VINCZE LÁSZLÓ, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Fontos törvényjavaslatot tárgyal a Ház, amikor a tankönyvpiac rendjéről szóló törvényjavaslatot vitatja. Úgy gondolom, a tankönyvellátás olyan közfeladat, amelyben a tankönyvek előállítása és a tanulókhoz történő eljuttatása piaci viszonyok között valósul meg. A tankönyvpiac sajátossága, hogy a szülő, a tanuló nem dönthet szabadon abban, hogy vevő kívánna-e lenni, az oktatás egyik alapvető eszköze ugyanis a tankönyv, nélküle az iskolai tanulmányok megkezdése és folytatása nehezen valósulhatna meg.
A piaci viszonyok között biztosítani kell, hogy a tankönyvek kiválasztásában a szülők és a tanulók is közreműködhessenek. A család anyagi és jövedelmi helyzetétől nem függhet a tankönyvhöz való hozzájutás lehetősége. Minden tanulónak tankönyvhöz kell jutnia. Az államnak támogatnia kell a tanulói tankönyvvásárlást.
Itt szeretném megjegyezni azt a saját véleményemet, mely szerint a közoktatásban ingyenessé kellene tenni a tanulók számára a tankönyvhöz jutás lehetőségét. A jelen helyzetben is bizonyos tankönyvtámogatással él az állam, ez körülbelül 1200 forint mértékű. Ezenkívül bizonyos feltételek megléte esetén a tankönyvek egy része az áfamentes kategóriába tartozik, nagyon helyesen.
Az előterjesztés fő célja, hogy a piaci viszonyok fenntartása mellett kiszámítható és ellenőrzött tankönyvellátást lehessen biztosítani az iskolák számára. A szabályozott piaci viszonyokra mindenképpen szükség van. Nagyon fontos kérdés a beszerzési ár. Az ideális az lenne - amint az imént már említettem -, ha ingyenesek lennének az alaptankönyvek, de addig is, amíg erre nem nyílik lehetőség, az árakat korlátozni kell. Pontosítanám az előbbi megállapításomat, hiszen 2390 forint a támogatás a tankönyvvásárláshoz. El kell érni azt, hogy a mindenkori inflációt ne haladják túl a tankönyvárak, ezt bizonyos mértékig a versenyhelyzet is szabályozza.
Az úgynevezett tankönyvjegyzékre való felkerülés alapfeltétele annak, hogy az állam támogatást nyújtson a tankönyvkiadóknak. A javaslat szerint egy köztestület fogja önszabályozó módon a tankönyvjegyzékre kerülést befolyásolni, nagyon helyesen. Az oktatási bizottság ülésén a törvényjavaslattal kapcsolatosan ugyan elhangzott, hogy az Országos Köznevelési Tanács mint szakmai testület a törvényjavaslat tekintetében tartózkodott. A Köznevelési Tanácsnak helyzeténél fogva fontos célja és szempontja az objektív mérlegelés, s mivel a fenti véleményt tükrözte vissza, ezért úgy gondolom, hogy több módosítás szükséges a törvényjavaslat jobbá tételéhez.
A tankönyvválaszték szabályozására azért is szükség van, mert évente tucatjával növekszik a kiadott tankönyvféleségek száma. Ez egy bizonyos határig jó is. De kezelhetetlen számarány esetén már káoszba torkollhat. A gyermekeknek átlagosan tantárgyanként legalább harmincféle könyv áll rendelkezésükre, a pedagógusszabadság és a tanulói összetétel alapján a pedagógus ennyiből választhat az általános iskolában. A középiskolában ez a szám húsz körül van. Kiemelten fontos szempont, hogy csak kipróbált, garanciát felmutató könyvek kerüljenek az iskolákba. Ennélfogva a piacot szakmai szempontok szerint is illik szabályozni.
A törvényjavaslatban megjelenik az az igény, hogy piaci célú reklám ne kerüljön tankönyvekbe. Fontos azonban, hogy a környezetvédelemmel és a természetvédelemmel kapcsolatos tájékoztató ismeretek beépüljenek a tanulók tudásába.
Fontos dolog és kívánalom a tankönyv vonatkozásában a tanulhatóság. Bármilyen jó módszer alapján tanít is a pedagógus, a tankönyv a tanítás, a tanulás folyamatának egyik legfontosabb eszköze.
A tankönyvellátás során fontos szempont az iskolák közötti átjárhatóság lehetőségének figyelembevétele is. Mindenképpen szükséges az általános alapismeretek biztosítása a legkisebb településtől a fővárosig bezárólag. Bár az utóbbi időben a vidéki kis- és közepes települések iskolái taneszköz-ellátottságának színvonala emelkedett, sok még a tennivaló annak érdekében, hogy a törvényben garantált kötelező taneszközök mindenhova eljussanak.
A tankönyves vállalkozók országos testülete mint új köztestület hatáskörét tekintve nem igazán lesz helyzetbe hozva a törvényjavaslat szerint. Véleményezési és javaslattételi lehetősége van ugyan, de érdemi hatásköre viszonylag kevés.
A tartós tankönyvek támogatása és elkészítési módja rendkívüli fontossággal bír. Hosszabb távon használhatóak a földrajz- és történelmi atlaszok, a különböző példatárak, szótárak és így tovább. Ezek képezhetik az iskolai könyvtárak gyarapítását is, hiszen több évig is használhatók.
A pályázhatóság lehetősége a tankönyvjegyzékbe kerülésnél fontos elem. Ez védi azokat a kiadókat, amelyek megfelelnek a pályázati feltételeknek.
A tankönyvkiadásban folyamatosan megjelenő új tankönyvek nem igazán teszik lehetővé azt, hogy a családban a testvérek egymásra hagyhassák a tankönyveiket. Oka, hogy háromévenként is változásokon mennek át a tankönyvek. A nyomtatott könyvre azonban még az elektronikus könyv igénye mellett is szükség van.
A tankönyvforgalmazást jó ideig az iskolával végeztették. A forgalmazással megbízott pedagógus jutalékot kapott. Régebben azonban több helyen előfordult, hogy az el nem adott példányokat a kiadó nem vásárolta vissza, hanem ráterhelte a forgalmazó tanárra; ezért is fontos az etikai kérdés rögzítése. A tanár ugyan nem volt hibáztatható abban, hogy az iskolába érkező és távozó gyerekek közötti létszámkülönbözet miatt maradt visszárus könyv, mégis neki kellett fizetnie. Ennek következtében az addig kemény munkával megdolgozott juttatása a nullára olvadt. Magyarán: dolgozhatott társadalmi munkában. Ma már szerencsére az ilyen jellegű etikátlan viselkedés kevésbé jellemző. Amennyiben ilyen kifogás felmerülhet, úgy gondolom, hogy annak konzekvenciáit le kell vonni. A következmények a tankönyvforgalmazóra és a kiadóra egyaránt vonatkozzanak.
A tankönyvjegyzéken kívüli könyvek a szabad verseny kategóriájába tartoznak. Akik ebből tanulnak és óhajtanak tanítani, azok fizessék meg a piaci árát, és ne számítsanak állami támogatásra.
Összegezésként elmondható, hogy a tankönyvkiadók között komoly versenyhelyzet alakult ki, amely a kínálat sokszínűségének és terjedelmének kialakulásával járt. Ezzel elégedettek az iskolaigazgatók, valamint a tanárok, akik ilyen nagy szabadságot élveznek a tankönyv választása terén.
(10.10)
A tankönyvhasználatban sajátos problémát jelenthet éppen a bő kínálat is. A pedagógusok számára inkább a tájékozódás okoz a tankönyvkínálatban alkalmanként gondot. A tankönyvváltás gyakorisága a piac széles kínálatával, valamint a tartalmi szabályozás változásaival függ össze. A tankönyvhasználat várhatóan csak a kerettantervek megjelenését követően fog stabilizálódni. (Horn Gábor: Reméljük, nem!)
Summázva tehát: az iskolákat a sokszínűség jellemzi, iskolákon és évfolyamokon belül jelentős az eltérő tankönyv használata. A tantárgyanként két tankönyv használata nem számít ritkaságnak. Az átjárhatóság iskolán belül legtöbb helyen biztosított, baj azonban, hogy az iskolák között már csak jóval kisebb mértékű az átjárhatóság lehetősége.
A pedagógusok a tankönyvválasztásban nagy szabadságot élveznek. Ők és az iskolavezetők a kerettantervek megjelenését követően nagymértékű tankönyvcserére számítanak. Több helyen, mintegy a tanárok felénél előfordul a nem minősített tankönyvek használata is. Itt alapvető probléma és gond, hogy ez esetekben elmarad az iskolaszék hozzájárulása.
A szülők szemével nézve, a tankönyvpiac hatásai végső soron a szülőkön csapódnak le, ők fizetik a tankönyvek árát, legalábbis az ár nagy részét. A tankönyvek minősége nagyban befolyásolja a gyermekek tanulási esélyeit.
Az árak tekintetében a tankönyvek támogatást élveznek, ezzel szemben a tanulók egy részének mégis gondot okoz a tankönyvellátás. A szülők jó része elégedett a tankönyvkínálattal és a színvonallal, szívesen szólnának azonban nagyobb mértékig bele ezekbe a kérdésekbe. Véleményem és a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja, frakciója véleménye szerint is a jövőt illetően ingyenessé kell tenni az alaptankönyveket, valamint a tartós könyveket, erre állami támogatást, de önkormányzati támogatást is lehetne mozgósítani.
Az utóbbira, vagyis az önkormányzati támogatottságra már több helyen van nagyon jó példa; sajnos, ezzel a vidéki, falusi és kisvárosi önkormányzatok a legjobb szándékuk mellett sem tudnak mit kezdeni, hiszen a költségvetésük ezt nem teszi lehetővé. Ennélfogva a forráshiányos önkormányzatok esetében az államnak kellene teljes mértékig átvállalnia az alaptankönyvek 100 százalékos támogatását.
Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A tanítás, a tanulás, az iskolai képzés fejlesztése a jövőnk záloga. A tanulóifjúság magasabb elvárásokhoz igazodó oktatása érdekéhez hozzájárulhat a most tárgyalt törvényjavaslat is. Kellő körültekintéssel egy rendezettebb és átláthatóbb helyzet teremtődhet a törvényjavaslat megtárgyalása után. Kérem képviselőtársaimat, hogy szükséges módosításaikkal segítsék a javaslat jobbá tételét. A fenti megjegyzésekkel együtt a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartom.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)