ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Azért kértem az elnök urat, hogy napirend előtt adjon szót, mert szeretném önöket tájékoztatni az árvíz során kialakult helyzetről. Először is, bizonyára emlékeznek arra, hogy sajnálatos módon nem első ízben kell ezzel a kérdéssel foglalkoznia a tisztelt Háznak, mert minden esztendőben - bár nem mindig ugyanannak a folyónak ugyanazon szakaszán, de rendszeresen - alakultak ki olyan veszélyhelyzetek, amelyek súlyos következményekkel jártak.

Tavaly ugyan reménykedtünk abban, hogy miután vége az évezrednek, és az évezred legnagyobb árvizét már elszenvedte az ország, abban bíztunk, hogy a mi életünk során már nem kell a Magyar Országgyűlésnek többet ilyen kérdésekkel foglalkoznia.

 

(14.20)

 

Másképp alakult; a következő évezred talán legnagyobb árvizét rögtön az évezred első évében kapta meg az ország.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az a baj, amely most ért el bennünket, és persze különösképpen azokat, akiknek a személyes sorsát is érintette a Tisza felső szakaszán, nagyban különbözött a korábbiaktól. Az történt, amint három héttel ezelőtt erről a vízügyekért felelős miniszter már tájékoztatta önöket, hogy egyik napról a másikra hét métert emelkedett a Tisza vízszintje. Ahogyan ottjártamkor egy vízügyi szakember fogalmazott, egyik napról a másikra egy hétméteres vízfallal találták magukat szembe az ott élők. Egy ilyen hirtelen és ilyen hatalmas erővel felduzzadó víztömeg esetében természetesen reménykedhettünk, reménykedtünk is, dolgozhattunk, dolgoztunk is, minden erőnket megfeszítve megpróbáltuk a bajt elhárítani, de a reményeinkben csalatkozni kellett, és azt kell mondanom, nincs mit csodálkozni azon, hogy egy ilyen hatalmas víztömeg végül is két helyen megroppantotta, megcsúsztatta, majd végül átszakította a gátat, aminek következtében több mint százmillió köbméter víz folyt ki olyan területekre, ahol emberek élnek és dolgoznak.

Hogy érzékeljék a képviselőtársaim az ügy súlyát, hadd mondjam el még azt is, hogy tavaly mintegy ezer embert kellett kitelepítenünk a saját személyes biztonságuk megóvása érdekében, idén azonban már 11 ezer embert kellett arra kérnünk, és ahhoz segítséget nyújtani a számukra, hogy hagyják el veszélyessé vált lakhelyüket.

Mint bizonyára önök is tudják, a helyreállítási és újjáépítési tárcaközi bizottság megalakult, és befejezte a károk elsődleges felmérését. Szeretném a tisztelt Házat tájékoztatni arról, hogy milyen forintban kifejezhető károkat szenvedtünk el.

Az eddig lefolytatott védekezési munkálatok, amelyek most már három hete tartanak, ennek a háromhetes védekezésnek a kiadásai meghaladják a 3,5 milliárd forintot, és a számlának még nincs vége, hiszen továbbra is védekeznünk kell. A közösségi, tehát önkormányzati, egyházi, műemléki építményekben és létesítményekben keletkezett károk mértéke 531 millió forint, a mi elsődleges becslésünk szerinti újjáépítési költségük pedig 1,8 milliárd forint lesz majd. A személyi tulajdonban lévő, lakás célját szolgáló épületeknél, azt tudom önöknek mondani, 215 ház megsemmisült, és több mint 2100 megkárosodott, ennek egy tekintélyes része oly mértékben, hogy nincs értelme a helyreállításán gondolkodnunk, hanem valóban és valószínűleg új épületeket kell a megkárosodott házak egy része helyén is felépítenünk.

Úgy becsüljük, hogy a károk mértéke 2,8 milliárd forint, és a helyreállításuké pedig 5,9 milliárd forint lesz majd. Önök is hallhatják, hogy a két szám között nagy a különbség, mintegy 3 milliárd forint a különbség a bekövetkezett, személyi tulajdonban keletkezett lakókár, a lakás célját szolgáló épületekben keletkezett kár és az újjáépítésre szánt összeg között. Ennek az az oka, tisztelt hölgyeim és uraim, aki járt arra, láthatta, saját szemével is meggyőződhetett afelől, hogy nagyon sok esetben nincs értelme olyan minőségben és formában újjáépíteni a leromlott házakat, mint amilyen formában azok az árvíz előtt voltak; mert - nem mondom önöknek, hogy törvényszerű az összefüggés, de - van összefüggés aközött, hogy milyen minőségű házakat roggyant meg a víz, és bizony a leggyengébb minőségben épült házakban, a legszegényebb és leginkább segítségre, támogatásra szorult emberek házaiban esett a legtöbb kár.

A terve a kormánynak az, hogy nem azokat a - sok kívánnivalót maguk után hagyó minőségű - házakat építjük újjá, amelyekben addig laktak a tulajdonosaik, hanem szeretnénk a harmadik évezred Magyarországának színvonalához méltó, mértéktartó, de méltó épületeket újjáépíteni és felépíteni a leromlottak helyére. Hogy pontosan milyeneket, hogyan s miképpen, ezt persze a kormány Budapestről eldönteni nem tudja; ebben az ügyben, annak érdekében, hogy igazságtalanságokat helyben ne okozzunk, természetesen a megyei vezetésre és a helyi önkormányzatokra számítunk. Minden újjáépítési mozdulata a kormánynak természetesen csak akkor történhet meg, ha az találkozik a helyben élők támogatásával.

Ha megengedik, folytatnám a károk ismertetését. A nem lakás céljára szolgáló gazdasági épületek kára 500 millió forint, a helyreállításuk az elmondott szempontot követve egymilliárd forint lesz. Az árvíz okozta mezőgazdasági károk összege - itt a legbizonytalanabb a becslés a dolgok természetéből fakadóan - az elsődleges felmérések szerint mintegy 6-6,1 milliárd forint. Az árvízvédelmi létesítményekben, közutakban, vasúthálózatban keletkezett károk helyreállításának költsége 3,5 milliárd forint lesz, az önkormányzat által tulajdonolt utakban, hidakban keletkezett károk helyreállításának költsége pedig 1,5 milliárd forint lesz. Ha ezt önök összeadják, akkor azt láthatjuk, hogy az elszenvedett károk mértéke usque 15 milliárd, azaz tizenöt milliárd forint, és a kár elhárítása és az újjáépítés együttes költsége pedig együtt mintegy 25, azaz huszonöt milliárd forintjába kerül majd mindannyiunknak.

Érdemes összevetni ezt talán az előző esztendő egyik adatával, annak érdekében, hogy ne érezzük úgy, hogy egy ilyen nagy munkát nem sikerül a nyár végére befejezni, mert a szándékunk az, nem akarok ebből titkot csinálni, hogy szeretnénk, ha a nyár végére mindenkinek saját háza tetője lenne a feje felett. Hogy ne érezzük ezt egy reménytelen feladatnak, hadd mondjam el önöknek azt, hogy tavaly mindösszesen 32 ezer, azaz harminckettőezer lakóházat és 1300 középületet kellett újjáépíteni, és mindegyiket sikeresen újjá is építettük. Tehát a mostaninál nagyobb mértékű helyreállítási és kárenyhítési munkákat is sikerült sikeresen megoldanunk. Én abban bízom, hogy most a beregiek számára is teljesíteni tudjuk azt, amit vállaltunk, amit vállalnunk kellett. A mostani helyzet az, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy minden katasztrófát szenvedett községbe visszaköltöztek már az ottlakók, és mindegyik faluban folyik az iskolai oktatás. Hét helyen még nem iható a vezetékes víz a fertőzésveszély miatt, az illetékes szervek ma 2500 ember napi ellátásáról gondoskodnak.

Szeretném önöket arról is tájékoztatni, hogy ugyan ezt a hatalmas víztömeg okozta kárt a tavaly az ukrán állammal közösen üzembe helyezett megfigyelőrendszer nem háríthatta el, de értékes időt nyertünk vele. Abban az esetben, ha ez az előrejelző rendszer nem működött volna, nagyságrendekkel nagyobb kárt kellett volna mindannyiunknak elszenvedni. A mai nap során beszéltem az ukrán miniszterelnökkel is, folynak a tárgyalások a két ország érintett minisztereinek a megbízottai között, és abban állapodtam meg az ukrán miniszterelnökkel, hogy három héten belül egy kárpátaljai helyszínen, egyetlen napirendi pont megtárgyalása érdekében, vagyis a jövendőbeli árvízveszély elhárításának kérdésében tanácskozni fogunk Kárpátalján.

Tisztelt Ház! Összefoglalásként hadd mondjam önöknek azt, hogy először is, hála a jó istennek, Magyarországon nem esett emberélet áldozatául az elszenvedett vízözönnek. Éppen ezért talán ez az a pont, ahol mindannyiunk nevében, a magyar kormány nevében, de talán a magyar parlament nevében is, talán minden parlamenti képviselő nevében is, köszönetet mondhatok azoknak, akik önzetlen munkával igyekeztek a kárt elhárítani. (Taps.)

Köszönöm, köszönjük az ott élő embereknek a munkáját, külön köszönöm azoknak az embereknek a munkáját, akiknek sem rokonaik, sem ismerőseik nem éltek azon a tájon, mégis az ország távoli vidékeiről is önkéntesként a bajba jutottak segítségére siettek. Köszönöm a munkát a sorkatonáknak és parancsnokaiknak. Szeretném, ha tudnák, hogy 2300 fő teljesített szolgálatot a hadsereg kötelékéből a veszélyes időpontban.

(14.30)

 

Köszönetet szeretnék mondani a tűzoltók munkatársainak, 400 tűzoltó dolgozott erejét megfeszítve a gátakon. Szeretném megköszönni a rendőrök munkáját, 430 rendőr segítette a bajba jutottakat; és a határőrség katonáinak, munkatársainak is köszönetet szeretnék mondani mindannyiunk nevében, ők 500 fővel járultak hozzá a védelmi és kárenyhítési munkákhoz.

Végezetül hadd mondjak köszönetet minden magyar polgárnak, azoknak, akik szállást, járművet, gépet adtak, pénzbeli vagy természetbeli adományt juttattak el a katasztrófahelyzet enyhítése érdekében. Készítettünk is egy felmérést arról, hogy ki mennyire hajlandó a bajba jutottak segítségére sietni. Azt tudom mondani önöknek, az összes megkérdezett úgy nyilatkozott, hogy mintegy 55 százalékban már eddig is valamilyen formában segítségére volt a beregieknek, és további 22 százalék gondolja úgy, hogy valamilyen adománnyal vagy természetbeni segítséggel maga is közreműködik a baj enyhítésében. Az ellenzéki képviselőtársaimnak mondom, hogy ebből a szempontból a magyar választópolgárok között semmifajta különbség nem mutatkozik, ebben az 55 százalékban, amelyik már segített, kormánypárti és ellenzéki szavazók a felmérés szerint ugyanolyan arányban vannak. Ha baj van, úgy látszik, hogy a nemzeti egység mégiscsak létrejön. Még egyszer köszönöm mindenkinek, aki személyes segítséget nyújtott a beregieknek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Végezetül szeretném önöknek elmondani azt is, hogy ebben a pillanatban is folyik a védekezés a gátakon, 1200 ember dolgozik a védvonalakon, ugyanis a baj nem múlt el. Mindannyian tudjuk, hogy amikor a nagy víz levonul, ezzel még a veszély nem múlik el a fejünk fölül, mert gyakran ilyenkor szoktak különböző balesetek megesni a gátak mentén, ilyenkor fordulhat elő, hogy további árvízkárokat kell elszenvedni az érintett területeknek. Hogy ez ne következzen be, ezért mind a mai napig megfeszített erővel folyik a további védekezés; mint említettem 1200 ember dolgozik a gátakon.

Önök is láthatják, az előttünk álló napok, hetek, hónapok nem lesznek könnyűek, egyszerre kell védekeznünk, elhárítanunk a bekövetkezett kárt, újjáépíteni a lerombolt falvakat, erősíteni a gátakat, és mindenekelőtt a lehető legkitartóbb diplomáciai erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy a következő időszakban minél kisebb valószínűséggel fenyegessen bennünket ilyen árvíz.

Mint önök is tudják, Magyarország az árvízveszélyes folyóknak az alsó szakaszán helyezkedik el, így mindannyian tudjuk, amit a felmérések szerint az emberek is tudnak, hogy Magyarország persze építheti a gátakat, magasra is emelheti őket - építenünk is kell őket és magasra is kell őket emelnünk -, de önerőből csak és kizárólag Magyarország az ehhez hasonló váratlan események bekövetkeztét nem tudja megakadályozni, ha nem lesz ebben az ügyben az érintett országok között összefogás. Ha nem lesz ilyen összefogás, akkor persze mindannyian, de elsősorban mindig azok, így mi, akik a folyó alsó szakaszán élnek, szenvedik majd el a károk zömét. Annak érdekében, hogy ez ne így legyen, megpróbálunk négy ország között, de mindenesetre elsősorban az ukránokkal egy olyan megállapodást kötni, amely valamilyen reményt, talán valamilyen garanciát is jelent a jövőre nézve.

Azt szeretném kérni a tisztelt Háztól, kormánypárti és ellenzéki képviselőktől, hogy legyenek kedvesek és a kormányt ebbéli erőfeszítéseiben a jövőben is támogassák.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)