KISS ANDOR, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tegnapelőtt is részben elektronikával, informatikával foglalkozó törvényjavaslatot tárgyalt a tisztelt Ház, ma a T/3934. törvényjavaslatról mondunk véleményt ezen a délelőttön.

Az információ áramlása, az információ küldése az emberiségnek ősrégi igénye, de azt hiszem, hogy már az állatvilágban is találkozunk ilyennel: ha este kinézünk a csendes utcára és valaki elmegy a házunk előtt, bizony a kutyák - egyik a másiknak átadva - ugatással jelt adnak, hogy valaki idegen közeledik.

Már az állatvilágban fölfedezhetünk információátadásra, hírközlésre vonatkozó jeleket.

(11.40)

 

Az emberiség történetében már az ősember is alkalmazott különböző információátadási eljárásokat, végül is a beszéd is erre fejlődött ki. Az emberiség a fejlődése során igen sok technikai eszközt használt jelek, üzenetek továbbítására. Ilyenek voltak a dob, a mechanikus hírtovábbító eszközök, aztán a technika fejlődésével megjelent a távíró, a telefon, magyar találmányként a telefonok összekapcsolására a telefonközpont. A múlt század elején kialakult egy bizonyos infrastruktúra, amit hazánk is nagyon sokáig, gyakorlatilag az elmúlt évtized elejéig tudott használni mint hírközlési infrastruktúrát. Sajnos a háború előtti infrastruktúra a szocializmus idején, 1945-90 között nem sokat fejlődött. Az elvtársak kiváltsága volt a hírközlés talán legelterjedtebb eszköze, a telefon. Az átlag állampolgárnak csupán a posta vagy a távirat maradt a mai törvény megfogalmazásai szerinti hírközlésre.

Örömmel mondhatjuk, hogy a rendszerváltás után kialakult egy bizonyos piaci váltás Magyarországon a hírközlés, elsősorban a telefónia területén. Ennek a piacváltásnak, a koncesszió megjelenésének a végnapjait éljük, és az előterjesztőtől tudjuk, hogy ennek a törvényjavaslatnak a legfőbb célja eme koncesszió megszűnésével kapcsolatos jogi szabályozás megteremtése.

Miniszter úr az expozéjában Magyarországot egy leendő szilíciumvölgynek exponálta. Ezzel kénytelen vagyok vitatkozni, noha remélhetőleg így lesz. Magyarországon ma valóban vannak jelek arra, hogy az elektronikai ipar bizonyos alkatrészgyártása Magyarországra települt, de szilíciumvölggyé igazából csak akkor válnánk, ha a gyártás mellett az igazi fejlesztések is Magyarországon folynának, s nemcsak a szoftver, hanem a hardver területén is.

A törvény céljaként elsődlegesen eme bizonyos monopolhelyzet megszüntetése fogalmazódott meg. Felmerül a kérdés, hogy a kormányok az előző időkben megtettek-e mindent annak érdekében, hogy a távközlés piacán a monopólium ne igazán monopóliumként működjön. Sajnálatos módon azt kell mondani, hogy az előző kormányok nem igazán tettek meg mindent annak érdekében, hogy a monopolszolgáltatók ne éljenek vissza hatalmukkal a fogyasztók kárára. Ha mást nem említenénk, de a domináns szolgáltató hosszú évek folyamán - talán már előre gondolva a koncesszió lejárta utáni bevételkiesésére - gondosan megemelte az előfizetői díjakat, hogy a koncesszió megszűnése után, amikor talán valóban versenyhelyzet alakulhat ki, egy biztos és fix árbevételre, az előfizetői árbevételre tehessen szert. Emellett természetesen folyamatosan emelte a telefonszolgáltatások, azaz a beszélgetési percdíjak árát is különböző mértékben. Azt hiszem, az elmúlt időszakban a kormánynak sokkal erősebben kellett volna beavatkoznia a hatósági árszabályozás módján a szolgáltatók árképzésébe.

Úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy ezt a törvényt egy évvel ezelőtt kellett volna meghozni. Voltak is erre jelek, előkészületek. Fideszes képviselőtársam, Horváth János 1999 végén az akkori közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterhez kérdést intézett, amelyben azt tudakolta, hogy meddig tart még a monopolhelyzet Magyarországon. Katona Kálmán akkori miniszter azt válaszolta: képviselő úr, ha ezt a kérdését egy év múlva felteszi, akkor már arról számolhatok be önnek, hogy még két hétig. Fideszes képviselőtársam nem emlékezett erre a kérdésére, mert tavaly év végén nem tette fel újra a kérdést, de én feltettem, és akkor miniszter úr államtitkárától azt a választ kaptam rá, hogy a Matáv monopóliuma azért nem szűnt meg tavaly, mert az egységes hírközlési törvény nem készült el, és a domináns vagy legnagyobb szolgáltató ennek elkészültéhez, kihirdetéséhez kötötte monopóliumának a megszüntetését. Hivatkozásként az európai uniós jogharmonizációt említette államtitkár úr, hogy emiatt késett gyakorlatilag a törvény megalkotása.

Ez az egy év mindenképpen késedelmet jelent, ha az itt említett piaci helyzetet tekintjük, amit kisebbségi véleményként, illetve már vezérszónoki véleményekben is megfogalmaztak az előttem szólók. Úgy érzékelem, hogy mind az internetpiacon, mind a távközlési piacon tavaly nyár óta sajnos jelentős visszaesés van. Ezt a legszembetűnőbben a New York-i technológiai tőzsde mélyrepülése igazolja talán, de Magyarországon is lehet érzékelni, éppen a tegnapi sajtóban megjelent hírek alapján.

Többen elmondták, hogy hosszú előkészítés után viszonylag gyors végeredmény született a törvényjavaslatban. Rogán képviselőtársam megemlítette, hogy két hetünk volt felkészülni a törvényjavaslat végleges szövegének kézhez kapása után. Ebben természetesen igaza van, de ahhoz, hogy a képviselők szakértői véleményeket, egyeztetéseket tudjanak folytatni, talán valóban jobb lett volna, ha egy kicsit előbb hozzájutunk a törvény végleges javaslatához. Bár azt hallottuk innen-onnan-amonnan, hogy a végső javaslat is az utolsó pillanatban készült el és került a kormány által elfogadásra.

A törvényjavaslat - mint ahogy azt többen kifogásolták - foglalkozik a posta kérdésével is, amit mi is külön szabályozásban szerettünk volna látni. Az indokok gyakorlatilag már elhangzottak az előttem szólók részéről. Amíg az egyik oldalon a posta részéről egy liberalizáció valósul meg, a másik oldalon viszont egy monopolhelyzet megteremtése. Ha képviselői munkásságomra visszatekintek, nem mindig volt ez így a posta történetében sem. Amikor bekerültünk a parlamentbe, amiatt kellett beadnom egy interpellációt, hogy a postánál nehogy az történjen, mint nagyon sok más vállalatnál, mert arra vonatkozó utalások voltak már, hogy megpróbálják a postát gyengévé tenni, különböző jól menő üzletágait kft.-kbe kivinni, majd utána privatizálni. Engem örömmel tölt el, hogy ez a folyamat nem következett be. Azt hiszem, Magyarországnak egy valóban erős, monopolisztikus postára van szüksége, amely szigorú és erős állami irányítás alatt áll. Talán ezért érzékelhető az, hogy a posta kissé kilóg ebből a törvényjavaslatból.

Amikor bekerültünk a parlamentbe és kezünkbe kaptuk "Az új évezred küszöbén" című kormányprogramot, ha emlékeim nem csalnak, abban a kábeltelevíziós szolgáltatás mint önálló törvényjavaslat szerepelt, ami most részeiben gyakorlatilag a hírközlési törvényben van elrejtve. Egyet tudok érteni előttem szóló képviselőtársammal abban, hogy valóban el van rejtve benne, és nem igazán kidolgozott a kábelszolgáltatókra való szabályozás ebben a törvényjavaslatban.

Miniszter úr előterjesztésében a törvényjavaslat céljaként négy pontot jelölt meg: az infrastruktúra kiépülését; a szolgáltatások szabad áramlását; a digitális szakadék megszüntetését az ország különböző részei között; illetve elérhető árú szolgáltatást. Ezekkel a célokkal természetesen mi is maximálisan egyet tudunk érteni, bár a törvényjavaslat szövegében, megfogalmazásában nem leltem azt, hogy ez igazán fogyasztócentrikus törvényjavaslat lenne. Az előbb felsorolt, négy pontba szedett célokat gyakorlatilag a törvényjavaslat 2. §-a fogalmazza meg 12 részletes pontban, de közöttük alig van szó a fogyasztókról, csupán az f) pontban, amit idézek: "a fogyasztók érdekeinek védelme a piac valamennyi szereplőjével fenntartott kapcsolatában" - mint elsődleges célt gyakorlatilag ennyivel intézi el a törvényjavaslat a fogyasztók érdekeit.

A törvényjavaslat következő részében pontosan meg van fogalmazva, hogy kik jogosultak hírközlési szolgáltatás nyújtására.

 

(11.50)

 

Itt található az a bizonyos pont vagy rész, ahol a kábelszolgáltatókról valamilyen említés történik, viszonylag részletesebben, de aztán ez nem nagyon vonul végig a törvényjavaslat többi pontján. Szintén a jogosultság meghatározásánál a magam részéről kifogásolom azt, hogy bár a műsorszórást pontosan megfogalmazza a törvényjavaslat, de a műsorelosztásra, amely szerintem összetartozó fogalom a műsorszórással, nem igazán tartalmaz egyértelmű meghatározást.

A környezetvédelmi bizottság tagjaként, illetve szakmám szerint építőmérnökként, az mindenképpen örömmel töltött el, hogy a távközlési létesítmények engedélyezési eljárása önkormányzati hatáskörbe kerül. Ezt helyes elvnek tartom, mivel az önkormányzatok tudják azt a nyilvántartásaik alapján, hogy hol és mit lehet még építeni, felbontani, és talán az ő kezükben lesz leginkább a legjobb helyen az ellenőrzés, az elkészült munkák kivitelezésének az ellenőrzése, illetve a garancális kötelezettségek behajtása. Én itt látom a legfőbb gondot, problémát, valóban ezek a vonalas létesítmények elkészülnek, a járdákat, utakat helyreállítják valami módon, aztán egy-két év múlva, a garanciális idő letelte után megsüllyednek, kiüregelődnek és balesetveszélyessé válnak, és akkor már aztán nehéz bevasalni, behajtani az egykori kivitelezőn a munka elvégzését. Ily módon mindenképpen üdvözlendő, hogy ez az önkormányzatok hatáskörébe kerül.

A törvényjavaslat megfogalmazza pontosan a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatót, hogy hogyan kell ezt azonosítani. Talán itt érdemes lenne arra emlékeztetnem, hogy Németországban a liberalizáció után gyakorlatilag a domináns szolgáltató milyen részesedést veszített a piaci részesedéséből. Ha az adataim, amelyeket kaptam, helyesek, akkor körülbelül egy 20-25 százalékos részesedést tudott Németországban a domináns szolgáltató veszíteni. Kérdés, hogy Magyarországon milyen mértékű lesz majd ez a bizonyos piaci átrendeződés.

Többen szóltak már itt előttem a mobilszolgáltatók helyzetéről. Én azt hiszem, a magyarországi viszonyok között ez a három és fél vagy négy mobilszolgáltató bőségesen elegendő az ország szükségleteinek, igényeinek a kielégítésére. A magam részéről a virtuális szolgáltatók megjelenésével nem értek egyet. Valóban, a mobilszolgáltatóknál eredendően piaci verseny van, aminek a jótékony hatásait mindannyian érezzük; kérdés az, hogy ezek a jótékony hatások nem mennek-e át valamilyen káros folyamatba. Káros folyamatokról az utóbbi időben sajnos eleget kellett hallanunk, elsősorban az árampiac liberalizációjáról, amerikai példákból, a kaliforniai áramhiány kialakulásáról, de ugyanez állítólag New Yorkban is előfordult.

Meg kell tehát vizsgálni azt, hogy azért ez a bizonyos nagymértékű piaci verseny nem okozhat-e ilyen károkat a későbbiek folyamán, hogy valóban most a piacra lépő szolgáltatók hatalmas pénzeket, eszközöket invesztálnak a piacnyitásba a további szolgáltatások reményében, emiatt jelentősen eladósodnak, és az árversenyben kényszerítve vannak arra, hogy minél olcsóbban szolgáltassanak. Ha erre kényszerítve vannak, akkor előbb-utóbb az infrastruktúrájuk elhasználódik, nem lesz pénzük fejlesztésre, gyakorlatilag fennállhat annak a veszélye, hogy visszaüthet ez a nagymértékű és hirtelen liberalizáció.

Szólnom kell még az internetről. Azt hiszem, mint ahogy ezt a bizottsági ülésen is kifejtettem, ma az internettel kapcsolatos várakozás Magyarországon sokkal optimistább, mint ahogy a valóságos helyzet mutatja. Magyar Bálint itt tételesen felsorolta, hogy különböző országokban a statisztika szerint hogyan oszlik meg az internet használata, akár itt a közép-európai térségben is. Én azt hiszem, ezek a statisztikák túlzóak és túl optimistán mutatják a helyzetet, nyilván külföldön és Magyarországon is. Egészen biztos vagyok abban, hogy az én internet-előfizetésem mellett még jó néhány internetezőt tartanak nyilván ezek a statisztikák, akik úgy gondolják, hogy a családtagjaim nyilván az én előfizetésemmel hozzáférnek az internethez, vagy nyilvánvalóan beleszámolják, hogy ne menjünk messzire, az Országgyűlés összes képviselőjét, bár lehetősége nyilván mindenkinek van arra, hogy itt internetet használjon és elérjen, de szerintem a képviselők zöme ezzel nem él, bár a statisztikában egészen biztosan szerepelnek.

Azzal mindenképpen egyetértek, hogy az internet díját valamilyen hatósági árban határozza meg a kormány, bár a törvényjavaslat megfogalmazásából nem derül ki teljes mértékben, hogy mit ért ez alatt a kormány. A bizottságban ugyan erre kaptam választ, hogy a telefonkapcsolati díjat tartalmazza ez a hatóságiár-megjelölés, de mindenképpen pontosításra szorul, hogy milyen módon tartalmazza ez a hatósági árat, mert azzal ma már, hogy telefonköltséget tartalmaz, ezt a problémát, azt hiszem, nem lehet elintézni. Ahhoz, hogy az internet jobban elterjedjen Magyarországon, amire a törvényjavaslatban is utalás van, nagy szükség lenne arra, hogy megtörténjen a költségmegosztás a szolgáltatók között, tehát hogy a távközlési szolgáltatók az internetszolgáltatóknak minél előbb és reális mértékű díjvisszatérítést adjanak.

A Magyar Igazság és Élet Pártja a törvényjavaslatot mindenképpen indokoltnak és szükségszerűnek tartja, bár, mint az elején említettem, kicsit elkésettnek. Egyértelműen nem mondjuk az igen szavazatunkat jelen pillanatban erre a törvényjavaslatra, mindenképpen módosítások, változtatások szükségesek rajta. A végső álláspontunkat a módosító javaslatok megszavazása, elfogadása után fogjuk kialakítani.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)