DR. HEGEDŰS MIHÁLY, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon megkezdjük egy összetett törvényjavaslat általános vitáját, amelyben tartalomra, súlyra, jelentőségben is eltérő törvényszakaszokat kívánunk módosítani több, szorosan nem egybetartozó törvényt illetően. A mindössze tizenhárom szakaszban rögzített törvényjavaslat tartalmaz egészségügyi szakellátást sorsdöntően befolyásoló módosításokat, illetve új elképzeléseket öt szakaszban, míg a többi szakaszban megfogalmazott javaslatok életbe lépése elősegíti az új népegészségügyi program megvalósítását, az Európai Unióhoz való csatlakozás keretfeltételeinek megteremtését.
Az utóbbi évek gyakorlatának megfelelően élénk vita várható mind az általános, mind a részletes vitában. Egy válságágazat, az egészségügy ellátórendszerét több évre szólóan determinálhatja ez a mindössze öt szakaszból álló javaslat. A mai vitában minden valószínűség szerint nemcsak arról folyik vita, amiről a javaslatok szólnak, hanem terítékre kerül az egészségügy ellátórendszerének egésze, valamint a finanszírozás mikéntje is.
A Független Kisgazdapárt is aggályait fejezi ki az egészségügyi szakellátás jövőbeni sorsával kapcsolatban. Ez az aggály elsősorban a finanszírozási háttér hiánya miatt fejeződik ki. Aggályaink másodsorban nem az itt terítékre kerülő javaslatokkal szemben fogalmazódnak meg, hanem azokkal, amelyek nem jelennek meg e javaslatokban. Magyarul, azokra a lényeges kormány-, illetve miniszteri rendeletekre gondolunk, amelyekre e törvényjavaslat felhatalmazást ad, így nem kerülhetnek át a magyar parlament előzetes szűrőjén. Meglehet, ezek hibátlanok, mindent megoldóak lehetnek, de az utóbbi évtizedek sikertelen kísérletei aggodalomra adhatnak okot.
A ma tárgyalandó törvényjavaslat és megszavazása esetén a születendő alacsonyabb szintű rendeletek több évre szólóan rögzíthetik a jelenlegi rossz ellátói és finanszírozási szerkezetet. Talán érdemes előbb a kevesebb vitát és több egyetértést kiváltó javaslatokkal foglalkozni. Ezek között kiemelkedő fontosságú az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat felhatalmazása arra, hogy a lakossági célzott szűrővizsgálatokat megszervezze és összehangolja. Lényeges az a javaslat is, amely az ÁNTSZ közegészségügyi szakmai jogkörét kiterjeszti a fegyveres erők közegészségügyére, megteremtve az országban egységes elvek szerint működő közegészségügyi feladatot. Így lehetővé válik, hogy járványügyi szolgálata az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat szakmai irányelveinek betartásával, vele együttműködve lássa el feladatát.
De felmerül ismét egy fontos kérdés: van-e elegendő ereje a csökkenő létszámú ÁNTSZ-nek e feladatok ellátására? Felmerül az is, hogy milyen forrásból lesz finanszírozva a lakossági célzott szűrések rendszere.
(10.40)
Természetesen az ÁNTSZ csak szervezi a népegészségügyi program kiemelkedően fontos tényezőjét, a lakossági szűréseket. Az alap- és a járóbeteg-szakellátás attól tart, hogy ennek anyagi és valóságos fizikai terheit egyszerű miniszteri rendelettel rájuk terhelik, az anyagi alapok biztosítása nélkül, arra az alapellátásra, melynek finanszírozása 1994 óta 50 százalékkal csökkent reálértékben. Az alapellátás jelentős része csak a kötelezően előírt egy szakápolót képes eltartani. Az egy ápolónő, ápoló csaknem teljes energiáját lekötik a megemelkedett adminisztrációs feladatok, betegellátásra csak tűzoltómunkaszerűen jut ereje. Így elmarad a megelőzésben rá váró óriási feladat ellátása.
Tisztelt Képviselőtársaim! Lám, egy vezérszónoklat keretein belül is már a gondok sűrűjében vagyunk. Egy éve sokat foglalkozom azzal a gondolattal, mi lenne, ha az ellenzéki pártokkal együttműködve keresnénk megoldást az egészségügy gondjaira. Ez nem eretnek gondolat, hanem egy szükségszerűség felismerése. A szükségszerűség felismerése azon egyszerű tényből fakad, hogy az egészségügy ellátórendszerének túlnyomó része önkormányzati tulajdont képez. Tehát jó, eredményes, hatékony törvényt csak kétharmados többséggel lehet hozni. Kétharmados törvény nélkül csak a közfinanszírozás köldökzsinórját vagyunk képesek szűkebbre vagy egy kissé bővebbre engedni, csak közvetve befolyásolhatjuk ezen keresztül a nagy ellátórendszerek szerkezetének alakítását.
Erre hozhatnék a közelmúltból egy negatív példát. A gyakorlatban csak praxistörvénynek nevezett törvény a szemünk előtt mond csődöt. Mivel az önkormányzatok jogkörét nem voltunk képesek szabályozni ezen törvényben, az e törvényt kijátszani akaró önkormányzatok semmissé tehetik a fő eredményt, amelyet a törvény céljával megfogalmaztunk, hogy a praxisjog egy anyagi értékkel bíró jog, amely a piacon értékben testesülhet meg. A praxistörvényt elfogadni nem akaró önkormányzat egyszerűen hat hónapon túlra kitolhatja a praxis betöltését, így az úgynevezett betöltetlen praxissá válik, amelynek megszűnik a piaci értéke. Mivel lehetőség van a törvény céljának kijátszására, élnek vele. Már vannak becsapott orvosok, és magukat ügyesnek vélő önkormányzatok.
Fontosak azok a javaslatok, amelyek elősegítik a közigazgatás korszerűsítését oly módon, hogy eddig a minisztérium által gyakorolt hatósági jogköröket országos szakmai szolgálatokhoz telepítenek. Ez meggyorsíthatja a különleges táplálkozási igényeket kielégítő élelmiszerek előállítását, illetve állatgyógyászati készítmények forgalomba hozatalát. Technikainak tűnő javaslat, de óriási szakmai és ideológiai viták között hozhat csak eredményt, hogy a génmanipuláció útján előállított állatok behozatalához, és a genetikailag módosított organizmusok felhasználásával készült takarmányok és állatgyógyászati készítmények előállításához, kipróbálásához a Környezetvédelmi Minisztérium és az ÁNTSZ hozzájárulása szükséges.
A törvényjavaslat az egészségbiztosítási törvény szakaszainak módosításával rendezi a külföldi betegszállítás költségeit, teherviselővé az Országos Egészségbiztosítási Pénztárt teszi. A méltányosság gyakorlását előzetesen is lehetővé lehet tenni. Pontosítja a helyi önkormányzatok kötelezettségeit saját fenntartású intézményeikben, olyan esetekben is, amikor egészségügyi szakellátási kötelezettségüket más egészségügyi szolgáltató igénybevételével oldják meg.
A törvényjavaslat módosítani kívánja az 1997. évi egészségügyi törvényt is, az Alkotmánybíróság határozata miatt. Ez vonatkozik az egészségügyi törvény korlátozottan cselekvőképes betegekre vonatkozó rendelkezésére. Így a korlátozottan cselekvőképes betegek többletjogosítványokhoz jutnak. Kiemelkedő jelentőségűek azok a szabályok, amelyek szerint olyan korlátozó intézkedést, amely kínzó, kegyetlen, embertelen, megalázó, vagy büntető jellegű, tilos alkalmazni. Megfogalmazódik az ellenőrzés követelménye is, amely azt jelenti, hogy a beteget folyamatosan ellenőrizni kell, és fizikai, higiénés, valamint egyéb szükségleteit ki kell elégíteni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Reményeim szerint megszavazzuk ezen javaslatokat, de szólni kell azon intézmények sanyarú körülményeiről, ahol a pszichiátriai betegségben szenvedő embertársainkat ápolják. Sok esetben orvos, ápoló, segédszemélyzet hiányában a legnagyobb jóindulat mellett sem képesek ezen követelményeknek eleget tenni. Van olyan pszichiátriai osztály, ahol nyolcvan betegre egy szakképzett ápoló esik. Van olyan pszichiátriai osztály, ahol egyetlen orvos dolgozik csak orvosként.
Látható ezek szerint, hogy minden olyan módosítás, amely európai normákat fogalmaz meg, folyamatosan finanszírozási gondokból fakadó akadályokba ütközik. Az egészségügy mint finanszírozási probléma, egyre nyomasztóbb, és a rendszer lényegéből fakad, hogy ez a probléma spontán nem oldódik, sőt az élettartam meghosszabbodása, a tudomány és technika fejlődése miatt a költségek folyamatosan növekednek. Az is tisztán látható, hogy az ellátórendszer külső és belső tartalékai kimerültek. Az 1990-es évek elején elindított finanszírozási reformok nagyban növelték az intézmények hatékonyságát, költségtudatosságát, de ez ma már nem rejt újabb tartalékokat magában.
Az intézményekben folyamatosan nő mind a külső, mind a belső eladósodás mértéke. A külső adósságokról viszonylag pontos számokkal bírunk, de a belső eladósodást, amely magában foglalja a lerobbant, lepusztult építményeket, a források hiányát, az amortizáció megoldatlanságát, és az óriási elmaradást a bérezésben, még senki nem vette számba. A finanszírozási gondok a gyógyítás napi gyakorlatába is leszivárogtak, és az általános presztízsvesztés miatt a gyógyítás szakmai színvonala is kezd egyenetlenné és kiszámíthatatlanabbá válni, mert a rendszer utolsó tartaléka, az egészségügyi dolgozók morális tartása is kimerülőben van. Ha a teljes leépülést szeretnénk megakadályozni, akkor fokozni kell az egészségügyben dolgozók erkölcsi és anyagi megbecsülését. Új egészségügyi program nem valósítható meg kiválóan képzett, elkötelezett elitgárda nélkül, ennek pedig ára van. A dolgozók bér és kereset szerinti sorrendjében kívánatos lenne, ha az egészségügy az első négy-öt ágazat közé kerülhetne.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenki számára világos, a jelenlegi forrásokból és a jelenlegi szolgáltatási csomag mellett ez az ellátórendszer nem működtethető. Tehát két megoldási lehetőség van. Az első: forrásokat kell növelni, meg kell kezdeni a GDP egészségügyi közkiadásokra fordított részének fokozatos emelését. A második: az ellátórendszert és a szolgáltatásokat kell a forrásokhoz igazítani. Ez annyit jelent, hogy csökken az egészségügyi rendszer finanszírozásába bevont közpénzek aránya, a rendelkezésre álló közpénzekből pedig a leghatékonyabb egészségügyi rendszert kellene működtetni. Ez a jelen politika. Ez a meglévő feszültségeket konzerválja, az egyenetlenségeket fenntartja, és nem képes az ország egészségügyi helyzetének jelentős javítására.
Néhány gondolat erejéig foglalkozni kell a javaslat első öt szakaszával, amelyek a kapacitáslekötési megállapodások megszüntetésének, módosításának, az új szolgáltatók befogadásának és finanszírozásának fő elveit határozzák meg. Az ellátórendszer struktúrájának adatai egyértelműen azt mutatják, hogy nagyon sok az aránytalanság, mind a területi, mind a progresszív ellátás szintjén. Ezek súlyosan terhelik a mai ellátórendszert. Az aránytalanság elsősorban a vidéki kórházakat, szakrendelőket sújtja, ezen keresztül a rosszabb egészségügyi állapotban lévő vidéki embereket.
A jelen törvényjavaslat ezt a súlyos, vidéket sújtó aránytalanságot konzerválja. Az aránytalanság fokozódik, ha az egészségügyi vezetés elképzelése szerint az úgynevezett akkreditációs sztenderdeket meghatározzák, így ennek az alapja szintén a jelenlegi torz, vidéki kórházakat sújtó állapot lesz, és így az egyenlőtlenség a vidék kárára még tovább súlyosbodhat.
(10.50)
A Független Kisgazdapárt abban a reményben támogatja ezen pontokat, ha az előterjesztő képes kompromisszumra, és közös módosító javaslatokkal ezek jobbá tehetőek.
Köszönöm türelmüket. (Taps a Független Kisgazdapárt és az MDF soraiból.)