DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az ügyészség a rendszerváltozás óta igazán új kihívások elé állt. A nyolcvanas évek végétől az átalakulás következtében óhatatlanul terjedő bűnözés miatt a nyomozások felügyelete és a vádképviselet megnövekedett feladatai komoly erőpróbát jelentenek az ügyészség számára.
(11.00)
Az állami, a társadalmi szervezeteknél, valamint a gazdasági élet szereplőinél a gyökeresen átalakuló jogrendszer jogalkalmazási feladatai, ennek ellenőrzése további jelentős feladatot ad a szervezet számára. Az elmúlt évtized tapasztalatai azonban mégis azt igazolják, hogy az ügyészség mint szervezet, összességében sikerrel birkózott meg az előtte álló feladatokkal. Itt gondoljanak csak arra, hogy a Legfőbb Ügyészség évente elkészített parlamenti beszámolóját milyen módon fogadta akár az alkotmányügyi bizottság, akár az Országgyűlésnek a többsége, vagy pedig azok a statisztikai adatok, amelyek munkájukat igazolták vissza... - valójában nem az ügyészségnél halmozódtak fel a befejezetlen ügyek.
Az ügyészség munkajogi helyzetének korszerű törvényi szabályozása 1994-re megoldódott. A szervezet és feladatkör jogosítványait és kötelezettségeit szabályozó ügyészségi törvény azonban 1972-ben megalkotott rendszerben érvényesül, annak minden eddigi módosítása csak részleges megoldás volt, amely számos pontatlan vagy idejétmúlt mozzanatot érintetetlenül hagyott. Az ügyészségi törvény átfogó módosítása ugyanis mindig háttérbe szorult az ügyészség alkotmányos helyzetével foglalkozó törvényjavaslatokat érintő vitákban. Többször készültünk arra, hogy ezt változtatni fogjuk, azonban mindig abban bíztunk, hogy ezt majd egy új alkotmány keretében tehetjük meg. Az, hogy ez nem sikerült, rávilágított arra a tényre is, hogy az igazságszolgáltatás másik nagy szervezetrendszere - és ez a bíróság - az elmúlt időszakban egy igen nagy újraszabályozáson ment keresztül.
Az elmúlt tíz évben lezajlott társadalmi változások, az ügyészség helyzetében végbement folyamatok, a büntető törvénykönyv, a büntetőeljárási törvénykönyv nagymértékű változásai tehát halaszthatatlanul tették szükségessé az ügyészség szervezetét és tevékenységét szabályozó törvények átfogó felülvizsgálatát. A javaslat ezért az ügyészségi törvény számos helyen idejétmúlt, a jogi környezet változása folytán pontatlan, helyenként pedig indokolatlanul szűkszavú rendelkezéseit megfelelően korrigálja. Ezek körében pontosabb és részletesebb felsorolást ad az ügyészség büntetőjogi feladatairól, és az azokhoz fűződő jogosítványairól, összhangban a hatályos büntetőeljárási törvénnyel.
Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat közelebbről három nagy területen hoz jelentős változást. Lényeges új elem, hogy az ügyészség részére is lehetővé teszi a titkos információgyűjtést. Erre jelenleg az ügyészséget kivéve minden más nyomozó hatóságnak törvényi felhatalmazása van. A törvényjavaslat szerint a titkos információgyűjtésre nem az ügyészségi teljes tevékenységi kör során, hanem kizárólag az ügyészségi nyomozás keretében kerülhet sor. Ez a lehetőség a javaslat szerint kiterjedne mind az ügyészségi nyomozás kizárólagos hatáskörébe tartozó, például a képviselők, a bírák, ügyészek, rendőrök által, vagy ezek ellen elkövetett bűncselekményekkel összefüggő, mind pedig a más nyomozó hatóságtól ügyészségi hatáskörbe vont ügyek nyomozására.
Az új szabályozás módszere, hogy a rendőrségi törvény VII. fejezetében foglalt részletes szabályok alkalmazását írja elő az ügyészség titkos információgyűjtési tevékenységére. Meghatározza azonban egyúttal azokat az értelemszerű eltéréseket is, amelyek a tevékenység lényegét, garanciális elemeit nem érintik. Sajátos szabály, hogy adott esetben a titkos információgyűjtést az ügyészség más nyomozó hatósággal is elvégeztetheti. Ilyen eset fordulhat elő például akkor, ha a szükséges speciális szakértelemmel az ügyészség nem rendelkezik, és erre megfelelő szakirányú szervezetünk van. Az ügyészség így e felhatalmazással sem több, sem kevesebb jogosítványt nem kap, mint amennyivel a többi nyomozó hatóság rendelkezik.
Itt kell szólni arról is, hogy a javaslat részben kiszélesíti az ügyészség kizárólagos nyomozati hatáskörébe tartozó bűncselekményeknek a körét. A korrupciós bűncselekmények hatékonyabb üldözése érdekében indokolt, hogy az ügyészség járjon el minden vezető beosztású hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűncselekménye miatt. Fontos változás az is, hogy a bírósági végrehajtók és végrehajtó-helyettesek által elkövetett bármilyen bűncselekmény, illetve a sérelmükre elkövetett, hivatalos személy elleni erőszak is ügyészségi nyomozó hatáskörbe kerüljön.
Kedves Képviselőtársaim! A törvényjavaslat az Alkotmánybíróság 2/2000. számú határozatában előírt jogalkotási kötelezettséget teljesítve, továbbfejleszti az ügyészi óvás szabályait. Az Alkotmánybíróság ebben a határozatában állapította meg, hogy az ügyészi óvás - mint az államigazgatási határozatok törvényességének rendkívüli biztosítéka - szerepét csak akkor tölti be, ha az óvás nyomán a már végrehajtott határozatoknál is van mód a törvényesség helyreállítására. Az államigazgatási határozatok megváltoztathatósága azonban az óvás esetén sem lehet korlátlan. A hatályos szabályozás szerint, ha a törvénysértő határozat nem sért jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot, nincs semmilyen korlát a megváltoztatás, a megsemmisítés előtt, ha azt az ügyész az óvásban kezdeményezi. Ez azonban a jogbiztonság követelményével nem egyeztethető össze. A javaslat ezért az Alkotmánybíróság határozatának megfelelően egészíti ki az ügyészi óvás intézményét.
E konstrukció szerint az ügyészi óvás folytán tehető intézkedéseknek három esetköre lehet. Egyrészt, az ügyészségi törvény, a hatályos szövegének megfelelő tartalommal, változatlanul előírná, hogy a jogerős határozat közlését követő egy év után benyújtott óvás esetén a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok nem sérthetők.
Másrészt, a javaslat a törvényt akként egészíti ki, hogy a határozat közlésétől számított három év eltelte után benyújtott óvás alapján hozott közigazgatási határozat jogot nem korlátozhat és nem vonhat el, tekintet nélkül arra, hogy azt jóhiszeműen szerezték és gyakorolják, vagy sem, továbbá, kötelezettséget és joghátrányt nem állapíthat meg.
Harmadrészt azonban kiegészül az ügyészségi törvény azzal a szabállyal is, hogy a semmis államigazgatási határozatokkal szemben a közléstől számított három év elteltével benyújtott ügyészi óvás alapján továbbra is alkalmazhatók a határozatok semmisségéhez fűzött jogkövetkezmények. Az új szabályozás már kielégíti azokat az alkotmányos követelményeket, amelyeket az Alkotmánybíróság mind a jogbiztonság, mind a törvényesség érdekében az ügyészi óvással szemben felállított.
Tisztelt Országgyűlés! A javaslat az ügyészségi törvény mellett az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvényt is módosítja. Ennek során elvégzi az időközi jogszabályváltozások és gyakorlati tapasztalatok folytán szükségessé vált kisebb pontosításokat. A módosítás újra bevezeti és szabályozza az Igazságügyi Minisztériumba és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács hivatalába beosztott ügyész fogalmát és az ügyész jogállását. Az ügyészek Igazságügyi Minisztériumba való beosztását a sajátos ügyészi tapasztalatoknak és ismereteknek a jogszabály-előkészítésben való hasznosítása komolyan indokolja. A tervezet ezzel feleleveníti a magyar közjogi hagyomány 1899. év óta több évtizeden keresztül jól bevált megoldását is.
Az Igazságügyi Minisztériumba beosztott ügyészre vonatkozó szabályozás az oda beosztott bírákra vonatkozó rendelkezések megfelelő átvételével történik. Ennek megfelelően a legfőbb ügyész az Igazságügyi Minisztériumba beoszthatja az ügyészt, ha azzal az ügyész és az igazságügy-miniszter is egyetért.
(11.10)
A beosztott ügyész megtartja az ügyészi tisztségét, de nem gyakorolhat ügyészi jogosítványokat. A szabályozás lehetőséget biztosít az ügyészség szervezetébe való méltó visszatérésre is.
A javaslat megteremti továbbá az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalába beosztott ügyész intézményét is. Ez lehetővé teszi a bíróságok igazgatásával összefüggő tevékenység során az ügyészi ismeretek és tapasztalatok hasznosítását. Mindezen szabályok kellőképpen segítik az igazságszolgáltatást, illetve az igazságügyi kormányzat közötti átjárhatóságot, amely mindhárom érintett szervezet érdekeit megfelelően szolgálja.
Az új megoldás nem csorbítja az ügyésznek az igazságszolgáltatás terén fennálló függetlenségét, miután az ilyen esetekben az ügyész nem gyakorolhatja ügyészi jogosítványait, és nem lát el igazságszolgáltatási feladatot. Ez az intézmény nem fogja veszélyeztetni az ügyészség működését, mert alkalmazásával csak néhány személy áthelyezéséről, nem pedig egy tömeges mozgásról lesz szó.
A javaslat a bűnüldözés és a bűnmegelőzés nagyobb hatékonysága érdekében kiegészíti a törvény adatkezelésre vonatkozó szabályait, rendelkezéseket tartalmaz a titkos információgyűjtés során keletkezett adatok kezelésére. Minden nyomozó hatóság jogosult lesz arra, hogy a másik adatbázisból kölcsönösen adatokhoz juthasson bűnüldözési feladatainak hatékony ellátása érdekében.
Kedves Képviselőtársaim! Befejezésül, e javaslat néhány helyen módosítja a büntetőeljárásról szóló törvényt, annak egyes inkoherens rendelkezéseit küszöböli ki. Kiemelést érdemel e sorból, hogy a javaslat bővíti a terhelt javára a törvényesség érdekében emelhető jogorvoslat esetköreit.
A tervezet elfogadása esetén jogorvoslatra a jövőben akkor is sor kerülhet, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése vagy más anyagijog-szabálysértés miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.
Jogorvoslatra kerülhet sor törvénysértő intézkedés alkalmazása esetében is, ideértve azt is, amikor a büntetőjog szabályainak megsértése miatt kerülhet sor a terhelt kényszergyógykezelésének elrendelésére. E törvénysértések sajnos jelenleg csak kegyelmi eljárás keretein belül orvosolhatók, a kegyelmezési eljárás és a kegyelmezési jog azonban nem ilyen feladatokat hivatott ellátni. Mindezek miatt a Legfelsőbb Bíróság által meghozható határozatok tartamáról rendelkező szakaszt is módosítani szükséges.
Módosítani kell továbbá a büntetőeljárási törvény kártalanításra, illetve visszatérítésre vonatkozó rendelkezéseit is. A jelenlegi szabályok alapján ugyanis az, akit a törvényesség érdekében emelt jogorvoslat folytán mentettek fel, ítéltek enyhébb büntetésre, vagy szüntették meg vele szemben az eljárást, nem jogosult kártalanításra, illetve visszatérítésre. E szabállyal a törvény a diszkrimináció tilalmába ütközik, e helyzeten az alkotmányossági követelményekre tekintettel változtatnunk kell.
Kedves Képviselőtársaim! A kormány most előterjesztett törvényjavaslata az ügyészség feladatainak, jogosítványainak és kötelezettségeinek jogi feltételrendszerét kívánja átfogó módosítás keretében korszerűsíteni a XXI. század követelményeinek megfelelően, anélkül azonban, hogy az ügyészség alkotmányos helyzetét érintené, amelyre e ciklusban egyszer már kísérletet tettünk. Nem rajtunk múlott, hogy ez az alkotmányos helyzet nem változott meg.
E nagy törvénymódosító csomag elfogadása esetén az ügyészség működésének jogi feltételrendszere egyértelműbbé, működése és más állami szervekkel való együttműködése reményeink szerint még hatékonyabbá válik, ezért kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy e törvényjavaslatot szíveskedjenek elfogadni.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)
Előző Következő