DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Minden évben, amikor a címzett támogatások elosztásáról beszélünk, egy alaphang elkerülhetetlenül megjelenik ebben az Országgyűlésben a kormányzati és az ellenzéki képviselők között, nevezetesen: vajon melyik fél lobbizott ügyesebben, melyik volt az, amelynek nagyobb volt az adott időszakban az érdekérvényesítő képessége?

Senki nem vonja kétségbe, hogy azok az önkormányzatok, amelyek címzett támogatásban részesülnek, nemes és valóban támogatásra méltó beruházásokat kívánnak-e végrehajtani, hanem van egy adott helyzet: kevesebb a pénz, mint az igény; több az önkormányzat, mint amennyi beruházás támogatható. Amikor elkezdik a felsorolásokat hozni, hogy az adott időszakban milyen vezetésű önkormányzatok milyen támogatást kapnak, különböző statisztikák jelennek meg; például azt olvastam a mai újságban, hogy a 30 támogatott pályázatból 2 szocialista vezetésű önkormányzat, 9 független, a többi kormánypárti vezetésű. Azt hiszem, ezeket a vitákat lehetne rendezni a jövőre nézve, ha a címzett támogatások rendszerének, feltételrendszerének, törvényi szabályozásának egy átgondolt újraszabályozásában kezdenénk el gondolkodni, nevezetesen úgy, hogy a felhasználásra kerülő pénzeket koncentrálnánk, méghozzá a különböző területeken már meglévő támogatási rendszerekkel együtt. Tehát kialakulhatna egy összhang, egy koordináció.

Az Országgyűlés éppen most tárgyalja a területfejlesztési támogatások decentralizációjáról és irányelveiről szóló törvényt, amelyet az FVM nyújtott be, a címzett támogatásokat, amit a Belügyminisztérium terjesztett elő, a Gazdasági Minisztériumnak különböző pályázatai vannak e vonatkozásban, és természetesen megjelenik a Közlekedési és Vízügyi Minisztérium ilyen jellegű pályázati rendszere is. Azt hiszem, ha ezeket a koordinációkat megfelelően tudnánk mozgatni, együttesen működne ez a rendszer, akkor elkerülhetőek lennének azok a viták, amelyeket most kénytelenek vagyunk megélni, természetesen visszautalásokkal, nevezetesen, hogy az előző ciklusban - kimutathatja a kormány - a mostani ellenzéki önkormányzatok kaptak több támogatást. Azt hiszem, hogy ezt a vitát nem szabadna folytatni ebben az Országgyűlésben, nincs is különösebb értelme ennek.

Ki milyen célokra kap támogatást? Nem hiszem, hogy a célrendszert valaki is vitathatná, és érdemes lenne azt vitatni, hiszen mind az egészségügyi, mind a szociális, mind az oktatási, mind a vízgazdálkodási téren megjelenő célrendszer igenis támogatható, nemes és jó. Egy dolgot azonban meg kell jegyezni: ezeknél a támogatási rendszereknél számos átfedés van, tehát a meghirdetett címzett támogatások mögött olyan egyéb pályázati rendszerek is megjelennek, amelyeket ha ügyesen koordinál egy önkormányzat, akkor lényegesen könnyebben el tud érni. Ez persze nem mindenki számára adott.

Beszélünk itt az idei év támogatásairól, ami az új beruházások vonatkozásában 2 milliárd, összességében 67,3 milliárd forint az áthúzódó beruházásokkal és a korábbi elkötelezettségekkel együtt, de keveset szólunk az előterjesztés 3. számú mellékletében szereplő önkormányzatokról. Ugyanis ezen előterjesztés arról beszél, hogy azoknak, akik már elnyerték a támogatást, de valamilyen ok folytán vagy nem tudták befejezni, vagy többletköltségek keletkeztek, vagy megtakarítottak az előzetesen igényelt összegből, milyen feltételekkel engedélyezi ezen előterjesztés a további pénzügyi támogatást.

Úgy vélem, visszaköszönnek azok a költségvetési zárszámadási viták, amikor itt a Házban arról beszélünk minden évben, de most már kétévente, mert most már más lesz a rendszer, hogy mely önkormányzatoknak engedjünk el visszafizetési kötelezettségeket, a korábban felhasznált támogatások ÁSZ által kifogásolt, esetlegesen nem túl szabályos felhasználása miatt. Ilyenkor országgyűlési képviselők adnak be különböző módosító indítványokat X. Y. önkormányzat nevében, illetve arra kérve az Országgyűlést, hogy azokat mentesítse a visszafizetési kötelezettség alól. Valami ilyesmit látok én ebben az előterjesztésben is, amikor felsorolja azokat az önkormányzatokat, ahol egy újabb elszámolás folytán, korrigálva a korábban számukra megítélt támogatásokat, azoknak részben megnövelt összegű, részben pedig az eredeti célt kiegészítő újabb felhasználását engedélyezi.

Azt hiszem, ha a szabályozást, ami '92 óta a címzett támogatások vonatkozásában megvan, nem vizsgáljuk felül, és nem építünk ki egy olyan garanciális rendszert, méghozzá törvényi megfogalmazásban és törvényalkotási szankciórendszer mellett, akkor az ilyen jellegű felsorolások mindig megmozgatják a fantáziát, hogy vajon miért vannak ezek az önkormányzatok kiemelve, vajon mi lehet az a hátsó ok, ami miatt ezeknek az önkormányzatoknak esetlegesen újabb költségvetési támogatást biztosít az Országgyűlés.

Mert miben is gondolkodhatnak bizonyos önkormányzatok? Azt mondják, elkezdünk egy beruházást; megfelelünk a pályázati feltételeknek; nem biztos, hogy a saját erőt, amelyet korábban bevállaltunk, teljesíteni is tudjuk. Van egy ilyen előterjesztés. Nem nevezem meg az önkormányzatokat, hiszen nem az a plénum, ahol önkormányzatokat kellene egymással szembeállítani. De kiderül, hogy nem tudja teljesíteni az önerőt; ezek után jön az előterjesztés és azt mondja, nem probléma, kiegészítjük az idei címzett támogatásokból azt az önerő részt, amit korábban nem tudott teljesíteni.

Vagy van egy másik önkormányzat, amely megtervezi a költségeit, majd kiderül a beruházás folytán, hogy ezek a költségek kicsit nagyvonalúan lettek tervezve, mondhatnánk, pozitívan, megtakarítást ér el, mert azt mondja, kevesebb pénzből is meg tudta csinálni ezt a beruházást. Erre mit mond az előterjesztő? Jó, akkor a megtakarítást is nálad hagyom, és azon célok kiegészítésére, amire eredetileg megnyerted, felhasználhatod. Ez se lenne gond, ha előzetesen le lenne szabályozva, tehát ha nem úgy működne a dolog, és nem üzenné azt egyes önkormányzatoknak, hogy: gyerekek, csinálhattok olyan tervdokumentációt, olyan költségvetést, amelyből még esetleg megtakarítást is elérhettek, és ez a többletpénz esetlegesen ott maradhat. (Dr. Kontrát Károly ingatja a fejét.)

 

 

(10.10)

 

 

Államtitkár úr csóválja a fejét, ezért kérem, szíveskedjen az 5. oldalon szereplő első önkormányzatot megnézni - nem nevesítem az önkormányzatot. Végül is ügyesek, megtakarítottak, nagyon jó célra használják, ha erre az Országgyűlés felhatalmazást ad. De ezeknek a normatíváknak, ezeknek a feltételeknek előzetesen kellene rendelkezésre állni, méghozzá törvényi szabályozás alapján, hogy mindenki tudja, hogy mihez tartsa magát.

Aztán itt jöttek olyan felszólalások, megjegyzések is, amelyekkel úgyszintén egyet lehet érteni, hogy a területi kiegyenlítésre törekszik, valamennyi megyében, sőt a hátrányos helyzetű térségekben még talán többet is kapnak. Nem hiszem, hogy a címzett támogatásoknak ez lenne az elsőrendű oka, mert azt a területfejlesztési törvényben, illetve a most már igen komoly befolyással bíró irányelvekben kell szabályozni.

Ennek a rendszernek egy olyan fejlesztési bázist kell biztosítania, amely a szolgáltatás igényeinek megfelelő kielégítést szolgálja az adott térségben, függetlenül attól, hogy milyen fejlettségi szinttel rendelkezik, valamint megkülönböztető jelleggel azon önkormányzatok vonatkozásában, ahol mi többlettámogatást akarunk adni, magyarán, nem követeljük meg az önerő biztosítását, hisz a törvény azt mondja, hogy lehet pályázni önerő nélkül is; de nem mondja meg, hogy milyen feltételekkel és hogyan. Ezért találkozunk azonos céllal benyújtott pályázatokkal, ahol nem volt önerő, mégis most újabb többlettámogatások jelentkeznek.

Aztán vannak olyan önkormányzatok is, amelyeknek vis maior, illetve rajtuk kívülálló ok miatt nem sikerült teljesíteni a dolgaikat. Ott rendben van, ott a kormányzat, illetve a törvényhozás megteheti azt, hogy bizonyos kedvezményeket ad.

Összegezve tehát: nem a célokkal van baj, nem azzal van probléma, hogy most ezek a pénzek megfelelően egy bizonyos szolgáltatás kielégítésére szolgálnak-e, hanem azzal, hogy az a jogi háttér, az az elszámolási rendszer, az a normatívarendszer, amelynek megfelelő garanciáit biztosíthatná a pénzek hiteles és jó felhasználására, valamint odaítélésére, jelen pillanatban nem áll rendelkezésünkre.

Ezért mi nagyon szeretnénk, ha az immáron most már tízéves törvényt egy olyan felülvizsgálat alá vetné az Országgyűlés, amely során a jövőre nézve az ilyen jellegű viták lefolytatása az Országgyűlésben talán egy rövidebb szakmai, és nem biztos, hogy a kormányzatot és az ellenzéket szembeállító szópárbajban csúcsosodna ki, hanem valóban segítséget nyújtana mielőbbi önkormányzati támogatások biztosításához.

Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)