítmény nem kerül átcsoportosításra az önkormányzati szektorba.

Ennek egyik következménye, hogy az önkormányzatoknál finanszírozási problémák jelentkeznek, és a kényszergazdálkodás tünetei mutatkoznak. Most, a 2001. év elején talán szabad már egy egyenleget vonni a Fidesz-kisgazda-kormány önkormányzati politikájáról. A költségvetési törvényből kiolvashatók bizony olyan számok, amelyek azt mutatják, hogy ebben a kormányzati ciklusban is folytatódott az önkormányzatok térvesztése, anyagi ellehetetlenülése, aminek ékes bizonyítéka az, képviselőtársaim, hogy az 1999-2002 időszakban összesen 43 milliárd forint értékű önkormányzati vagyonértékesítésre került, illetve kerül sor. Tehát 43 milliárd forint! Ez a 43 milliárd forint privatizációs árbevétel kompenzálja majd valahol a pénztelenséget, többek között kompenzálja majd azt is, hogy az önkormányzatok mégiscsak tudjanak valamilyen szerény mértékű beruházásokat indítani, hiszen ez a 2 milliárd forintos összeg, ami most ebben a törvényjavaslatban elő van irányozva, vajmi kis számot jelent.

Tehát mi a MIÉP részéről az elmondottak alapján úgy látjuk, hogy alapvető reformra, sőt szemléletváltozásra van szükség az önkormányzati politikában, nem apró kiigazításokról kell itt most már beszélni, hanem arról, hogy az önkormányzatok kapják meg azokat a kiszámítható, biztonságos és az igényeikhez reálértékben is igazodó támogatási összegeket, amelyeket igényelnek.

Az aggályaim, amikor azt mondtam, hogy kevés ez a pénzösszeg, amely itt rendelkezésre áll a költségvetési törvényből fakadóan... - annyira kevés, hogy utánanéztem más egyéb makrogazdasági pénzügyi statisztikákban is, a 2001. évre Magyarországon a közösségi fogyasztás - és ebben az önkormányzatok bőven benn vannak a közösségi szektorban - a 2000. évről a 2001. évre szinte nem emelkedik, képviselőtársaim, nulla, illetve 1 százalékos intervallumot takar; a korábbi évben, 2000-ben 2 százalékos érték volt. Most szinte azt kell mondjam, hogy visszaesik, szinten marad, stagnál, egy helyben áll az önkormányzatok támogatottsága. Én tudom azt, hogy sok igény érkezik be a Belügyminisztériumhoz, hogy szeretnének az önkormányzatok beruházni, fejleszteni, iskolákat bővíteni, tornatermeket építeni, csatornákat kialakítani, csatornarendszert fejleszteni.

 

(10.40)

 

Azonban meg kell mondjam, ezek között a statisztikák között, amiket itt az általános indokolásban fölhoztak, hogy mennyi igény lett beadva, mennyi lett elutasítva, valahogy, azt hiszem, nem stimmel, mert én konkrétan tudok egy olyan önkormányzatot, amelyik beadta az igényét már tavaly is, tavalyelőtt is, némi biztatást kapott is a PM-ben és a Belügyminisztériumban, azonban itt meg sem jelenik a neve, nem a támogatottak között, hanem még az elutasítottak között sem. Az abonyi önkormányzatról van szó, az abonyi gimnázium fejlesztéséről, tornaterem-építéséről, számítástechnikai laboratórium kialakításáról. Tehát ismét elutasításra került, holott tavaly az egyeztető tárgyalásokon azt az ígéretet kapta a polgármester, az önkormányzati képviselők, akik ebben az ügyben eljártak, hogy most, a 2002. évben végre indíthatnák azt a gimnázium-korszerűsítési akciót, amit szeretnének majd megvalósítani.

A másik fontos dolog: befejezésképpen szeretnék utalni a fővárosi ügyekre. Budapesten megválasztott országgyűlési képviselőként szóvá kell tegyem, hogy a Bajcsy-Zsilinszky Kórház a műtéti és diagnosztikai tömbre most már évek óta nem kapja meg a pénzt, nem tudja indítani a beruházást; egyedüli fővárosi kórház, ahol műtéti lehetőség nincs. Szülészeti problémák vannak, a vajúdó asszonyok, ha nem kerülnek időben műtőszobára, sajnos komoly problémák lehetnek. Én azt hiszem, hogy a fővárosi vezetés, a Fővárosi Önkormányzat vezetése és a kormány közötti ellentéteket nem egy (Az elnök csenget.) kórházi beruházásnak az elvetésében kellene kiteljesíteni.

Köszönöm a figyelmüket.