ROZGONYI ERNŐ (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Gyakori válasz interpellációkra, kérdésekre, napirend előtti felszólalásokra az arra való és többnyire egyben kioktató jellegű hivatkozás, hogy jogállamban élünk; igaz, ez ugyan a konkrét kérdésre nem ad választ és megoldást sem ad. Meg egyébként is, Rákosi, Kádár elvtársak és pribékeik is azt állították, hogy a szocialista törvényesség a jogállamiság csúcsa - mert mondani, ugye, mindent lehet.
Személyes tapasztalataim igen nyugtalanítóak, és ezeket a jogállamiságra való sűrű hivatkozásokat, ezek jogosságát ugyancsak megkérdőjelezik. Sok példa bizonyítja, sokszor a nevetségesség és az abszurd határait súrolja a jogállamiság ráolvasás jellegű emlegetése. Vegyünk csak egy példát! Interpelláltam az ostoros-novaji szőlősgazdák földkiadási ügyében, elmondtam: hiába van két legfelsőbb bírósági jogerős határozat ebben a rendkívül szennyes ügyben, a földet továbbra is bitorolja egy, a szocializmus építésében élen járt csapat. Most már nyolc éve nem jut a földjéhez az, akié a föld, mások használják, a termést mások takarítják be, a pénzt mások vágják zsebre. Ebben az ügyben már minden lehetséges törvénysértést, csalást és szélhámosságot elkövettek a nómenklatúra összefonódott bajnokai, és erről mindenki tud - de felelősségre még nem vontak senkit.
Legutóbb egy évig tartó huzavona után az FVM végre a törvénynek és a Legfelsőbb Bíróság határozatának megfelelő döntést hozott. Azonban erről az egy évről is sokat lehetne beszélni, hiszen szem- és fültanúja voltam a hivatali packázások egész kavalkádjának, undorító és megalázó procedúráknak, de legalább a végén mégiscsak győzött az igazság; legalábbis ezt gondoltuk mi, naiv lelkek, akik még mindig túl jóhiszeműek voltunk - kiderült, szó sincs erről.
A kufárokká átvedlett bolsevikok hatalma és beépültsége mindenhol töretlen, így természetesen a törvényesség, a tisztesség szabályainak betartása megint csak egyesekre vonatkozik, nem mindenkire, ahogyan ezt megszokhattuk moszkovita helytartóink nyílt uralmának évtizedei alatt, azonban hűbéri birtokaikon ma is uralkodnak és szemérmetlenül zsarolhatnak, megvesztegethetnek, megfélemlíthetnek, markukban tarthatnak mindenkit, többnyire - és ez a szomorú - hatósági segédlettel.
Három hete Fenyvessy Zoltán tette fel a kérdést: hogyan lehet az, hogy még a jegyzőtől is a bitorló kap védelmet, és nem a jogos, törvényes tulajdonosok? A válasz lesújtó volt, és körülbelül olyasmi, hogy elvégre jogállamban élünk.
Mára már ott tartunk, hogy az ügyészség kezdeményezésére bíróságon bűnügyi per indul a jogos tulajdonosok ellen olyan ügyben, amelyben egyszer már megszüntették az eljárást évekkel ezelőtt, mert a megfélemlítés minden eszközét be kell és be lehet vetni azok ellen, akik szólni, tiltakozni mernek kifosztásuk, becsapásuk ellen; no meg példát is kell statuálni, mert mi lesz, ha a jogos tulajdonosok mégiscsak birtokba kerülnek, és ennek netán híre megy, hiszen mindenhol ezt tették, tehették, mert a törvény végrehajtását azokra bízták, akik gyűlölik az öntudatos parasztot, csak megélni, gazdagodni akarnak a cseléddé tett paraszt verítékén! Ilyen jogállamban élünk!
Okos politikusaink most a birtokviszonyokon siránkoznak, családi gazdaságokról papolnak, miközben szemérmetlenül elárulták a föld népét. Üzenem mindenkinek, aki ebben illetékes lehet: nem elég hivatkozni a jogállamiságra, azt meg kell teremteni, tisztelt hölgyeim és uraim, ha tetszik ez egyeseknek, ha nem!
A jogrend betartásáért, betarthatóságáért felelős személyek erkölcsi és szakmai alkalmasságát sem ártana megvizsgálni a közigazgatástól a rendőrségig és az ügyészségtől a bíróságig, mert gyümölcséről ismered meg a fát. Erről van szó, tisztelt kioktató jogtudorok!
A Magyar Igazság és Élet Pártja rendet akar, törvényes rendet akar, de olyan rendet, amely mindenkire kivétel nélkül egyformán vonatkozik. Ennek a megteremtésében, tisztelt kormány, készséges partnerek vagyunk, de papolás, kioktatás helyett mi inkább a tettekhez ragaszkodnánk.
Köszönöm türelmüket. (Nagy taps a MIÉP soraiból.)