DR. KATONA BÉLA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Néhány héttel ezelőtt a miniszterelnök úr azt mondta itt, a parlamentben, hogy a kormány számára fontos a rend. Szeretném bejelenteni a szocialista frakció nevében, hogy a kormánynak ezt a szándékát mi támogatjuk, feltéve, ha ugyanarra gondolunk; ha arra a rendre gondolunk, amely mindenkire egyformán vonatkozik, ha arra a rendre gondolunk, amelyben a mindenkori hatalom mutat példát.

Mi úgy tapasztaljuk, hogy manapság ebben a példamutatásban bizony hiányok mutatkoznak. Mi sem voltunk mindig példamutatóak kormányzásunk alatt (Rockenbauer Zoltán: Mi tagadás!), megkaptuk érte a büntetésünket, de példát mutatni mindig az éppen hatalomban levőknek kell - és ezek most önök. Ugyanis, ha a polgárok azt tapasztalják, hogy az egyébként kedves mosolyú miniszter asszony elveteti attól az autóstól a slusszkulcsát, aki nem takarodik le elég gyorsan az útról, akkor egyesek feljogosítva érzik magukat arra, hogy megszurkálják azt a gépkocsivezetőt, aki szerintük nem megy elég gyorsan előttük. Ha a kenyérdarabokkal dobálózó, egyébként fura külsejű állami főtisztviselő határozottan kijelenti, hogy nem tartja be a bíróság ítéletét, és még másnap is a helyén van, akkor az emberek azt fogják hinni, hogy ezt ők is megtehetik. Ha az önkormányzati tisztviselő azt hallja, hogy közbeszerzés nélkül állami pénzekből százmilliárdokat lehet hozzá nem értő cégeknek autópálya-építésre kiadni, akkor azt fogja gondolni, hogy ő is kiadhatja az iskola festését valamelyik barátjának, és még zsebre is tehet néhány ezer forintot.

Ha a legjobban működő állami vállalat vezetőit ki lehet rúgni azért, mert csak annyi követ vásároltak a párttitkárból bányatulajdonossá vált felcsúti vezérszurkolótól, amennyi a munkájukhoz szükséges volt, akkor a következő időben a konzervgyári vezetők is követ fognak vásárolni, mert tudni fogják, hogy ez fontosabb a megítélésükben, mint a nyereséges gazdálkodás. Sőt, ha belegondolnak, a tévé volt elnöke, aki tudatosan csődbe vitte az intézményt, aki elpocsékolta a tévé teljes vagyonát, aki hónapokig nem adott bért a kis alkalmazottaknak, miközben százmilliókat fizetett ki a Simicska Lajos által megjelölt cégeknek és tízmilliókat saját magának és vezetőtársainak, ez az ember most azon gondolkodhat, hogy nagykövet legyen-e vagy csak főkonzul Sidneyben.

Ha a köztisztviselők azt tapasztalják, hogy miniszteri vacsorákon libériás inasok kilónként ötvenezer forintos szarvasgombát szolgálnak fel, az államtitkári születésnapi bulikon pedig védett képekre lövöldöznek célba, akkor úgy gondolják, hogy nekik is joguk van hazavinni az irodából a radírt, a tollat és a vonalzót, hogy a gyerek iskolakezdése kevesebbe kerüljön. Ha a vállalkozók azt tapasztalják, hogy lopott útlevéllel kötött érvénytelen szerződések alapján el lehet tüntetni többszáz milliós adótartozást, és a rendőrség nem az adócsalót üldözi, hanem a meglopott útlevél-tulajdonosokat, akkor úgy gondolják, hogy ők is ki fogják próbálni ezt a bevált módszert, és rendkívüli módon csodálkozni fognak, hogy ők pillanatokon belül rács mögé fognak kerülni.

Ha a munkavállalók úgy gondolják, hogy a kormány nem tartja be az érdekegyeztetésre vonatkozó törvényes előírásokat, akkor tízezrével fogják az utcán keresni az igazukat, mint ahogy ez szombaton is történt. És jól teszik, ha ezt teszik! Ha a kormány továbbra is azt sugározza, hogy aki hatalmon van, aki gazdag, és aki erős, annak mindent szabad (Dr. Kosztolányi Dénes: Te mutogatsz vagy fenyegetsz!?), akkor ebben az országban nem lesz rend. Ha a kormány a hatalom rendjét akarja, akkor ebben mi nem vagyunk partnerek. Ha a kormány a rend hatalmát akarja (Gyürk András: Rendkívüli kongresszus!), amely mindenkire egyformán vonatkozik, ebben szívesen segítünk. (Taps az MSZP, szórványos taps az SZDSZ padsoraiban.)