DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, ha nem is válaszolok az elhangzottakra, de megragadjam az alkalmat, és az úgynevezett zámolyi ügynek a kormányzati intézkedések szempontjából való kronológiáját röviden ismertessem. Ennek azért van jelentősége, mert mindnyájunknak mérlegre kell tennünk, vajon az üldöztetés, illetve annak állami bátorítása vagy eltűrése ilyen tényállás mellett ebben az ügyben megállapítható-e, hiszen a pozitív francia menedékjogi döntések egy ilyen értelmezést is megengednének.

Tisztelt Országgyűlés! 1997. október 31-én egy vihar következtében rongálódott meg és vált életveszélyessé és lakhatatlanná az az épületegyüttes Zámoly község külterületén, melyet egyébként a zámolyi romák önkényes lakásfoglalóként birtokoltak. Vita tárgyát képezi az ügyben, hogy vajon ezt követően a helyi önkormányzat jogszerűen rendelte-e el ezeknek a házaknak a lebontását. Megjegyzem, hogy nem jogerős elsőfokú ítélet szerint az önkormányzat magatartása nem volt jogellenes, és erre tekintettel a zámolyi romák kártérítési keresetét a bíróság elutasította.

 

(16.00)

 

Lényeges azonban ebből a szempontból, hogy a zámolyi romák egy percig nem laktak az utcán, mindvégig részben a helyi önkormányzat intézkedése folytán a helyi művelődési házban, részben pedig az Országos Cigány Önkormányzat segítségével különböző megoldásokban lakhatásuk biztosított volt.

1997 októbere és '98 júliusa, vagyis a kormányváltás közötti időben - és ezt azért szögezzük le - az ügyet az előző kormány a legcsekélyebb mértékben sem oldotta meg. A mi kormányzatunk idején került arra sor, hogy a zámolyi romák részére az Országos Cigány Önkormányzat, vagyis állami költségvetésből működő szervezet a kormányszervek támogatásával és egyetértésével telkeket vásárolt és ezeken a telkeken lakóházakat, családi házakat épített.

Sok minden el lehet mondani ezekről a lakásokról, néhány dolgot azonban feltétlenül le kell szögezni. Az első: a felépült házak összehasonlíthatatlanul jobb minőségűek és különbek, mint azok a vihar által megrongált ingatlanok, melyekben régebben laktak a zámolyi romák. A második: kizárólag állami pénzeszközökből, a zámolyi romák anyagi vagy akár munkabeli hozzájárulása nélkül létesültek ezek az ingatlanok, jóllehet szerződésileg vállalták, hogy családonként legalább 600 órát dolgozni fognak.

Sajnálatos fordulatot vett az ügy 1999. augusztus 28-án, amikor egy csákvári illetőségű fiatalember, Csete Ferenc életét vesztette, mégpedig olyan körülmények között, amikor menekülés közben hátulról négy nagy erejű ütést mértek a tarkójára; egyébként ezen túlmenően számos sérülést szenvedett el, de ez a menekülés közben hátulról elszenvedett, hidegvérű bántalmazás vezetett a halálához.

2000. május 12-én Budapesten egyeztető megbeszélést tartottak ilyen előzmények után az állami szervek képviselői, valamint a zámolyi romák képviselői. Ezen a megbeszélésen megállapodás született arról, hogy befejeződik a zámolyi romák részére a házak felépítése - ebben munkával ők maguk is részt fognak venni -, ennek anyagi feltételeit is biztosítottuk; továbbá a zámolyi roma családok lehetőséget kapnak, hogy a megélhetésüket segély helyett munkával biztosítsák, egy kisállattartó mezőgazdasági programba való bekapcsolódásukat és annak feltételeit biztosítottuk; továbbá a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság vállalta, hogy Zámolyon állandó körzeti megbízottat telepít le, a cigányok visszaköltözése esetén fokozott közterületi járőrszolgálatot biztosít, és lehetővé teszi mindezeken túlmenően a közvetlen telefonos kapcsolattartást a rendőr-főkapitányság vezetőivel; ezen túl pedig a kormány vállalta, hogy egy konfliktuskezelő, -oldó programot is finanszíroz a település többségi és kisebbségi lakói között.

Ehhez képest a zámolyi romák megszegték ezt a megállapodást, külföldre utaztak, aminek az ügy szempontjából nagy jelentősége van, és talán más alkalommal majd folytatom. A külföldön tartózkodásuk idején legalább öt fő közülük bizonyíthatóan személyesen visszatért Zámolyra, abba a községbe, ahol őt állítólagosan üldözték, ahol az élete veszélyben volt, és személyesen vette fel a neki egyébként jogszerűen járó szociális (Közbeszólás az MSZP soraiból: Idő!) és egyéb segélyeket.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)

Előző Következő

Eleje Tartalom Homepage