DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az ülés megkezdésekor napirend előtt tanúi voltunk, amint az új mezőgazdasági miniszter, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium vezetését átvevő Vonza András letette az esküt. Mondhatnánk, hogy nagy reményeket fűzünk ahhoz, milyen változások következnek be az ágazat életében, a több mint két éve tartó politikai ámokfutás után lesz-e valamiféle politikai váltás is azzal, hogy személycsere történik a tárca élén.
Azt hiszem, túlzottan optimisták nem lehetünk, hiszen a miniszter úr a múlt héten még nem nagyon tudott a mezőgazdasági bizottság ülésén arra vonatkozóan érdemi információt adni, hogy konkrétan mit is és hogyan szeretne csinálni a minisztériumban, de ígéretet tett arra, hogy azért, ha áttekintette a folyamatban lévő ügyeket, akkor majd ezt a tapasztalatát velünk is megosztja.
Nos, az előjelek nem túl biztatóak, hisz, kedves barátaim, azok a vizsgálatok, amelyek a minisztériumban elindultak, és amelyekről Boros Imre tárca nélküli miniszter úr többek között a sajtót is tájékoztatta, úgy tűnik, hogy most már nem olyan nagy elánnal folynak tovább. Úgy tűnik, hogy azok az ügyek, amelyeket itt, az Országgyűlésben két éven keresztül szóvá tettünk, és amelyre interpellációs válaszokban többek között olyanokat is hallhattunk, hogy az ilyen jellegű feltételezéseket otthon a saját családtagjainkkal osszuk meg, és ez önöknek elegendő volt arra, tisztelt fideszes és MDF-es képviselőtársaim, hogy megnyomják az igen gombot, és azt mondják, hogy igen, ez a válasz valóban kielégítő.
Most, amikor hírül vesszük, hogy bizonyos ügyekben bizonyos urakat, akikről annak idején szó volt, őrizetbe vesznek, eljárást indítanak ellenük, akkor - kérdezem én - mire volt ez a nagy lelkesedés, mire volt ez a hatalmas nagy elán a miniszter melletti kiállásra? Amikor azt kérdeztük, hogy az agrártámogatások megjelentetése, az abban szereplő pályáztatási rendszer mennyiben elégíti ki az átláthatóság követelményeit, mennyiben használja pontosan azokat az eszközöket, amelyekkel az ágazat és a magyar mezőgazdaság élni tud, akkor önök azokra a válaszokra, amelyeket kaptunk a minisztérium akkori vezetésétől, azt mondták, hogy ez optimális, ez nagyon jó, ez valóban az ágazat csodálatos eredményeit hivatott szolgálni, amiről annyiszor hallottunk beszámolókat.
Lám-lám, most azt sem tudjuk, hogy az idei agrártámogatásokkal mi lesz, hisz a két miniszter között már most elvi vita folyik arról, hogy a korábban megállapított támogatásokat hogyan alakítsák át, és hogyan próbálják azt továbbvinni! Nem tudjuk, hogy mi lesz a támogatásból hiányzó milliárdokkal. Nem tudjuk, hogy az üzletrészvagyont ki fogja kifizetni, hisz pont most az Országgyűlés előtt van egy olyan előterjesztés, amely már azt állapítja meg, hogy nincs meg az a pénzügyi fedezet, amelyről majd az üzletrészvagyonnal rendelkezőknek a háttérből valamiféle támogatást kell adni.
Amikor arról beszélünk, hogy az állami tulajdonú mezőgazdasági nagyüzemek privatizációja hogyan történik, akkor megjelenik egy kormányrendelet, amely nagyvonalúan azt mondja ki, hogy e cégek tisztségviselői kivásárlási előjogokat kapnak.
Az előbb hallottuk itt Horváth László aggodalmas felszólalásait a cementipar ügyében, amikor is megállapította azt az évekkel korábbi privatizációs problémát és anomáliát a tisztelt tisztségviselők kivásárlása kapcsán, amely egy nagyszerű tranzakciót eredményezett a külföldi vevő számára, annak érdekében, hogy bezárja ezeket az üzemeket.
Nos, most ez a kormány-előterjesztés, amelyik az állami gazdaságok privatizációját hivatott előkészíteni, épp ezt szolgálja! Nem csoda, hogy nem számol a költségvetés olyan extra bevételekkel ezekből az állami gazdaságokból, állami részvénytársaságokból, ami részben fedezetét nyújthatná annak az üzletrészvagyon kifizetésének, aminek egyébként ez lenne hivatott a pénzügyi hátterét biztosítani.
Én megértem, hogy rettenetes problémák vannak a nemzetközi mezőgazdasági piacon, hogy sújtja az Európai Uniót a BSE-kór, a száj- és körömfájás. A mi állat-egészségügyi szolgálatunk ehhez egyébként többlettámogatást egy fillért nem kapott!
Nem tudom, hogyan tudjuk rendezni azokat a dolgokat, amelyekben egy kormányzati csendes összeborulás van a Kisgazdapárt és a Fidesz között, amire lazán csak azt lehetne mondani, hogy a hatalom szeretete nem a szeretet hatalma, amiről annak idején oly szépen Bródy János és Szörényi Levente énekelt. Ezt a dalt önöknek szíves figyelmükbe ajánlom, mielőtt még nem lesz késő, hogy inkább a szeretetet, inkább azt a szolgálatot válasszák, amely annak az ágazatnak és annak a vidéknek elkerülhetetlenül szükséges, amire annak idején önök is esküt tettek.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
Előző Következő