TARDOS MÁRTON, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Képviselőtársaim! A foglalkoztatási bizottság is megvizsgálta és megvitatta az előttünk fekvő, informatikáról szóló törvényjavaslatot, és mivel gyakorlatilag csak a kormány képviselője szólalt föl, és ellenzéki vélemények fogalmazódtak meg, ezért egy megbízottat adott arra, hogy itt ismertesse a kialakult vita eredményét.

A többség 11:7 arányban az általános vitára való alkalmasságot megszavazta. A kisebbség nem nemmel, hanem tartózkodással fogalmazta meg a saját elkülönült véleményét, ami azzal magyarázható, hogy a kérdés napirendre tűzését, a szabályozás problematikáját igen fontos ügynek és nagyon akut ügynek tekinti, olyan ügynek, amivel a parlamentnek foglalkoznia kell.

Szeretném elmondani a vitában kialakult véleményt-ellenvéleményt, miszerint a miniszter úr által itt kifejtett és a törvényjavaslatban is megfogalmazott véleménnyel - hogy nevezetesen egyrészt versenyt kell kialakítani, másrészt olyan szabályozást kell létrehozni, ami a verseny eredményeképpen a fogyasztók, tehát a felhasználók védelmét jelenti - teljes mértékben az ellenzéki képviselők is egyetértenek. A kérdés tehát nem az, hogy a kijelölt célok helyesek-e vagy helytelenek, hanem az, hogy sikeresen tudja-e megvalósítani a megfogalmazott törvénytervezet ezt a célrendszert.

Rögtön hozzá akarom tenni, hogy a hírközlés egy nagyon nehezen szabályozható terület. Ez a probléma, hogy a verseny és a fogyasztók érdekének azonosítása hogy történhet meg törvények keretei között, általában sem könnyű kérdés, de itt különleges nehézségek vannak: a monopolhelyzettel való visszaélés lehetősége talán nagyobb, mint másutt, és éppen azért, mert a hírközlés egy befolyásoló intézmény is egyúttal, ezért a monopolhelyzettel éppen az információk félrevezető hatása révén való visszaélés lehetőségét is korlátozni kell.

Sajnálatosnak tartjuk azt, hogy a miniszter úr itteni bejelentése ellenére úgy ítéljük meg, hogy... - az előkészület folyamán és a mi bizottsági vitánk, valamint az itt elhangzott bizottsági vélemények alapján kiegészíthetem ezt: az a véleményünk alakult ki, hogy a benyújtott javaslattal kapcsolatos ellenvélemények meghallgatására nem elég komoly erőfeszítés történik. Ezt nagyon lényeges kérdésnek tartom, és bízom abban, hogy a kormány a következő időszakban és a parlamenti vita alatt ezekre a kérdésekre nagyobb figyelmet fog fordítani.

Melyek a problémák? Azt hiszem, a legnagyobb probléma azzal kapcsolatos, hogy szabad-e a szabályozás intézményrendszerét kormány alá rendelni.

 

 

(10.10)

 

A sikeres amerikai gyakorlat és az Európai Unió jogrendszere ezzel ellentétes gyakorlatot alakít ki, és kormánytól független intézmények kezébe adja a szabályozás kérdését. Véleményünk szerint célszerű lenne ezt Magyarországon is érvényesíteni.

A másik kérdés, amit ugyancsak többen felvetettek, hogy a pótlólagos költségeket kire kell terhelni. Ha az a célunk, hogy a hírközlés új, modern eszközeit a magyar társadalom széles körben alkalmazza, akkor azokat a költségeket, amelyek nem közvetlenül a hírközléssel kapcsolatosak, nyilvánvalóan nem a szolgáltatókra kellene terhelni, mert ennek az lesz a következménye, hogy az árakat növeli és nem az árak csökkenésének az irányába hat.

Az utolsó kérdés, amit említeni szeretnék, a posta ügye. A posta és a hírközlés verseny jellegű szabályozása két egészen elkülönült terület, másképp kell a két dolgot szabályozni, és ennek a problematikáját sem látjuk megoldottnak.

A többségi vélemény ennek ellenére az általános vitára való alkalmasságot támogatta és a kisebbségi vélemény tartózkodott.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)